Kolumbusz Kristóf elindult második útjára, az „Új Világ” felé

A vikingek már a tizedik században, mint első európaiak ugyan elérték az amerikai kontinenst, de Kolumbusz utazásai során lett az Újvilág feltérképezése és gyarmatosítása. A világ ekkor ismerte meg Amerikát, és ez mindenképpen Kolumbusz Kristófhoz köthető.

A gyermekévek

Apja önálló posztókészítő takács, aki feleségül vette egy tehetős takács leányát Susanna Fontanarossát, aki hozományként három házat vitt a házasságba. Ezek egyike a Sant’Andrea városkapunál állt, és a feltételezések szerint ebbe költözött a család, itt születtek meg gyermekeik, köztük Cristoforo is. Gyermekévei alatt a család sorsa rosszabbra fordult, mert a terjeszkedő Oszmán Birodalom veszélyeztette a Genovai Köztársaság keleti piacait, ami gazdaságilag érzékenyen érintette a térséget, és komolyan kihatott a genovai életszínvonalra is. A fiatal Kolumbusz Kristóf apja posztókészítő műhelyében dolgozott, édesapja viszont különböző kétes üzletekbe került, még börtönbe is vetették, ezért 1474-ben Kolumbusz végleg szakított a családi hagyománnyal, a posztókészítéssel és megkezdte tengerészi pályafutását.

A portugáliai évek

Portugáliába, Lisszabonba költözött és ott élt közel 10 évig, hajóval bejárta az egész Atlanti óceánt, megismerkedett a tengerészet fortélyaival. Közben érlelte nagy tervét, hogy nyugatról érje el Indiát úgy, hogy az Atlanti-óceánon átkelve eljut Kínába, onnan a mai Japánba és végül Indiába.

Lisszabonban ismerkedett meg Porto Santo elhunyt kormányzójának leányával, donna Felipa Perestrello e Monizzal, akit 1476-ben feleségül vett, ezzel a házassággal családi kapcsolatba került a portugál nemességgel. Több tengeri úton is részt vett, és ezekben az időkben Kolumbusz cukorral és könyvekkel kereskedett, valamint testvérével térképészeti vállalkozásba kezdett, közben önképzéssel elsajátította a latin nyelvet, tanulmányozta az Ó- és Újszövetséget.

1478-ban megszületett Diego nevű fia. Hét év múlva viszont meghalt a felesége, anyagi helyzete egyre csak rosszabbodott. 1485 nyarán miután teljesen megszakadt kapcsolata felesége családjával, elhagyta Portugáliát, majd Kasztíliába utazott. Vele ment fia, az akkor 7 éves Diego is.

A spanyol királyi udvarban

Córdobában Kasztíliai Izabella királynő és Aragóniai Ferdinánd udvarában, Kolumbusz tervének megvalósításához kéri a spanyol uralkodópár segítségét, de azok évekig váratták, igaz közben több ezer maravedít utalnak ki számára segély gyanánt. A maravedí érmét használták fizetőeszközként Spanyolországban több évszázadon át. A név a marabotinóból származik, egy arab aranyérméből, amelyet az al-Andalus-i mórok adtak ki.

Kolumbusz sok időt töltött Córdobában, így 1487 nyarán megismerkedett Beatríz Enríquez de Haranával, akivel soha sem házasodott össze, azonban tőle született a következő év nyarán Fernando nevű gyermeke. A királyi pár Granada visszafoglalásával, valamint a mórok kiűzésével volt elfoglalva, így csak a tizenegy éves háború lezárása után tudtak Kolumbusz expedíciós tervével foglalkozni. A pozitív uralkodói döntés ez ügyben megszületett, az ezzel kapcsolatos szerződést 1492. április 17-én alá is írták. A teljes expedíció összesen kétmillió maravedíbe került. Kolumbuszt admirálissá, valamint a meghódított területek alkirályává nevezik ki.

Az első utazás

Kolumbusz 1492. május 12-én indult el Santa Fé-ből, 3 hajóval. A zászlóshajó a San­ta Maria volt, de az expedícióhoz tartozott még a Pinta és a Niňa nevű hajó is. Több probléma adódott a hajókkal, javításuk jelentősen hátráltatta az utazás sikerét. 1492. október 12-én elérték a Bahama-szigeteket, amelyeknek láncolata Floridától Kubáig és Haitiig terjed. Kolumbusz a helyi lakosokat indiánoknak nevezte el, még ők lukajoknak nevezték magukat, és barátságosan fogadták az európaiakat.

Az utazás nem volt problémamentes, betegség gyötörte a legénysége

Kolumbusz egy ünnepélyes szertartás keretében birtokba vette a Guanahani-szigetet és San Salvador (Szent Megváltó) névre keresztelte el.

