Rendbe tették az ipari skanzen környezetét

Emlékszem még arra, hiszen ősszel lesz még csak harminc éve, hogy felavatták a Dunaferr Dunai Vasmű gyártörténeti szabadtéri kiállítását, ipari skanzenjét. Ennek érdekében – a krónika szerint – szükségessé vált a vasmű melletti véderdősáv egy részének úgynevezett parkerdővé alakítása, ami sétányok kialakítását, azok megvilágítását is előírta. A gyűjtemény anyagát ipartörténeti gépek, berendezések, ritkaságok alkotják, ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor a múlt idő használata sem lenne túlzás. Az idő vasfoga ugyanis megette ezeket a berendezéseket, amelyek sok esetben a „fémgyűjtők zsákmányává” váltak, maradandó károkat okozva ezekben a kortörténeti csodákban.

Ez utóbbi rendbetételére ugyan nem, de a környezet megújításában, gondozásában, a hulladék összegyűjtésében az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) dunaújvárosi szervezete vállalt szerepet, tagjai társadalmi munkában tették ezt. A múlt csütörtöki akció nem az első volt. Egy lelkes kis közösség már tavaly úgy gondolta, hogy a gyár főbejárata melletti terület műtárgyainak környezetét rendbe teszi. Az elburjánzott növényzettől megszabadították, a területet, a graffitivel befestett gépeket megtisztították.

Ebben nagy segítségükre volt az intézményi tűzoltóság két szerkocsija is a hozzájuk tartozó személyzettel együtt.

Az idei akcióban az ­OMBKE-­s csapat tagjai sóderrel terítették le az ipari skanzen még meglévő berendezéseinek talapzatát, környezetét. A tűzoltók pedig (akiknek innen is nagy köszönet érte) – nagynyomású vízsugárral dolgozva – idén is részt vettek a gépek takarításában.

Az OMBKE vezetése és maroknyi csapata példásan helyt álltak e megmérettetésben is. A helyszínen én is meggyőződhettem erről, hiszen magam is részt vettem az akcióban. Mindenesetre tanulságos, mi mindent dobnak el embertársaink ebben a környezetben is.

Ám úgy gondolom, a tudatosság nem a szemétszedésnél kezdődik, hanem ott, hogy el sem dobjuk azt.