Külvilágtól elzárt, rideg, sivár, de stratégiailag fontos terület

Tibet valamint Kasmír stratégiai fekvése miatt évszázadokig az ázsiai nemzetközi politika középpontjában állt. A XVIII. században India brit fennhatóság alá került, amit Oroszország nem nézett jó szemmel, és megpróbált Közép-Ázsiában dél felé terjeszkedni. London attól tartott, hogy az oroszok megszállják Tibetet, így katonai expedíciót indított a térségbe, elfoglalták Lhászát, az ország vezetőjét, a dalai lámát pedig elűzték Mongóliába.

Kína gazdasági dominanciája mellett a tibeti kérdés csak másodrangú

A britek 1907-ben meg­egyeztek Oroszországgal egy, Perzsiától Tibetig terjedő független ütközőzóna létrehozásáról. 1912-ben a kínai császárság bukása után a Kínai Köztársaság elismerte Tibet függetlenségét, de már 1913-ban csapatokat vezényelt a hegyi országba. A következő évben megbeszélés folyt Nagy-Britannia, Kína és Tibet között, miszerint a britek lemondanak a térségről és a McMahon-vonalat szabták meg Kína és Brit-India határaként, amit azonban Kína sohasem ismert el, és Tibetet az elkövetkező évtizedekben saját területének tekintette.

A polgárháború vége után, 1949. október 1-jén kikiáltották a Kínai Népköztársaságot. A következő évben tárgyalások kezdődtek meg a pekingi kormány felszólítására Tibet csatlakozásáról. Miután ezek eredménytelenül végződtek, kínai fegyveres csapatok vonultak be Tibet fővárosába, Lhászába, ahol a helyiek heves fegyveres ellenállást tanúsítottak.

Tibet Kína része lett

A Népi Felszabadító Hadsereg, ahogy akkor a kínai fegyveres erőket hívták, a „béke és a rend helyreállítása érdekében” megszállta Tibetet, népét viszont ezt követően évekig politikai és fizikai terror alatt tartották.

A Tibeti Autonóm Terület, az ország nyugati és középső részét foglalja magában, a keleti területeket ugyanis Kína 1965. szeptember 1-jén az anyaországhoz csatolta.

A világ közvéleményét akkor a kubai rakétaválság foglalkoztatta, a Szovjetunió nem tudta jelentősen befolyásolni az eseményeket, az Amerikai Egyesült Államok viszont nem lépett fel kellő eréllyel a pekingi vezetéssel szemben, így Mao Ce-tung gyakorlatilag szabad kezet kapott. Az elvakult kommunista vezető ezután a külvilágtól elzárt Tibetben megtiltotta a vallásgyakorlást, minden ez iránti kérést nacionalista szeparatizmusnak bélyegzett, sőt még a dalai láma fényképének a birtoklásáért is súlyos börtönbüntetést rendelt el.

Felégették a felbecsülhetetlen értékű könyvtárak nagy részét is. Sorra nyitották meg a kínai iskolákat, elnyomva ezzel a helyi oktatási intézményeket, rengeteg kínait telepítettek be, majd egyre több kínai helyőrséget létesítettek a térségben. A tibeti lakosság elejétől kezdve ellenezte a kínai dominanciát, s felkelést robbantott ki a kínai kommunista rendszer ellen. A hatalom brutálisan leverte a lázadást, több mint 200 ezer ember halt meg az összecsapásokban, majd az azt követő megtorlásokban. Több tízezren kerültek börtönbe, és közel 80 ezren emigráltak külföldre, a dalai láma is elmenekült. Tibetbe egy 180 ezer főt számláló kínai hadsereget telepítettek. Évekre lezárták a térséget a külföldiek előtt, a szabad vallásgyakorlást pedig beszüntették.

1956-ban a kínai hadsereg katonai célokra is alkalmas autópályát kezdett építeni, ami kiváltotta a szomszédos India heves reakcióját. A nézeteltérés a kínai–indiai háborúhoz vezetett, ami Peking győzelmével ért véget, ez még jobban felbátorította Mao Ce-tung kínai kommunista vezetőt, hogy folytassa tibeti hódító politikáját.

1965. szeptember 1-jén Tibet autonóm státust kapott Kínán belül, de a pekingi vezetés ezzel egy időben azonnal elkezdte a különböző utak kiépítését, amelyek összekötötték a térséget a nagy kínai városokkal. Pekingben így szeptember első napja, a Tibeti Autonóm Terület kikiáltásának évfordulója, amit rendszeresen megünnepelnek.

Tibet, a világ teteje

Hegyvidéki és fennsíki terület Belső-Ázsiában, a tibeti nép hazája. Az átlagosan 4900 méter tengerszint feletti magassággal, földünk legmagasabban fekvő területe. Tibet régen független volt, több különböző királyságra osztva, egy része pedig ideiglenesen Kínához tartozott. Napjainkban a terület nagy része a Kínai Népköztársaság része, Tibeti Autonóm Terület néven.

A tibeti nyelvet, a Pamírtól kiinduló Himalája és Tien-san hegyvonulatai által körülzárt Tibeti-fennsíkon beszélik. Annak ellenére, hogy óriási területről van szó, a zord időjárás és a természeti körülmények miatt csak mintegy öt-hatmillió ember él itt, akiknek ez az anyanyelve.

A tibeti nyelv és történelem nemzetközileg is jelentős kutatója volt Kőrösi Csoma Sándor, az első tibeti–angol szótár megalkotója.

