Kubala László játszott a magyar, a csehszlovák és a spanyol válogatottban

Már 18 éve annak, hogy Kubala László, a nagyszerű labdarúgó nincs közöttünk. Az a labdarúgó, aki a sporttörténelemben egyedülállóan három válogatottban – magyar, csehszlovák és spanyol – is játszott, 2002 május 17-én hunyt el Barcelonában.

A World Soccer Magazine 1999 decemberében a XX. század 100 legnagyszerűbb játékosa közé sorolta. Belgrád, 1977. november 30. Crvena Zvezda stadion, közel 70 ezer néző előtt fogadta Jugoszlávia nemzeti tizenegye a spanyol válogatottat. A tét óriási volt, a meccs győztese vb résztvevő lesz. Kisiskolásként emlékszem az összecsapásra, a mérkőzés előtt a hazai tv-riporter többet beszélt egy Ladis­lav Kubaláról, mint a jugoszláv válogatottról összesen. Valósággal istenítette a spanyol szövetségi kapitányt. Később tudtam meg, hogy ezért felettesei komolyan megdorgálták. Az összecsapást egyébként a spanyolok nyerték meg, és kijutottak az 1978-as argentínai világbajnokságra.

A budapesti srác a behívó elől menekült

Kubala László Budapesten született, 1927. június 10-én. Édesapja, Kubala Kurjas Pál szlovák származású volt, még édesanyja, Stecz Anna pedig lengyel, szlovák és magyar gyökerekkel rendelkezett. 11 éves korában már a tőle 4-5 évvel idősebbekkel együtt játszott a Ganz TE csapatában, és már akkor látszott rajta, hogy hatalmas tehetséggel rendelkezik. Ezért nem csoda, ha a 18 éves srácot leigazolta a Ferencváros, ott találkozott először a későbbi Aranycsapat meghatározó játékosával, Kocsis Sándorral. A katonai behívó elől Csehszlovákiába menekült, származása végett megkapta az állampolgárságot, és magára húzhatta a csehszlovák címeres mezt is. Hatszor volt csehszlovák válogatott, négy gólt szerzett, de egyben a pozsonyi ŠK Slovan csapatát is erősítette. Miután ott is katonai behívót kapott, visszaszökött Magyarországra, ahol a fővárosi Vasasban folytatta a pályafutását. Ez idő alatt három alkalommal szerepelt a magyar nemzeti tizenegyben is.

Szökés nyugatra, Franco egyik kedvence volt

Nem szimpatizált a kommunista hatalommal, így Olaszországba szökött, ezért az MLSZ, majd a FIFA is két és fél évre eltiltotta a játéktól. A nyugati emigrációban élő magyarokból olyan nagyszerű csapatot kovácsolt össze, hogy nagy meglepetésre egy felkészülési mérkőzésen legyőzték az akkor már sztárcsapatnak számító Real Madridot, mégpedig 4–2 arányban. A FC Barcelona szakemberei akkor figyeltek fel rá, és szerződést ajánlottak fel Kubalának, amit ő el is fogadott, így 1950-ben a katalán klub játékosa lett. Franco spanyol diktátor egyik kedvence volt, annyira, hogy a tábornok kijárta a FIFA-nál Kubala eltiltásának csökkentését. Több neves európai csapat szerette volna leigazolni a kiváló játékost, de ő a Barcelonában maradt 1963-ig. Ez idő alatt 19 alkalommal volt tagja a spanyol válogatottnak is. Nincs még egy játékos rajta kívül, aki három nemzeti tizenegyben is játszott volna, igaz később a FIFA már nem engedte meg, hogy valaki több válogatottban is szerepeljen. Spanyolországban négy bajnoki és hat kupaelsőségből vette ki a részét, továbbá a Barcelonával kétszer a VVK (Vásárvárosok Kupája, az UEFA Kupa elődje) serlegét is elhódította csapatával. Kubala László kimagasló játéka is hozzájárult ahhoz, hogy az 1950-es években az FC Barcelonának egy új, nagyobb befogadóképességű stadionra lett szüksége. Tehát a katalán csapat részben a magyar labdarúgónak is köszönheti jelenlegi otthona, a Nou Camp létrejöttét. Az akkor újságok megírták, hogy cseleire és kiváló technikájára annyian voltak kíváncsiak, hogy a csapat minden találkozója előtt szinte közelharc alakult ki a szurkolók között a belépőkért. Igen jóképű is volt, a pletykák szerint ezért a nők is egyre többen váltottak jegyet a csapat meccseire.

