Az erődítmény bevétele után megkezdődött a török kiűzése Magyarországról

2020.09.06. 11:30

Másfél évszázados oszmán uralom alól szabadult fel Buda

„Ha nem tudtam megtartani uramnak a rám bízott várat, úgy van rendjén, hogy én itt haljak meg!” (Abdurrahman Abdi Arnaut budai pasa)

Farkas Lajos

Stitched Panorama

1686. szeptember 2-án, két és fél hónapig tartó ostrom után foglalták vissza a szövetséges keresztény hadak Budát, a korábbi magyar királyi székvárost, amely 145 évig állt török fennhatóság alatt. A haditettet egész Európa ünnepelte, ugyanis ezt megelőzően összesen öt alkalommal próbálták a keresztények visszafoglalni a magyar székvárost. Három évvel korábban az Oszmán Birodalom még Bécset ostromolta, így félő volt, hogy a törökök az egész kontinens meghódítására törekszenek. A Szentszék vezetésével megalakult a török ellenes Szent Liga, egy több nemzetből álló keresztény hadsereg, amely a török Európából való kiűzését tűzte ki célul. Ennek a seregnek tagja volt több mint 15 ezer magyar katona is, igaz ők addig csak kisebb hadműveletekben vettek részt. Buda egy jól kiépített vár volt, a török várvédők folyamatosan erősítették a falakat és a bástyákat. Az oszmánok tisztában voltak azzal, hogy a vár Észak-Magyarország szempontjából kulcsfontosságú, eleste beláthatatlan következményekkel járna a Porta számára, ezért elszántan készültek az ostromra.

A törökök hanyatlásának kezdete

A törökök több mint 150 éves magyarországi tartózkodásuk alatt sikert sikerre halmoztak. A fordulatot az 1683-as év jelentette, amikor is Kara Musztafa török nagyvezír Bécset ostromló seregére, katasztrofális vereséget mértek I. Lipót császár és Sobieski János lengyel király egyesült hadai. A diadal után a keresztény erők ellentámadásba lendültek, és folyamatosan kezdték visszaszorítani a török egységeket, ennek következtében felszabadult Esztergom, Vác és Pest is. Buda várát is ostromgyűrűbe vonták, de az akkori közel 30 ezres sereg nem tudta bevenni az erődítményt, amit a török védők elszántan védtek.

A sikertelen ostrom után az albán származású Abdurrahman Abdi Arnaut budai pasa 12 ezer katonájával a vár megerősítésén fáradozott, mert tudta, hogy egy újabb keresztény ostrom csak idő kérdése.

XI. Ince pápa üzenetben szólította fel a keresztény Európát Buda várának visszafoglalására. A pápát joggal nevezték bankárpápának, nemcsak azért, mert hatalmas földbirtokkal és vagyonnal rendelkező bankárcsaládból származott, hanem mert maga is nagy hozzáértéssel intézte a Szentszék gazdasági ügyeit, és hatalmas vagyonnal jelentősen hozzájárult a török elleni háborúhoz. Lankadatlan szervezőmunkája nyomán egész Európa-szerte megnyíltak a pénzes ládák, így anyagi akadálya már nem volt a magyar királyi székváros visszafoglalásának.

Buda várának ostroma megkezdődik

1686 júniusában Lotharingiai Károly herceg, császári-királyi tábornagy, a török­ ellenes Szent Liga hadvezére és II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem közel 80 ezres seregével körbezárta a budai várat. A legtöbb katonát az osztrákok, bajorok, magyarok, németek és brandenburgiak adták, de voltak még hollandok, csehek, dánok, angolok, spanyolok, svédek, franciák és katalánok is. Európa szinte minden nemzete képviseltette magát a keresztény ostromló seregben.