A buddhizmus lényege

Az ott élők vallása a tibeti buddhizmus, ami a mai napig komoly szálka a kommunista pekingi hatalom szemében. A tibeti buddhizmus a személy fejlődésétől és tanulmányi előrehaladásától függően mindhárom fő buddhista irányzatot tanítja és magába foglalja. Ezek a mahájána, hínajána és a vadzsrajána. A mahajána irányzat „nagy járműt”, valamint „széles utat” jelent, és minden érző lény javára a teljes megvilágosodásra való törekvést jelképezi. A hínajána szó szerinti jelentése „kis szekér”, „kis kocsi” vagy „szűk ösvény”. Itt a szekér a megvilágosodáshoz vezető eszközt jelenti. A vadzsrajána „mennykőt” vagy „gyémánt járműt” jelent, egy összetett és sokarcú, ezoterikus, buddhista gondolati és gyakorlati rendszer, ami évszázadok alatt alakult ki.

A dalai láma

A dalai láma a tibeti buddhizmus iskolájának legmagasabb rangú tanítója, ami gyakorlatilag Tibet államfőjévé teszi. A dalai láma a fővárosból, Lhászából igazgatta az ország nagy részét a XVII. század közepétől, az 1959-es a kínai megszállásig, amikor is a dalai lámának Indiába kellett menekülnie. Gyakran teszik hozzá az „Őszentsége” megnevezést is a dalai láma titulusa elé.

A dalai láma idős korára való tekintettel 2011-ben több éves előkészület után lemondott az emigrációban lévő tibeti kormány vezetéséről, de vallási tevékenysége mellett továbbra is harcol a tibeti autonómiáért.

Dzsepcun Dzsampal Ngagvang Loszang Jese Tendzin Gyaco, született Lhamo Donrup, a tizennegyedik dalai láma, a tibeti emigráns kormány egykori vezetője. Rezidenciája az indiai Dharamszala városában található. Ő a tibetiek legfőbb spirituális vezetője, akit úgy is neveznek, hogy Gyalva rinpocse vagy Jise norbu. A jelenleg 85 éves egyházi vezető 1989-ben elnyerte a Nobel-békedíjat.

A dalai láma címet a vallási vezető következő reinkarnációjának is adományozzák. A dalai láma környezete a reinkarnációra utaló magatartást vagy közlést már a dalai láma haldoklása során figyeli, hogy van-e valamilyen utalás az eljövendő utód születési helyére, a születendő személy közvetlen környezetére vagy ismertetőjelére. A dalai láma ugyanis maga választja meg a helyet és annak körülményeit, milyen formában és kiben fog újjászületni.

A tibeti probléma megoldásához talán a dalai láma által meghirdetett úgynevezett középút megközelítése jelentené, amely valódi autonómiát biztosítana Tibet számára a jelenlegi kínai alkotmányban. Olyan megoldást keresnek, amellyel mindkét fél nyertesnek érezhetné magát, igaz, ehhez még nagyon hosszú utat kell bejárnia minden érintett félnek.

A dalai láma indiai száműzetéséből ma is folyamatosan üzen Kínának. Azt mondja, hogy Tibetnek „értelmes autonómiára” lenne szüksége, amit Pekingben rendre úgy értelmeznek, hogy a vallási vezető a tibeti terület elszakadását hirdeti.

Gazdaság és politika

A kínai vezetés napjainkban sem akar hallani Tibet függetlenségéről, minden ilyen megnyilvánulást, akár Kínában, akár külföldön ellenséges lépésként értelmez. 2006-ban elkészült Tibetben a világ legmagasabb vasútvonala, amely turisták millióit viszi a térségbe, a helyiek azonban úgy látják, hogy a pekingi hatalom őket másodrangú állampolgárként kezeli. A tibetiek az odalátogatóktól féltik kultúrájukat, és ugyanakkor a saját szülőföldjükön, munka és a fizetések terén is hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve. Tibet fővárosának, Lhásza utcáin ma is vannak összecsapások a tibeti tüntetők és a kínai rendőrök között, amelyeket a kommunista hatalom a tőle megszokott brutális módszerrel ver le. Szinte minden incidensért Peking a dalai lámát vádolja azzal, hogy ő áll az események hátterében, amit a vallási vezető rágalomnak nevez.

Kína gazdasági dominanciája egyre erősebb a világon, és ez háttérbe szorítja a tibeti kérdést. A profit a nagypolitikában fontosabb az emberi jogoknál, ezért még Peking a világ számára biztosítja az olcsó nyersanyagot és munkaerőt, a tibeti nép szabadsága csak másodrangú kérdés marad a nemzetközi közösség számára.

Felhasznált irodalom

Gánti Bence: A buddhizmus lélektana, spiritualitása és irányzatai. (hely nélkül): Kossuth. 2012.

Helmut Hoffmann: A Tibeti műveltség kézikönyve. Terebess Ázsia E-tár.

https://hu.euronews.com/2015/08/31/tibet-megszallas-es-autonomia.

Nagy Károly: Buddhizmus, misztika, Tibet. Budapest: Press Publica. 2000.

Gönczöl Tibor, Máté Tóth András: Világvallások – Akadémiai lexikon. Budapest: Akadémiai, (2009).

Diószegi István: A nagyhatalmi politika másfél évszázada 1789–1939. Budapest 1994.

Roland Barraux: A dalai lámák története. Tizennégy fénysugár a Látomások taván, Budapest, Ferenczy, 1995.