Például a máltások figyelnek azokra is, akire mások nem

– A jelmondatunk a kezdetek óta ugyanaz a zászlónkon: „a hit védelme, és a szegények gyámolítása”. A korszakok változnak, de a céljaink nem. Kiállunk a hitünkért. A gyermekeinkre és a gondozottainkra is figyelünk ennek érdekében – mondta Jákli Viktor, hozzátéve: – a két nagy ünnepünkre, a karácsonyra és a húsvétra egész éven át készülünk. Ez utóbbira is tartalékoltunk. Úgy gondoltuk, hogy most élelmiszer-adományt osztunk a rászorulóknak. Ezért kolbászt és egyéb füstölt árut, zsírt és burgonyát is vásároltunk hozzá. Ezekhez egyéb adományokat is elfogadtunk. Ez alkalommal is élelmiszerekkel segített a pécsi régiónk is, ezekkel kiegészítettük a csomagjainkat.

– Felelős dolog lehet kimondani, hogy ki az olyan rászoruló, akit ilyen adománnyal kell segíteni!

– Ez a mi belátásunkon múlik, és nagyon óvatosan kell kezelnünk a problémát. Hivatalosan kértem információkat az önkormányzattól, de adatvédelemre hivatkozva sajnos nem adhattak. Nyilván igazuk van, de a mi munkánkat borzasztóan megnehezíti ebben az időszakban. A problémás családokat jól ismerő pedagógusokat és a túlterhelt orvosokat sem tudtuk elérni. Ezért most csak saját kútfőnkre hagyatkozhattunk, azonban a felmerülő nehézségek dacára megpróbáltunk megfelelni a feladatoknak.

– Hány család örülhet ennek a mostani segítségnek?

– Az ünnep előtti csoportra százötven csomaggal készültünk, de körülbelül két hét múlva újabb 100-150 adomány átadására lesz módunk. Az ezekkel ellátottak nagyobb része dunaföldvári, de fölvállaljuk a környező települések közül Bölcske, Előszállás, Daruszentmiklós, és néha még Solt rászorulóit is.

– Mit látott a megajándékozottak arcán?

– Úgy gondolom, hogy általában szívesen veszik az adományokat. Aki röstelkedik miatta, az általában be sem jön a csomagért. Ők kevesebben vannak. Ilyenkor ott lebeg előttem a nagyanyám arca, aki szerencsére nem volt rászoruló, de egyszer a ’70-es évek végén az egyedülálló időseket támogatták hasonló módon. Ő is kapott, és boldogan újságolta el nekünk amiatti örömét, hogy valakik gondoltak rá. Ezért úgy érzem, hogy az érintettekkel való mentális együttérzés is nagy segítség lehet a számukra, hiszen megismerik a szándékunkat, és tudhatják, hogy nincsenek egyedül a bajban! Főleg ebben a pandémiás, bezárt időszakban fontos ez a dolog.

– Az erdélyi kapcsolatuk is példás...

– Hosszú, eredményes kapcsolat köt bennünket a dévai gyermekotthonhoz. Rendszeresen támogatjuk a kis lakóit. Ezúttal a Máltai Szeretetszolgálattól is kaptunk hozzá egy kis segítséget. Mellette továbbra is fölvállaljuk az egyéni adományok továbbítását is. Jendrolovics Gábor barátunk ebben a nehéz időszakban is elvégzi ezt a nehéz feladatot. Amikor a vírus szempontjából védetté válok, én is újra csatlakozok hozzá.

– A járványveszély miatt nyilván különleges módon kellett felkészülni a csomagok átadására!

– Borzasztóan nehéz ez a helyzet, hiszen a tagjaink közül szinte mindenki az érintett, a veszélyeztetett korosztályba tartozik. Az átlagos életkor a hetven év körüli. Az attól fiatalabbak nagyon kevesen vannak. Várunk az oltásokra, és megpróbáljuk azokat mozgósítani, akik már átestek a betegségen, így jelenleg védett állapotban vannak. Erre a nehéz időszakra mindenféle személyes találkozót felfüggesztettünk. A megbeszéléseinket kizárólag telefonon és online módon intézzük el. Egy közösséget szervezünk és tartunk fönn, aminek az lenne az igazi varázsa, ha újra összejöhetnénk, a hagyományos módon tehetnénk a dolgunkat, és élhetnénk az életünket. Az lenne a fontos, hogy személyesen kibeszélhessük a dolgainkat. Remélem, hogy hamarosan újra elérkezik az az időszak!

– Rászorultak vagyunk...

– Mindannyian azok vagyunk, ha másra nem is, de az emberi kapcsolatainkra föltétlenül. Nem mindenki kapja meg a napi beszélgetést a családjával, főleg, ha a világ másik felén élnek a hozzátartozói. Erre is jó orvosságot adna a mi szervezetünk – s ad is majd vírusmentes időben. Személyesen is megszenvedem ezt az állapotot. A miénk egy nagy család, akikkel, ha összejövünk egy ünnepi alkalomra, huszonöt-harmincan ülünk az asztalhoz. Mivel ezt most nem tehettük meg, több csoportra osztottuk föl a famíliát, és úgy a szabályoknak megfelelően tudtunk találkozni egymással. Így próbálunk meg vigyázni egymás egészségére.

– Mi az ön ajánlása?

– Úgy tűnik, hogy a legegyszerűbb védekezés módszer az oltások fölvétele, ez az, amit egyszerűen nem lehet eléggé felelősen venni. Aki másként áll hozzá, az nem veszi komolyan az életet. Mára már szinte mindenkinek a szűkebb környezetében is vannak ennek a járványnak érintettjei, sőt sajnos sokan el is veszítették a hozzájuk közelállókat. Ráadásul egyre többen vannak, akiket fiatalon támadott meg ez a veszedelem. Egymást kell óvnunk, hiszen ilyen időket élünk, ezért én is mindenkit szeretnék rábeszélni az oltakozásra!