XIV. Lajos uralkodása alatt Franciaország Európa vezető hatalma lett

2019.09.22. 11:30

Megszületett a „Napkirály”, a mindenki felett álló uralkodó

Saint-Germain-en-Laye-ben 1638. szeptember 16-án megszületett Franciaország egyik legnagyobb uralkodója, XIV. Lajos. Az abszolutizmus klasszikus képviselője volt. Az abszolutizmus a feudális rendszerek legfejlettebb államformája volt, ahol az uralkodó, a rendi ország­gyűlést kihagyva a döntésekből, korlátlan hatalommal rendelkezett.

Farkas Lajos

Az uralkodó állandó hadseregére és hivatali szervezeteire támaszkodva függetlenítette magát és úgy hozott határozatokat. XIV. Lajos szilárd egyeduralmat valósított meg a főnemesi ellenzék visszaszorításával és a központosított államigazgatás bevezetésével. Uralma alatt a gazdaság és a kultúra is jelentősen fejlődött.

Szülei házasságának 23 gyermektelen éve után a trónörökös születése igen nagy jelentőségű esemény volt. A királyi utód szerencsés megszületését valóságos csodának tekintették, a szülők örömük és hálájuk jeleként elsőszülött gyermeküknek a Louis-Dieudonné keresztnevet adták, amelynek jelentése „Lajos, Isten ajándéka”. A második fiú, Fülöp orléans-i herceg, Lajos öccse 1640-ben született, és előbb az Anjou hercege címet kapta. A királyi párnak ezután több gyermeke már nem született. Később, 1643-ban, bátyjának, Lajosnak királlyá választása után Fülöp lett a trónörökös. 1661-ben, amikor nagybátyjuk, a háttérbe szorított Gaston herceg elhunyt, Fülöp kapta meg Orléans hercegének méltóságát is.

A gyermek Lajos

Lajos 13 éves koráig édesanyja, Ausztriai Anna volt a régens, ezt az időszakot is beszámítva Lajos, gyakorlatilag 64 éven át uralkodott, ami ma is komoly teljesítménynek számít. A gyermek Lajos király trónra lépése a hosszú ideje zajló harmincéves háború (1618–1648) idejére esett. A franciák itt hadban álltak a Habsburg ház vezette Német–római Birodalommal és Spanyolországgal. Nagy győzelmeket értek el, az elhúzódó háború viszont jelentősen megterhelte az állami költségvetést. 1648-ban a vesztfáliai békeszerződéssel lezárult háború, Franciaországnak jelentős diadalt hozott.

XIV. Lajost 1651-ben nagykorúsították. A koronázására és ünnepélyes felkenésére 1654-ben a reimsi székesegyházban került sor.

A spanyolokkal folytatott háborút a franciák nyerték, elfoglalták Katalóniát is. A Spanyol Királyság békét köt a franciákkal és IV. Fülöp spanyol király felajánlotta Lajosnak legidősebb leánya, Mária Terézia infánsnő kezét.

XIV. Lajos

XIV. Lajost 1654-ben koronázták királlyá, a régensi időszakot is számolva 64 éven át uralkodott Fotó: litfan.blog.hu

A két uralkodó 1659-ben a Franciaország és Spanyolország határán fekvő Fácánok szigetén találkozott és megkötötték a pireneusi békeszerződést, minek értelmében a franciák megkapták a Pireneusokban fekvő Roussillon vidékét és az Artois-i grófságot.

Mária Terézia infánsnő viszont lemond a spanyol trón öröklésének a jogáról, 500 ezer aranytallér fejében. A hatalmas összeget azonban Spanyolország nem tudta megfizetni, így Mária Terézia maradt a spanyol királyi ház trónöröklésre jogosult tagja.

A királyi esküvőt 1660. június 9-én tartották meg, majd a következő évben megszületett első fiúk, Lajos királyi herceg, akit a nagy trónörökösnek neveztek el. A házasságból még öt gyermek született, de csak az elsőszülött fiú érte meg a felnőttkort. Mazarin bíboros, aki Lajos gyermekkora óta irányította a királyság kormányzati ügyeit, 1661. március 9-én elhunyt. A kimagasló tehetségű főminiszter, előrelátóan gondoskodott arról, hogy a fiatal király már szilárd és mindenre kiterjedő ismeretekkel rendelkezzen az államvezetés tudományából. XIV. Lajos alapos kiképzést kapott az államigazgatás, jogtudomány, történelem és a hadvezetés területén, emellett több nyelvre és tudományokra oktatták, így 23 éves király készen állt hivatalának betöltésére. Kijelentette, hogy a továbbiakban nem fog Mazarinhoz hasonló főminisztert kinevezni, hanem egyedül folytatja a kormányzást. Innen ered a tévesen Lajosnak tulajdonított kijelentés: „Az állam én vagyok!”

