Programban gazdag volt a gólyatábor

Egyszerre voltam izgatott és kicsit megilletődött, hiszen teljesen ismeretlen diáktársaimmal ültem egy buszon, akik között azért volt néhány ismerős arc. Viszont hamar találtam barátokat, már az odaúton is. A többiek nevében is elmondhatom, hogy fárasztó, de vidám és emlékezetes három napon vagyunk túl.

Maga a szállás megadta azt a táborozós, kezdő hangulatát az egésznek, és főként jó volt, hogy közvetlen a Balaton mellett helyezkedett el. Egyszer-kétszer volt alkalmunk lemenni fürödni a tóhoz. Bár így augusztus végén a víz rettentő hideg volt, ez senkit sem zavart, jól éreztük magunkat.

Nagyon jó programok, feladatok voltak: például tojáskvíz, mikor a csapatokból egy-egy embernek kellett tojást vágnia a fejéhez, ha a csapat tudta a helyes megoldást a kérdésre (így lehetett pontot szerezni). Illetve volt olyan is, amikor együttműködéssel a csapat tagjainak az volt a feladata, hogy mindenki pólóján és nadrágján keresztül átvezessenek egy zsinórt, mégpedig időre.

Személyes kedvenc programom a szállásunkra érkezési estén volt, mikor karaoke-versenyt rendeztünk a csapatok között, amibe a tanárok is beszálltak. Régi, ismert – vagy számunkra kevésbé ismert – magyar dalokat énekeltünk. Ezenkívül a csapatok, illetve később az osztályok leültek beszélgetni, hogy egy kicsit jobban megismerhessük egymást. Az egészből természetesen nem maradhattak ki a kicsit kellemetlen részek sem, a reggeli – akár hajnali – tornák, úgy gondolom, maradandó emlékeket okoztak nekünk.

Voltunk túrázni is, felmentünk egy nagyon, de nagyon magasan fekvő kilátóra Révfülöpön, majd a hegymászás után elmentünk egy jól megérdemelt fagyizásra is. A gólyatábor utolsó napján Tihanyba látogattunk, megnéztük a tihanyi apátságot és környékét, ott töltöttünk egy kis időt, majd hazaindultunk.

A három nap végére az évfolyamok, és maguk az osztályok is megismerték egymást, összeszoktak. Már akkor köttettek barátságok, mindenki jóba lett mindenkivel, nem láttam egy embert sem, aki egyedül lett volna. És ez volt a legjobb az egészben: senki sem érezhette magát magányosnak, vagy kirekesztettnek, mert mindig volt valaki, akinek a társaságában lehetett, a tábor így elérte célját. Köszönjük a rendező tanároknak és diákoknak a szervezést!

Vincze-Hajnal Blanka 9. b, Pannon Oktatási Központ