A szigeten Kolumbusz aranyat, fahéjat, borsot, szegfűszeget és egyéb más fűszert keresett, és mivel nem talált továbbindultak délnyugati irányba a legközelebbi sziget felé. A mai Kubába érkeztek, ahol megismerkedtek a dohánnyal, a burgonyával és a kukoricával. Az európaiak számára meglepő volt, hogy a bennszülöttek nem rendelkeztek semmilyen négylábú háziállattal. Kolumbusz még egy ideig hajózott a felfedezett partok mentén, majd kalandos hazautazás következett, de az expedíció sikeres volt. Európa tudomást szerzett Kolumbusznak köszönhetően Amerikáról, így az ősidőktől fogva ismert három világrészhez egy negyedik is társult.

A második expedíció

Az első expedíciót maga Kolumbusz készítette elő, a spanyol királyi pár azonban nem akarta, hogy a másodiknál is ez így legyen. Ezért létrehoztak egy új hivatalt erre a célra, majd rendeletben rögzítették, hogy az engedélyük nélkül senki nem hajózhat az „Indiákba”, az ott élő népekkel nem kereskedhet, a szállítások csak a korona általi ellenőrzés után történhetnek, az újonnan felfedezett földekre aranybányászat és földművelés céljára embereket kell költöztetni, akik kizárólag tiszta vérű kasztíliaiak lehetnek. Kasztília egy történelmi táj az Ibériai-félszigeten, Spanyolország középső és északi részén terül el. A feltételeket az uralkodói pár tudatta Kolumbusszal, aki megkezdte második útjának az előkészítését. 17 hajó előkészítését tervezték, több hónapra elegendő élelmiszerkészlettel, valamint a földműveléshez és az aranybányászathoz szükséges szerszámokkal. Juhokat, szarvasmarhákat, sertéseket, lovakat és öszvéreket is vittek magukkal, de különböző mesteremberek és földművesek is utaztak velük.

A második út 1493. szeptember 25-én kezdődött, majd a Kanári-szigeteken át 22 napos hajóút után szárazföldet pillantottak meg, amelyet Kolumbusz Dominikának nevezett el. A sziget bennszülötteit pedig kannibáloknak nevezte el.

A nagy felfedező utolsó évei

Utolsó levelét 1506. április végén írta a már új királyi párnak, mert közben Izabella királynő elhunyt.

Kolumbusz Kristóf a nagy felfedező 1506. május 20-án halt meg és a valladolidi ferences kolostorban temették el. Hamvait később Sevillába vitték, majd a 16. század közepén San­to Domingóba szállították és az ottani székesegyház szentélyében temették el. Később az admirális földi maradványait Havannába vitték, de miután 1898-ban az amerikai–spanyol háború következtében Spanyolország elveszítette Kubát, a spanyol kormány Kolumbusz hamvait visszavitette Sevillába, ahol jelenleg is a helyi székesegyházban nyugszik. Felfedezései mérföldkövet jelentettek az emberiség történelmében, az Amerika kontinens neve akaratlanul is összecseng Kolumbusz Kristóf nevével.

Felfedezte a többi szigetet is, mindegyiknek nevet adott, így nevezte el a Virgin szigeteket, majd a mai Puerto Ricót. Az utazás viszont nem volt problémamentes, betegség gyötörte a legénységet, maga Kolumbusz is lebetegedett, az emberei folyamatosan lázongtak az élelmiszerhiány és a mostoha körülmények végett, de az admirálisnak sikerült a lázadást elfojtania. Kuba keleti és déli partja mentén hajózott tovább, majd elérte Jamaica északi partját, ahol a helybéli lakosok nem voltak barátságosak, de miután a európaiak rájuk lőttek, megfutamodtak.

Több helyen kisebb helyőrséget hagyott hátra, de ezek tagjai mohóságuk miatt összetűzésbe kerültek a helyiekkel, így többen eltűntek vagy meghaltak. Az admirális megpróbált rendet teremteni, később sikerül aranyat is találnia, majd visszaindult Spanyolországba. A második út összesen két évig és kilenc hónapig tartott. Egy harmadik és egy negyedik útra is sor került, amelyek alaposan kikezdték Kolumbusz egészségét.

Felhasznált irodalom:

Kolumbusz hajónaplója; bev., jegyz. Dáné Tibor, ford. Tassy Ferenc; Kriterion, Bukarest, 1988 (Téka)

Dáné Tibor: Az átlépett látóhatár hősei; Appendix, Marosvásárhely, 2005

Columbus úti naplója; ford., sajtó alá rend. Szerb Antal; Officina, Bp., 1941 (Officina könyvtár)

https://hu.wikipedia.org/wiki/Kolumbusz_Kristóf

Kolumbusz útinaplója; ford., sajtó alá rend. Szerb Antal, szerk. Furkó Zoltán; Akadémiai, Bp., 1991 (Egyéniség és alkotás)

Samuel Eliot Morison: Kolumbusz Kristóf, a tengerész, Budapest, Gondolat Könyvkiadó, 1959

Robert Thurston: 1492 – A paradicsom meghódítása, Debrecen, Phoenix Könyvkiadó, 1992