Mindennapos elfoglaltság az állatok etetése, gondozása

A civil életben a vele együtt a mezőgazdaság bármely ágában dolgozó pályatársaihoz hasonló gondokkal kell megküzdenie.

– Amit látok, az egy klasszikus családi vállalkozás?

– Igen, mert a feleségemmel és a két fiammal közösen visszük a gazdaságot. Őket nehéz volt beállítani mellénk, az itt tartásuk viszont még nagyobb feladat lesz, de megpróbáljuk.

– Mivel lehet vonzóvá tenni számukra ezt a pályát?

– Nagyon nehéz kérdés, nekem is feladja a leckét! Folyamatosan azért küzdök, hogy azzá tegyem a számukra, és itt maradjanak. A tevékenység jövedelmezősége érthető módon jelentősen befolyásolja őket. Most éppen a sertés ára múlt mindent alul. Indokolatlanul alacsony.

– A munkaidő eloszlása is meglehetősen egyedi ebben az ágazatban, hiszen van, amikor éjjel-nappal menni kell!

– A gyümölcsbetakarítás is ilyen, hiszen hajnaltól éjfélig tart a nap. Amikor azzal a szezonnal végzünk, van egy kis lélegzetvételnyi időnk, aztán eljön az aratás. Akkor sincs megállásunk, mert amikor más pihen, akkor mi mondjuk éppen alkatrészek után futkározunk, vagy a legkülönfélébb, előre nem tervezhető esetek miatt kell útra kelnünk. Folyamatos mozgásban vagyunk. Aztán jön az ősz, a kukoricabetakarítással és az évet záró talajmunkákkal. Ami állandóságot hoz, mert mindennapos elfoglaltságunk, az az állatok gondozása, hiszen az télen-nyáron és a legszentebb ünnepeken is ad elfoglaltságot. Folyamatos figyelemre kényszerít bennünket.

– Végignéztem az állattartó telepet. Szépnek találtam azokat a jószágokat. A gazdának is ad még hasonló örömöket?

– Hogyne! Én is annak látom azokat, ezért is tartjuk őket a sokféle probléma ellenére. Persze nem kis konfliktusok árán tartom ezt fenn, mert a családom nagyobb része ellenzi az állattartást. Igaz, hogy minden észszerűséggel szembemegy ez a tevékenységünk, de megfertőződtem ezzel a dologgal még annak idején, fiatalkoromban. Azt mondhatom rá, hogy ez egyfajta függőséget jelent a számomra. Hasonlít arra, ahogy a vadászok és a horgászok attól függetlenül élnek a szenvedélyüknek, hogy lesz-e, és mennyi a zsákmányuk. Én is várom a szerencsémet, hogy hátha egyszer átbillen a gazdálkodásunk egy olyan szakaszba, amikor az állattartásban is pozitív eredményről beszélhetünk. El kell ismernem, hogy a nagyüzemek közül azok nyertek nagyot, amelyek időben abbahagyták ezt a tevékenységet. Lehet, hogy nekem is ezt a nyomot kéne követnem, de előtte az érzelmi viszonyaimat kellene rendeznem.

– Túl vagyunk az első féléven. Van ok elégedettségre?

– Az eredményeink minden évben nagyban függnek az időjárástól. A tavaszival még úgy-ahogy elégedett lennék, de a télivel sajnos nem, mivel nagyon mostohán bánt velünk. Ahol az én földjeim vannak, alig hullott csapadék. A Duna mellett még valamennyi esett, aztán beljebb a németkéri és az alsószentiváni határral szomszédos területeim már alig kaptak csapadékot. Nagyon rosszul teleltek a gabonák és a repce is. A hozamok ennek megfelelően, mérsékelten alakultak. Az árpával még elégedett lehetek, a repce gyenge, a búza betakarítása a beszélgetésünk idejében folyik, arra még nem tudok mit mondani.