Kubala, a sztár segítette a volt csapattársait

Nevét ekkor már mindenki ismerte Európában, és a legnagyobb focisták között tartották számon. Emberek milliói bálványozták, neve fogalommá vált a labdarúgás világában. Volt barátairól, magyar csapattársairól sem feledkezett meg, segített a szintén Spanyolországba igazoló Puskás Ferencnek, aki a nagy rivális Real Madridhoz igazolt. Az Aranycsapat másik két tagja, Kocsis és Czibor szintén Kubala közbenjárására a katalánokhoz került. Az ötvenes években aratott diadalok rengeteget segítettek a Franco által elnyomott katalánok önbecsülésének, ezért a mai napig elképesztően népszerű „Laszy”, ahogy az ottaniak hívták. Nagyságát mi sem jelzi jobban, hogy a 345 meccsen szerzett 274 gólját (bajnokikon 256/194) csak Lionel Messi tudta túlszárnyalni.

Életéről a szereplésével film is készült, 1953-ban pedig egy híres mérkőzésnek lehetett részese, amikor barátságos összecsapást szerveztek az angol válogatott és Európa legjobbjai között. Legnagyobb bánatára, hogy bár három nemzeti csapatban is játszott, nem szerepelt soha labdarúgó-világbajnokságon. 1962-ben részt vett néhány selejtezőn, de ahogy Alfredo Di Stéfano, ő is lesérült a világbajnokság előtt. Elutazott ugyan Chilébe a vb-tornára, de nem léphetett pályára. Tervezték, hogy róla nevezik el a Barcelona stadionját, erről tisztelői még most sem mondtak le.

Edző, majd szövetségi kapitány lett

Edzőként már nem érte el azt a szintet, amit játékosként. A Barcelona elhagyása után játékosmenedzser lett az Espanyolnál, az FC Zürichnél, majd a Toronto Falconsnál. 1968-ban vonult vissza. Edzőséget vállalt több spanyol klubnál, Szaúd-Arábiában és a paraguayi válogatottnál. Tizenegy évig volt spanyol szövetségi kapitány, 1969–1980-ig töltötte be a posztot, de kiemelkedő sikerek nélkül. Az 1972 és ’76-os Európa-bajnokságra nem jutott ki a válogatottal. Az 1974-es világbajnokságra szintén nem került ki csapatával, de 1978-ban már ott voltak a 16 csapatos megmérettetésen, a csoportból azonban nem jutottak tovább. A spanyol válogatottal 68 mérkőzésen 31 győzelem, 21 döntetlen, 16 vereség és 98–59-es gólkülönbség a mérlege. Utolsó nagy tornája az 1980-as Európa bajnokság volt, de a csoport utolsó helyén végzett a válogatottal. A következő szezont már a Barcelona kispadján kezdte, de nem tudott jelentős eredményeket felmutatni, ezért hamar távozott. Edzőként egyik legjelentősebb sikere mégis Barcelona városához kötődik, 1992-ben a spanyol olimpiai válogatott másodedzője volt, és a hazai rendezésű olimpia futballtornát sikerült megnyerniük.

A Barcelona 100. évfordulóján a szurkolók a csapat történetének legjobb játékosává választották. Olyanokat utasított maga mögé, mint a holland Johan Cruyff, az argentin Diego Maradona, vagy a bolgár Hriszto Sztoicskov. A sportújságírók a második legjobb spanyol játékosnak választották, aki a XX. században játszott, csak Alfredo Di Stefanót találták tőle jobbnak.

Tizenegy évig volt spanyol szövetségi kapitány is, de kiemelkedő sikerek nélkül

A spanyol kormány tevékenységéért, a sport Nagykeresztjét adományozta neki.

2002. május 17-én halt meg hosszú, súlyos betegségében, másnap temették el Barcelonában. Halálhírére Spanyolországban szinte minden elcsendesült, megállt az élet, a rádiók és a televíziók megszakították műsoraikat, és rendkívüli közleményben számoltak be Kubala László haláláról.

2009. szeptember 24-én leleplezték szobrát a Nou Camp mellett, a kétméteres szobor leleplezésénél több mint 20 ezer szurkoló vett részt.

Felhasznált irodalom

Ki kicsoda a magyar sport­életben? II. kötet (I–R). Szekszárd: Babits. 1995.

„Barcelonában felavatták Kubala László szobrát”, mlsz.hu, 2009. szeptember 24.

http://www.csakfoci.hu/kulfoldi-foci/spanyol-foci/fc_barcelona/barcelona tobb szazan emlekeztek a legendas magyarra.

https://focistenek.blog.hu/2012/03/07/kubala_laszlo

https://forbes.hu/legyel /kubala spanyolok barcelona/.

http://www.nemzetisport.hu/sportnaptar/kubala laszlo a legnagyobb barca-jatekos 2131701.