A nagy király

Az udvar és a miniszterek eleinte felháborodtak a király lépésein, de úgy hitték, ez csak egy átmeneti állapot. Az uralkodó viszont hozzákezdett a kormányzat teljes átszervezéséhez, elbocsátotta államminisztereinek nagy részét, még anyját, Anna anyakirálynét is kizárta a kormányzásból. Az ifjú Lajos egész Európával el kívánta ismertetni a francia nagyhatalom súlyát és elsőbbségét más országokkal szemben, ezért akár konfliktusokat is felvállalt. Világossá tette az európai koronás főknek, hogy személye és királysága abszolút felsőbbséget jelent mindenkivel szemben. 1662-ben a hollandokkal kötött védelmi szerződést, majd II. Károly angol királytól, megvásárolta a flandriai Dunkerque városát. Személyes hatalmát és gazdagságát a több napos ünnepi sorozatokon mutatta be, itt felvonultatták a kor legmodernebb technikáit, mint pl. a tűzijáték, vagy a színpadi gépezetek sorát. Az európai uralkodókat elkápráztatta a francia királyi udvar stílusa, majd utánozni kezdték Lajos udvartartását. Ekkor született meg a Napkirály imázs, amelyet maga Lajos épített ki.

A Napkirály külpolitikája

Külpolitikájában jó viszonyt ápolt az Oszmán Birodalommal, ezzel a törököket használta fel főbb ellenségeivel – Ausztriával, Német-római Birodalommal és Spanyolországgal – szemben. Jó kapcsolatokra törekedett a német protestáns fejedelmekkel is. XIV Lajos a magyarországi és erdélyi helyzetet is úgy alakította, hogy az a saját hasznára váljon. Itt elég a Rákóczi hadjáratra, vagy azt, hogy Lajos gróf Zrínyi Miklósnak sem adta meg a szükséges mértékű támogatást, mert a magyar belső ellenzéket csupán alkalmas fenyegető eszköznek tekintette a Habsburgok ellen. A spanyol örökösödési háborúban Lajos felesége révén jogot formált a spanyol trónra, ezzel kitört az úgynevezett devolúciós háború. Olyan állandó hadsereget állított fel, ami abban a korban újdonságnak számított, a hivatásos katonák állandó készenlétben álltak, kemény kiképzést kaptak, tisztjeik rendszeresen gyakorlatoztatták őket, ugyanakkor rendszeres fizetést és ellátást kaptak. A spanyolok nem tudtak komolyabb ellenállást kifejteni, így Lajos hatalmas győzelmet aratott.

A sikeres háborúk

Hollandia bár Franciaország szövetségese volt, fenyegetőnek érezte a francia haderő erejét, ezért szövetségre lépett Angliával és Svédországgal XIV. Lajos ellen, ami szintén háborúhoz vezetett és holland vereséget eredményezett.

A sikeres háborúk következtében XIV. Lajos nyomasztó politikai súlya és katonai túlereje egész Európában szembetűnővé vált. A francia diplomácia uralta az öreg kontinens politikai életét és jelentős tengeri hatalommá is vált. A francia gazdaság virágzott, a francia kultúrát pedig mindenki utánozta. Hadseregét folyamatosan egyben tartotta és a környező országoktól jelentős területeket szerzett. Az európai terjeszkedés mellett a franciák az angolokhoz, spanyolokhoz képest később, de elkezdték a tengeren túli gyarmatosítást is. Meghódították Amerikában Louisianiát és a Szent Lőrinc-folyó környékét. Később az észak-amerikai gyarmatok jelentős része elveszett, de a kanadai Québec tartomány, angol uralom alá került, lakosainak zöme ma is francia származású.

A francia gyarmatbirodalom főleg Észak-Afrikában, Dél-Amerika északi részén, Indokinában és Óceániában tudott kiépülni. Franciaország 1660-ban megszerezte Haitit, 1664-ben Szenegált és Madagaszkárt is.