A támadás június 18-án kezdődött heves ágyúzással, aminek következtében romba dőlt a vár egyik meghatározó bástyája, majd néhány nap múlva egy baleset következtében felrobbant az egyik lőportorony is, így az ostromlók kedvező helyzetbe kerültek. Abdurrah­­man budai pasa ennek ellenére elszántan védte a várat, mert bízott Szári Szulejmán nagyvezír felmentő seregének érkezésében. A török vár parancsnoka a támadókra lőporos zsákokat, tűzkerekeket dobatott, a várfalakat pedig elaknásította. Ez a harcmodor nagy kárt okozott a keresztény erőknek, időközben janicsár és szpáhi egységek kitörtek a várból, és rajtaütöttek a támadókon, ezzel is jelentős veszteségeket okozva nekik. A török védők végső célja az volt, hogy addig tartsanak ki, míg a közel 50 ezres felmentő sereg meg nem érkezik Egerből, Hatvanról és Szolnokról, majd azt követően két tűz közzé fogják az ellenséget.

A felmentő sereg meg is érkezett, a nagyvezír kiadta a parancsot, hogy gyors egységei minél hamarabb vágják át magukat a támadók gyűrűjén, és jussanak be a várba.

Ádáz küzdelem alakult ki

A szövetséges keresztény erők igyekeztek elkerülni a kétfrontos harcot, ezért általános rohamot indítottak a falak ellen, de a támadást a janicsárok visszaverték. Lotharingiai Károly herceg ekkor váratlanul Szári Szulejmán nagyvezír seregét támadta meg, s tettét siker koronázta, a törökök megfutamodtak. A herceg seregei ezt követően a következő hetekben is sikerrel tartóztatták fel a nagyvezír hadait, így a várvédők magukra maradtak. Szári Szulejmán csapatai egyre távolabb kerültek a vártól, és gyakorlatilag tehetetlenül nézték végig Buda visszafoglalását. A történészek szerint a török seregben túlnyomó részt fiatal, tapasztalatlan harcosok voltak. Ez volt a legfőbb oka annak, hogy a nagyvezír nagyon óvatos volt, ezért nem indított döntő támadást, mert nem akart olyan megsemmisítő vereséget szenvedni, mint elődje Kara Musztafa.

Benczúr Gyula: „Budavár visszavétele 1686-ban”. A lovon Lotharingiai Károly herceg karddal a kezében, a sebesült Petneházy Dávid hajdúkapitány, továbbá Bercsényi Miklós, Pálffy János, Savoyai Jenő, Bottyán János és a lábuk előtt a legyőzött török vezér, Abdurrahman Abdi pasa Fotó: Wikipedia

1686. szeptember 2-án került sor a mindent eldöntő rohamra, a keresztény erők azt a cselt alkalmazták, hogy a reggeli órákban a nagyvezír hadaival szemben sorakoztak fel, ami elbizonytalanította a védőket. A várt támadás azonban elmaradt, sőt Lotharingiai Károly serege hirtelen megfordult, és heves ágyútűz mellett a várat rohamozta meg. A taktika bevált, a támadóknak sikerült az összes várkaput áttörniük, és minden oldalról beözönlöttek Budára.

A 145 éves török uralmat jelképező lófarkas zászlót egy magyar vitéz, Petneházy Dávid dobta le a vár fokáról, majd kitűzte a keresztény lobogót, aminek következtében véres kézitusára került sor a vár utcáin. A védők az utolsó leheletükig küzdöttek, a harcokban elesett a hetvenes éveiben járó Abdurrahman pasa is.

A magyar katonák, akik a végvári harcokban edződtek, inkább lovas osztagokban harcoltak, őket eleinte a külső védelem megszilárdítására rendelték ki. Egyik feladatuk a török előőrsök, kémek és üzenetvivők elfogása volt. A gyalogos hajdúkat viszont már az első vonalba vezényelték, egészen a gránátosok elé.

A győzelem napján Lotharingiai Károly 6 ezer magyar lovasnak azt a parancsot adta ki, hogy üldözzék az oszmán sereget, és azok egészen Fehérvárig futamították meg a törököt.

