Mit is szokás enni, mit is tilos csinálni ebben az ünnepkörben?

Szilvesztert 314-ben választották meg pápává. A legendák szerint ő térítette és keresztelte meg Nagy Konstantin császárt. Nagy Konstantin volt az, aki a milánói ediktumban eltörölte a kereszténység gyakorlásáért kiszabott korábbi büntetéseket, azaz szabad vallásgyakorlást biztosított a keresztényeknek. Szilveszter pápa 335. december 31-én hunyt el. Ünnepét az V. század óta általánosan megülik. Újév ünnepének pontos dátuma csak XII. Ince pápa 1691-es döntése óta január elseje. Korábban volt, hogy december 24-én vagy vízkeresztkor, január 6-án tartották az ünnepét.

Az óév búcsúztatása és az új esztendő eljövetelének harsány, étellel-itallal való megünneplése nem újkori eredetű, az már a római korban is szokásos volt. Érdekesség viszont, hogy a honfoglaló magyaroknál az évkezdet nagy valószínűséggel őszre vagy tavaszra eshetett, aminek emlékét az őszi és tavaszi pásztorünnepek őrizték. Ennek az ünnepnek a jelentősége számukra sokkal inkább az évszakváltás volt.

A szilveszteri szokások közül sok még ma is él, de többségük már feledésbe ment a modern, urbánus társadalomban. Régen úgy tartották, hogy amilyen az új esztendő első napja, olyan lesz az egész év is, és erre a jövőre pedig fel kell készülni, amire legkiválóbb nap az óév utolsó napja. Egyes táj­egységeken ezen a napon álarcot húztak, így riasztva el az óévi ­rossz szellemeket. Mások a szerencse erejében bízva szerencsepogácsát sütöttek vagy szerencsepénzt tettek a zsebükbe, tárcájukba, hogy az új év bőséget hozzon számukra. A szerencsepogácsa sütésének az volt a lényege, hogy az egyik süteménybe pénzérmét rejtettek, aki pedig megtalálta, azt nagyon szerencsésnek kiáltották ki. Kitétel volt, hogy még az óév utolsó napján fogyjon el a pogácsa, különben oda a varázs.

Az étkek vonalán továbbhaladva elmondható, hogy a szilveszteri, újévi ételek a következő év gazdagabbá, szerencsésebbé tételének gondolatával születtek. A szilveszteri malachús fogyasztása még ma is gyakori, ami arra vezethető vissza, hogy a malac az orrával feltúrja a földet, abból kiforgatva a szerencsét. Tilos viszont a szárnyasok fogyasztása, mert azok elkaparják a szerencsénket. A szokások szerint újévkor együnk lencsét, babot, vagy bármilyen más, apró szemes ételt, hiszen ezek fogyasztása bőséget, gazdagságot hoz. A hal fogyasztása is változó, van ahol a pikkelyei miatt a bőséget jelképezi, de egyes tájakon élt az a gyanú, hogy a hal elúszik a szerencsénkkel. A minden földi jóval „megtömött” rétes a bőség szimbóluma, a nyújtott rétestészta pedig a hosszú élet reményének manifesztuma.

Úgy tartja a babona, hogy a szilveszter éjszakáján látott álom beteljesedik, ezért a hajnali órákig elhúzódó mulatozás nem szerencsés, mert nem marad idő a jövendőt beteljesítő álom eljövetelére. E napon tilos továbbá szemét kiürítése, mert vele együtt kidobjuk a szerencsénket is. Nagymosást csinálni, a ruhát kiteregetni a hiedelem szerint szintén tilos, mert ez valaki halálát hozhatja a családban.

Tilos továbbá ezen a napon veszekedni, ha nem akarjuk, hogy az új esztendő civódással teljen el, sőt szilveszter napján orvost hívni sem szabad, mert akkor az új év betegségben telik majd el a babona szerint.

Manapság e hiedelmeket, szokásokat nem nagyon tartják, leginkább talán az étkezésben érhető tetten a múlt hagyománya, és nagyszüleink intelmeiben figyelhető meg ezekből egy-egy mozzanat, de bármelyik szerencsét ígérő lépés kipróbálható ezekből szilveszterkor, aztán az új évben elválik, kinek milyen sikerrel kecsegtettek.