Egy nemzet – egy egyház

Franciaországban XIV. Lajos kiterjesztette saját hatalmát az egyházra is. A pápa egyházfői hatalmát gyakorlatilag semmissé tették, a püspökök csak királyi engedéllyel hagyhatták el az országot. Minden egyházi kiváltság az uralkodóra szállt, azonban XI. Ince pápa elutasította ezeket a rendelkezéseket, így néhány év múlva Lajosnak egyezségre kellett jutnia a Vatikánnal. A király úgy ítélte meg, hogy egy egységes nemzethez egy egységes vallás szükséges. Tartva a különböző vallásháborúk kiújulásától visszavonta a IV. Henrik király által 1598-ban kiadott, toleráns szellemű nantes-i ediktumot, amely engedélyezte a protestánsok szabad vallásgyakorlását. Az intézkedés erőszakhullámot indított el a nem katolikus hívek ellen és több mint 200 ezren menekültek külföldre. A protestáns lakosság nagy többsége fokozatosan engedett az erőszaknak, a katolikus hitre visszatérőket a király gazdaságilag támogatta, majd számukra adókönnyítéseket és különleges jogokat biztosított.

Uralkodói mottója ez volt: Nec pluribus impar „Mindenki felett álló”

Franciaország hódító törekvései újabb háborúkat szültek. Az 1688-ban kezdődő pfalzi örökösödési háború, mely a német fejedelemségek, Svédország, Hollandia és Spanyolország vív a franciák ellen, hosszan tartó és kimerítő háború volt, melynek igazi győztese nem volt, a hadban álló felek viszont alaposan kimerültek.

A diadal és a nők

A második spanyol örökösödési harcban Lajosnak végérvényesen sikerült megszüntetnie a Franciaországot addig körülvevő Habsburg-területek gyűrűjét.

XIV. Lajos híres volt nyílt szerelmi ügyeiről is. A számtalan ismeretlen nőkön kívül több hivatalos kegyencnője is volt, akik közül többen komolyan befolyásolták döntéseit. A tőlük született gyermekek egy részét az uralkodó később törvényesítette, majd hercegi családok tagjaival házasította össze őket. Szeretői közül az utolsót, Maintenon márkinőt, feleségének halála után, titokban feleségül is vette.

A Napkirály vitathatatlan érdemei

A Napkirály uralkodása alatt Franciaország Európa vezető hatalma lett, nagyot fejlődött a gazdaság és a technika, javultak a közegészségügyi viszonyok, nőtt az életszínvonal, virágzott a kultúra. Ezeknek köszönhetően az ország lakossága folyamatosan nőtt, ellentétben sok más európai országgal.

Az elhunyt király holttestét a versailles-i kastély Herkules-szalonjában ravatalozták fel, majd teljes titokban átszállították a Saint-Denis-székesegyházba, a Bourbonok kriptájába. Nyughelyét a francia forradalom idején más királysírokéhoz hasonlóan meggyalázták, de 1842-ben részben helyreállították.

A vég

Élete utolsó éveiben XIV. Lajos főleg a súlyosan megtépázott államháztartás javításán dolgozott, pénzügyi megszorítások és reformok, valamint a gazdaság fejlesztése útján. 1715. szeptember 1-én hunyt el, egyik lábában keletkezett üszkösödés következtében.

Mivel gyermekei és unokái időközben meghaltak a francia trónt legfiatalabb dédunokája Lajos, Anjou hercege örökölte. A halála előtti napokban a király magához hívatta a mindössze ötéves trónörököst és uralkodói intelmekkel látta el.

Felhasznált irodalom:

Harmat Árpád Péter: A versailles-i kastély története és XIV. Lajos uralkodása. tortenelemklub.com.

Gaál Tamás: A Napkirály, XIV. Lajos. cultura.hu.

Papp Imre. A Napkirály élete és kora, Szivárvány könyvek, Budapest: Kossuth Könyvkiadó (1989)

https://hu.wikipedia.org

Saint Simon herceg. A Napkirály udvarában, Olcsó Könyvtár sorozat. Fordította Réz Pál, Budapest: Európa Könyvkiadó (1987)

Hilaire Belloc. XIV. Lajos – A diktátor-király, A külföldi irodalom jelesei.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!