Közéleti gondolatok – defenzív vagy intenzív védekezés a jobb?

„Március 31-én lett volna a következő Itt élünk című közéleti beszélgetés, amelyre három szaktekintély fogadta el meghívásunkat, dr. Somorácz György epidemiológus, dr. Mészáros Lajos urológus, a Szent Pantaleon Kórház főigazgatója, valamint dr. Halmai Richárd nephrológus. Nyilván már korábban eldőlt, hogy ezt a beszélgetést nem tudjuk megtartani, de az ő pár soros véleményüket – amelyet telefonon mondtak el – szeretném leírni.” – olvashattuk Stermeczki András bevezető gondolatait. Majd a szakemberek által elmondottak következtek.

A kórház nyugalmazott orvosa, dr. Somorácz György, aki a fertőző osztályt vezette hosszú éveken keresztül megerősíti azt az információt, hogy különösen veszélyeztetettek a krónikus betegségben szenvedők, erős dohányosok és cukorbetegek. Az ő immunrendszerük ugyanis ezen teljesen új vírusnak nehezebben, vagy egyáltalán nem tud ellenállni. Az eddigi influenza is sok áldozatot szedett ezen betegek közül, de a társadalomban az évtizedek alatt kialakult egyfajta populációs immunitás, amely részleges védelemmel szolgált. Az újfajta koronavírus alattomos szerkezetű, amely akár napokon keresztül is tünetmentességet produkál, de közben szuperterjesztőként 15-20 embert is megfertőzhet. Csak az izoláció és a minél kisebb kontakt segíthet ennek a terjedésének lassításában.

Dr. Mészáros Lajos urológus, a kórház főigazgatója szintén fontosnak tartja a higgadt tájékozódást és a megfontolt védekezést. A kórház igyekszik a tőle telhető módon a legjobban felkészülni a járvány kezelésére, ennek érdekében úgy alakítottak ki egy osztályt az épületen belül, hogy ott lehessen szeparáltan kezelni az esetleges fertőzötteket. Mielőtt bárki a kórházba lépne, egy „zsilipen” kell átmennie, ahol őt kikérdezik, és ennek megfelelően irányítják tovább. A főigazgató a defenzív védekezésben lát lehetőségét. „Kerülni kell a felesleges kontaktusokat, használni a maszkot, és betartani a higiénés szabályokat. Hasznosak a vitaminok, ásványi anyagok: C- és D-vitamin, cink és szelén. A mozgás is fontos, ne hízzunk el a nagy otthonüléstől és extra kalóriáktól. A járvány nem annyira veszélyes, mint amennyire a média beállítja. Elsősorban olyanoknál halálos, akiknél koruk és krónikus betegségeik miatt amúgy is nagy a spontán halálozás. Rossz általános hatást érnek el a társadalomban, hogy pánikot keltenek, a félelem minden szempontból rossz, az immunrendszernek is. A nagy statisztikák sem támasztják alá ezt a nagy pánikkeltést. A kormány intézkedései viszont jók, időben hozták meg és betartandóak. A negatív gazdasági következményektől jobban tartok, mint az egészségügyiektől. De ennek is megvannak a pozitív oldalai is, az emberek már nagyon pazarlók voltak és kiveszett a természet iránti alázat.”

Dr. Halmai Richárd nephrológus, a Szent Pantaleon Kórház dialízisközpontjának orvosigazgatója türelemre inti a társadalmat: „Erre most elsősorban azért van szükség, hogy időt nyerjünk. Időt az egészségügy minél alaposabb felkészüléséhez. Erre nagy szükség van az infrastruktúra miatt is, és azért, hogy a szakma és a koordináció kellőképpen álljon a járvány kicsúcsosodás idejére. Ezért szerinte is érdemes megfogadni a szakemberek tanácsát, akik a médiában szintén erre hívják fel az emberek figyelmét. Idő kell ahhoz is, hogy ennek az ismeretlen vírusnak megtalálják az ellenszerét. Persze ennek ellenszerét sok egészséges ember immunrendszere elő tudja állítani, de mire a tudomány ezt a „memória ellenanyagot” megtalálja, és előállítja használható formában, addig más módon is védekezni kell. A nyájimmunitás sok áldozattal járhat és nem biztos, hogy ez a legjobb módszer. Ha kellő időben lassítani tudjuk a járvány terjedését – amire jó esély van – akkor van idő az alaposabb felkészülésre és így kevesebb áldozat lesz. Ugyanakkor fontos a lelki türelem is, hiszen nem tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő, mit tartogat számunkra a holnap. Én bízom a folytatásban.”

Ezúton is köszönjük dr. Somorácz György, dr. Mészáros Lajos és dr. Halmai Richárd üzenetét, bátorító és szakmai segítségét! – fejezte be szerkesztőségünknek írt levelét Stermeczki András református lelkész.