Ötvenöt gombócból is sok – ennyi éve érettségiztek

Örökifjú társaság találkozott szombaton délután egy órakor a Dunaújvárosi Széchenyi István Gimnázium előtt. Ennek oka, hogy ötvenöt éve végeztek, az akkor még dr. Münnich Ferencről elnevezett gimnáziumban. 1966-ban érettségiztek (sajnos ez a nyomtatott változatban tévesen jelent meg – a szerk.) és bármennyire meglepő, akkor még nem volt neve az iskolának. A társaság az ötvenedik évforduló óta minden évben összejön egy kis nosztalgiázásra.

Agárdy Csaba

Fotó: LI

Dobler Évától, az egyik szervezőtől megtudtuk, hogy annak idején huszonhatan végeztek, idén tizenöten jöttek el a találkozóra. Van, aki már nincs köztük, van, aki pedig betegeskedik.

Egy érettségitalálkozón elképzelhetetlen, hogy ne készüljön csoportkép. Most is mindenki nagy örömmel vállalta a fotózást Fotók: Laczkó Izabella/Dunaújvárosi Hírlap

Osztályfőnöki órával kezdődött a program. Az osztályfőnök Varga Béla tanár úr volt, aki ma már nyolcvankét éves. (Talán érdekes lehet, hogy a Quimby zenekar egyik alapító tagjának, Varga Liviusnak az édesapja.)

A gyülekezés pillanatai, volt, aki az érettségizős ruhájában érkezett

– Salgótarjáni vagyok, a szüleim 1954-ben költöztek Sztálinvárosba, a mai Dunaújvárosba. Amikor elvégeztem az Eötvös Lóránd Tudományegyemet, Fonyódra akartam menni tanítani, meg is állapodtunk már az ottani iskolával, amikor kiderült, Dunaújvárosban tanárt keresnek, itt maradtam. Ez az osztály, amellyel ma találkoztunk, volt az első osztályom – tudtuk meg az osztályfőnöktől.

Az az osztály volt a debütálása, amelyből majdnem mindenki továbbtanult, és igen sikeres emberek lettek. Közéjük tartozik a tornászedző Vereckei István, aki szövetségi kapitányként tizenkét éven át irányította a magyar férfi válogatott felkészülését, miközben a gyűrűspecialista Csollány Szilveszter az ő közreműködésével nyert olimpiai aranyérmet Sydneyben a Dunaferr Sportegyesület színeiben.

Különös életútja volt Létay Attilának is, aki ezredesként Irakban katonáskodott, és tizenhét ország képviselőit fogta össze, volt a parancsnokuk.

Solymosi Andor (jobbról) sokáig vezette a legendás Béke éttermet

Az osztályfőnöki óra után a társaság körbejárta a gimnázium épületét, nem maradtak el a jobbnál jobb történetek, majd egy estebéddel fejezték be a programot a Kiskohász étteremben.

A hangulat remek volt – mindig is jó közösséget alkottak –, és már most megegyeztek abban, hogy jövőre is találkoznak, méghozzá Árkipusztán, ahol az egyik osztálytársuk lakik, és ő invitálta meg a társaságot.