Nagy Sándor, a kiváló hadvezér, az akkor ismert világ elhódítója

TÖRTÉNELEM

Napóleonig mint a legnagyobb hódítót tartotta számon a történelem. Nagy Sándor makedón király volt, annak ellenére, hogy a volt jugoszláv tagköztársaságban élő macedónok tőle származtatják magukat, ennek a valósághoz nincs sok köze. A mai macedónok szlávok, és nyelvileg inkább a bolgárokhoz állnak közel, a bolgárok viszont nem a szláv nemzetséghez tartoznak. E sorok írója 1982-ben, mint a Jugoszláv Néphadsereg tagja, a mai Észak-Macedóniában töltötte sorköteles katonaidejét, így alkalma volt megtapasztalni, hogy a mai macedón nyelv mennyire hasonlít a bolgárhoz, a göröghöz viszont nincs semmi köze.

A fiatal Alexandrosz

Krisztus előtt 356-ban született Pellában, a Makedón Királyság központjában. Apja II. Philipposz (Fülöp) makedón király volt, anyja Neoptolemosz épeiroszi király lánya, Olümpiasz volt. Szülei az Alexandrosz nevet adták neki, amit már két korábbi makedón király is viselt, a név jelentése „férfiakat védelmező”.

Hétéves koráig Laniké volt a dajkája, majd azt követően apja Olümpiasz egyik rokonára, az épeiroszi Leónidaszra bízta nevelését, aki a legnagyobb hangsúlyt Alexandrosz állóképességének fejlesztésére helyezte. A katonás szigor meghozta gyümölcsét, Alexandrosz későbbi hadjáratai során, legendás szívóssága is innen eredt.

Bukephalosz

Alexandrosz már nagyon kicsi korában elkezdte tanulni a lovaglást, amit egész életében remekül csinált. 10 éves volt, amikor egy lovat hoztak apjának, de paripa senkit nem engedett a hátára ülni, hanem hátsó lábára állva szüntelenül ágaskodott. A király bosszankodott, és azon gondolkodott, hogy a megfékezhetetlen lovat továbbadja, amikor Alexandrosz, aki megfigyelte, hogy a ló a saját árnyékától riad meg, megkérte apját, hogy ő megpróbálja megszelídíteni. Az uralkodó beleegyezett, Alexandrosz ezért kantárszáránál fogva a nappal szembe fordította, amitől megszűnt a ló félelme, és engedelmes lett. Az ifjú a lovat Bukephalosznak nevezte el, ami „ökörfej”-et jelent. A ló hű társa lett Alexandrosznak a hódítások során, egészen az indiai hadjáratig.

A fiatal Alexandrosz rendkívül fogékony volt az irodalom iránt, főként a homéroszi eposzok érdekelték, de leginkább a fegyverforgatásban emelkedett ki társai közül. 13 éves volt, amikor apja Arisztotelészt kérte fel, hogy tanítsa a fiát. Arisztotelész személye és tanítása mély nyomot hagyott Alexandroszban, tanítója iránti tisztelete végigkísérte egész életében.

A trón közelében

Mindössze 16 éves volt, amikor apja kinevezte királysága kormányzójának, még atyja távol volt, trákiai maidoszok fellázadtak a makedón uralom ellen, amit Alexandrosz gyorsan levert. A legyőzött városokba görög telepeseket telepített, ezzel folytatta apja szokásos eljárását. A maidosz területen alapított helyőrséget Alexandrosz saját magáról nevezte el, Alexandropolisznak. Ez volt első általa alapított város, élete során ugyanis hetvenet alapított. Később apja utasítására több sikeres hadjáratban is részt vett, egyikben Philipposz életét is megmentette. Apja nemsokára egy nála jóval fiatalabb nőt vett el feleségül, ami gyöngítette Alexandrosz trónörökösi pozícióját, ha esetleg az új házasságból egy fiúgyermek születne. Összeveszett ezért apjával, és anyjával együtt elhagyta a palotát, később Illíriába menekült, és csak apja halála után – akit egyik testőre ölt meg – tért vissza, majd eléggé tisztázatlan körülmények között rövidesen elfoglalta a trónt.

Mindössze 16 éves volt, amikor apja kinevezte királysága kormányzójának

Mint makedón király

Első komolyabb hadjárata a Balkán-félszigeten volt, a trákok és az illírek ellen, ami sikerrel végződött, célja pedig az volt, hogy mielőtt elindítaná katonai akcióit Ázsiában, a balkáni népek és a görög városállamok, köztük Athén is, tisztában legyenek Makedónia erejével és nagyságával. Miután Alexandrosz biztos hátországot teremtett, elkezdhette a Perzsa Birodalom elleni hadjáratát. Perzsia abban az időben a legnagyobb hatalomnak számított, magában foglalta Egyiptomot, Szíriát, Palesztinát, Kis-Ázsia nagy részét és Mezopotámiát, egészen az indiai határig.