Harcászati újításokat alkalmaztak

A budai vár ostrománál több új fegyvert és technikát is bevetettek a szövetséges erők. A létrával és pajzzsal ostromló katonák helyett, a támadók árkok ásásával jutottak közelebb a falakhoz, egyszerűen futóárkokat alakítottak ki a vár körül.

A spanyol Don Antonio Gonzalez olyan ­mozsárágyút fejlesztett ki, amely magasabbra tudta kilőni a golyókat, ezzel még nagyobb pusztítást tudott előidézni, ezt is bevetették a török várvédők ellen. Olasz találmány volt az a bomba, amelyet olthatatlan anyaggal töltöttek meg, ezeket a fegyvereket Győrben szerelték össze, és nagyon óvatosan szállították Buda alá. Ekkor használták először a puskára rögzített szuronyt is, ezt a fegyvert ettől fogva rendszeresítették a világ összes hadseregében.

A lovasság a budai ostrom alatt használt menet közben lőfegyvert, ezzel lépéselőnybe kerültek a török lovassággal, a szpáhikkal szemben.

A győzelem utáni események

Lotharingiai Károly zsoldos katonái a győzelem után vad mészárlásba és fosztogatásba kezdtek, főleg a budai zsidóságot érte komoly atrocitás, akik a török vallási toleranciának köszönhetően a várban éltek és tevékenykedtek. Az esztelen vérontásnak végül Lotharingiai Károly és Miksa Emánuel bajor választófejedelem erélyes közbelépése vetett véget, az olasz származású Marsigli grófnak pedig, a Corvinák egy részének a megmentése köszönhető.

Buda visszafoglalásának hírét nagy ünnepségekkel fogadta egész Európa, a pápa elrendelte, hogy másnap délben, a római Angyalvár delet jelző ágyúlövése után minden római templom harangja egy órán keresztül szóljon. Este tűzijátékkal ünnepeltek, majd imádkoztak az ostromban elesettek lelki üdvéért.

Az ostromnál több új fegyvert és technikát is bevetettek a szövetségesek

A budai vár új parancsnoka Leopold von Beck báró lett, a várost és a várat viszont teljesen szétlőtték, az emberveszteség a keresztény oldalon megközelítette a 45 ezer főt. Az erődítményt gyorsan fel kellett újítani, mert nem tudták, hogy a törökök mikor indítanak Buda visszafoglalására egy újabb akciót. I. Lipót 100 ezer, Széchenyi György esztergomi érsek pedig félmillió aranyforintot adott a vár felújítására, de még így is közel száz évnek kellett eltelnie, hogy Buda ismét méltó székvárosa legyen az országnak.

Buda bevétele után megkezdődött a török kiűzése Magyarországról. A következő évben a nagyharsányi ütközetben a törökök ismét vereséget szenvedtek, így visszaszorultak Szerbia és Bosznia területére. 1690-ben pedig a keresztény erők a Nándorfehérvártól nem messze lévő zalánkeméni véres ütközetben megsemmisítő vereséget mértek az oszmán seregre.

1697. szeptember 11-én Savoyai Jenő a zentai csatában döntő győzelmet aratott, majd a karlócai békeszerződés értelmében a Magyar Királyság területének döntő többsége felszabadult a török uralom alól.

Felhasznált irodalom

Nagy László. 1686 Lotharingiai Károly hadinaplója Buda visszafoglalásáról. Budapest: Zrínyi (1986).

Schulhof, Izsák, Szakály Ferenc. Budai krónika. Budapest: Magyar Helikon (1979).

R. Várkonyi, Ágnes. Buda visszavívása 1686. Budapest: Móra Kiadó (1984).

Csorba Csaba–Estók János–Salamon Konrád. Magyarország Képes Története. Budapest: Móra Kiadó (1984).

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1686_szeptember_2_budavar_visszafoglalasa/.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!