Időszámításunk előtt 334 tavaszán indította el a makedón király perzsiai akcióját, közel 50 ezres seregével, amit görögök és makedónok alkottak. Rajtuk kívül jelentős számú trák és illír harcosa is volt. A perzsa seregben viszont nagyon sok görög zsoldos is szolgált, akik ellenszenvet tápláltak Alexandrosz iránt, sőt egy-egy csatában ők tartottak ki a legtovább. Alexandrosz ezekkel, mint árulókkal nagyon keményen bánt el, ezért később sok görög zsoldos átállt a makedón király táborába. A makedónok hosszabb kardokat használtak, és sokkal gyakorlottabbak voltak vívásban, mint ellenfeleik. A perzsa hadsereg viszont nagyon vegyes összetételű volt. Gyalogságuk nem volt képzett, többnyire íjakat használtak, hogy heves nyílzáporral gyengítsék az ellenséget, hogy a lovasság rohamát megkönnyítsék. A lovasságnak jó terepre van szüksége, ha ez nincs, akkor a gyalogságnak kell megindítani a rohamot, de ezt a perzsa gyalogság fegyelmezetlensége miatt nem tudta megoldani. A helyzetet csak súlyosbította, hogy a perzsa sereg sok nemzetből állt össze, nem voltak ritkák az etnikai ellentétek sem.

Győzelem a perzsák felett

Először a Granikosz folyónál találkoztak a perzsa sereggel, ahol elsöpörték azt, majd még több győztes csata következett. Alexandrosz győzelmével lehetségessé vált a kis-ázsiai ión városok felszabadítása, ami hadjáratának egyik oka volt. A makedón uralkodó ezt követően a terület élére helytartót nevezett ki, ezzel világossá tette, hogy a városokat, makedón területnek tekinti. A perzsa hadjárat eredeti célját, Kis-Ázsia nyugati partjainak elfoglalását ezzel elérte. Alexandrosz mégis úgy határozott, hogy a katonai inváziót folytatja, miután sorra ellenállás nélkül adták meg magukat a térség városai, így a makedónok elfoglalták Anatólia egész belső területét. A király ekkor két részre osztotta seregét, ő maga délre vonult, hadvezére Parmenión csapatával pedig nyugatra. A két hadsereg Gordionnál, Phrügia fővárosánál találkozott. Itt vágta szét Alexandrosz a legendás gordiuszi csomót egy kardvágással. Majd ezt követte a hadjárat egyik meghatározó ütközete, az isszoszi csata, ahol Nagy Sándor döntő vereséget mért III. Dareiosz perzsa király seregére. A csata után Damaszkuszba menekülő Dareiosz egész családját elfogták a makedónok, de Alexandrosz kegyesen bánt velük, majd nemsokára meghódította Palesztinát, továbbá a mai Tripolit, Bejrutot, Szidónt és Türoszt. Ez utóbbi város 7 hónapig ellenállt az ostromnak, a harcokban több száz makedón harcos életét vesztette, a város eleste után Alexandrosz szörnyű bosszút állt. A város minden férfiját kivégeztette, a nőket és gyerekeket pedig rabszolgának adta. Krisztus előtt 331-ben Nagy Sándor elfoglalta Egyiptomot, ahol a helyiek felszabadítóként ünnepelték.

A gaugamélai csatában Alexandrosz másodszor is legyőzte Dareiosz perzsa seregét, aki elmenekült, Nagy Sándor pedig meghódította Perzsia belső területeit. A menekülő perzsa uralkodót saját rokona ölte meg, a makedónok viszont további területeket igáztak le.

Belső ellentétek és további hadjáratok

Alexandrosz több olyan parancsot adott ki, ami nem nyerte el katonái tetszését. Először megparancsolta, hogy 30 ezer perzsa ifjút képezzenek ki a makedón harcmodor szerint. Vezérei ezt idegenkedve fogadták, mert nem bíztak a perzsákban. Megpróbálta bevezetni a perzsa udvari etikettet, ami szerint, aki a király elé járul, az letérdel, de harcosai ellenállásán ez megbukott, mert a makedónok és görögök csak isteneik előtt térdeltek le. A rendelkezések végett a görög katonák között lázadás tört ki, amit Alexandrosznak végül sikerült elfojtania.

Az indiai hadjáratra i. e. 326-ban került sor. Nem volt valódi katonai oka, valószínűleg Alexandrosz harci kedvével magyarázható. Itt már a nagy hadvezér a meghódított területeken egyre ritkábban gyakorolt nagylelkűséget. Városokat és falvakat romboltatott le, a lakosságot pedig mind megölette. A Hüdaszpész melletti csatában megsemmisítő vereséget mért az indiaiakra.

Az indiai szubkontinens éghajlata teljesen kikezdte az európai katonák egészségét, és a Perzsiába visszafelé vezető út is rengeteg bonyodalommal járt. Később a görög és makedón harcosok felrótták királyuknak, hogy a leigázott perzsákat helyezi előkelőbb pozícióba, így kezdtek eltávolodni uralkodójuktól. Talán mindezek és a túlzott alkoholfogyasztás is hozzájárult ahhoz, hogy Nagy Sándor i. e. 326. június 10-én, 32 éves korában Babilonban elhunyt.

Alexandrosz halála után hatalmas, de kellően meg nem szilárdított birodalma, örökös hiányában rövid idő alatt darabokra hullott.

Felhasznált irodalom:

A. B. Bosworth: Alexandrosz, Bp., Osiris, 2002.

Kertész István: Alexandrosz és a hellenizmus alapvetése.

Marie-Thérèse Davidson – Christian Heinrich: Alexandrosz nyomában.

Q.Curtius Rufus: A makedón Alexandrosz története.

Harold Lamb: Világhódító Alexandrosz.

Stein Aurél: Alexandrosz nyomában Indiába.