Kétszázharminc évvel ezelőtt tört ki a francia forradalom

Európa történelmének meghatározó eseménysorozata volt a francia forradalom, a marxista/szocialista történetírás a nagy jelzővel illette és a volt kommunista országokban, így Magyarországon is így tanították.

A Bastille bevételének napja hagyományosan az újkori történelem kezdőpontjának számít, amelynek eseményei két és fél évtizednyi háborút okoztak, amely egy teljesen új kort hozott el az egész emberiség számára. A francia forradalom elméleti alapjának a felvilágosodás eszméit tekintette. Hármas jelszava: szabadság, egyenlőség, testvériség (Liberté, Égalité, Fraternité) máig ott olvasható számos francia középületen. Ezek az elvek a gyakorlatban azonban már a forradalom ideje alatt sem valósultak meg. A forradalom során az országot a gazdasági csőd közelébe vezető királyi rendszert ugyan megbuktatták, de a felgyülemlő társadalmi problémákat a hatalomra kerülőknek sem sikerült orvosolniuk, és mivel a köztársasági államrend sem bizonyult működőképesnek, az események végül egy fiatal tehetséges tábornok, Bonaparte Napóleon malmára hajtották a vizet. A forradalom hatása mégis óriási volt. A nacionalizmusra, a liberalizmusra és az alkotmányosságra való törekvés meghatározó szerepet játszott Európa életében, ennek hatására a XIX. században egymást követték a különböző forradalmak.

A Bastille védőit a közel ötvenezres tömeg megadásra szólította fel

A francia forradalom hosszabb távú előzménye szellemi téren a felvilágosodás racionalista ideológiája, gyakorlati szempontból azonban a nyolcvanas évek nagy éhínsége és a királyság hatalmas adóssághalmozása volt, ezek együtt XVI. Lajost arra kényszerítették, hogy 1789 májusára összehívja, 1618 után először, az általános rendi gyűlést. Az összejövetelen azonban a jelenlévők nem a király által felvetett problémákkal foglalkoztak, hanem az évszázadok alatt felhalmozott sérelmekkel. Ezt még csak tetőzte az, hogy a harmadik rend (polgárok és parasztok képviselői) ellenállása folytán nemsokára létrejött az uralkodótól független Alkotmányozó Nemzetgyűlés, amely állandó harcot vívott a királlyal. XIV. Lajos érezte a veszélyt, ezért Párizs környékén mozgósította hadseregét, sőt még svájci, flamand és német zsoldosokat is toborzott, ami az amúgy is komoly nehézségekkel bíró államkincstárat ugyancsak leterhelte.

Közben Párizsban egyre feszültebb lett a hangulat, aminek hatására a város körül szorosabbra vonták a katonai blokádot. A francia fővárosban ezután elterjedt a hír, hogy a király katonasága megtámadja Párizst, mire a lakosság fegyvereket kezdett zsákmányolni. A Bastille gyakorlatilag üresen állt, mindössze hét rabot tartottak fogva, viszont mintegy 13 600 kiló puskaport tároltak itt. Az V. Károly által átépített Bastille a 14. század elején még városkapuként szolgálta a város védelmét, majd ahogy Párizs terjeszkedett, a francia király erőddé egészítette ki a roppant épületet. A forradalom idejére a nyolc toronnyal megerősített kőépítmény rettegett hírnévre tett szert, számos mendemonda lengte körül.

Új fejezet kezdődött Európában

Robespierre és támogatóinak hatalma megdőlt: a Konvent 1794. július 27-én megbuktatta és hamarosan kivégeztette őket. A tömeg kezdte követelni, hogy vessenek véget az erőszaknak. Az új vezetés visszafogta a terrort, és egy új alkotmány kidolgozásába kezdtek. Ennek alapján 1795-ben megalakul a Direktórium, amely békét kötött Poroszországgal és Spanyolországgal, az osztrákokat pedig a francia csapatok legyőzték Itáliában, így felbomlott a franciák elleni koalíció. 1799. november 9-én egy tehetséges tábornok, Bonaparte Napóleon állam­csínyt hajtott végre, ezzel magához ragadta a hatalmat, és a Köztársaság Első Konzuljává kiáltotta ki magát, majd megkezdődött egy új fejezet az európai nemzetek történelmében.

A Bastille védőit az akkorra már közel 50 ezres tömeg megadásra szólította fel, de a börtönerőd parancsnoka, Bernard-Jourdan de Launay ezt megtagadta, sőt tűzparancsot adott ki. Az ostromlókhoz azonban délután három órakor csatlakoztak a nemzeti gárda tagjai, akik már komoly lőfegyverekkel és ágyukkal rendelkeztek, így a helyőrség megadta magát. A rabul ejtett katonákat a tömeg kegyetlenül lemészárolta, fejüket lándzsára tűzve vitték körül a város utcáin. Kitört a forradalom.

Az erődöt a párizsiak, egy év alatt lerombolták és széthordták, utolsó kövei 1790 februárjában kerültek a Nemzetgyűlés elé. Helyén ma operaház áll, ostromának napja pedig azóta is a szabadság ünnepe a Francia Köztársaságban.

A király nem verte le a lázadókat, mert a francia katonák ezrei álltak át a tömeg oldalára, és az idegen zsoldos csapatok nem mertek harcba kezdeni velük. Ekkor jött létre a francia nemzeti trikolór, a fehér Bourbon zászló (mint királyi jelkép) és Párizs kék-piros lobogója összevonásából.

A párizsi események hatására a vidéki francia városokon erőszakhullám söpört végig, a nemesek bosszújától tartva, udvarházakat dúltak föl a magukat forradalmároknak vallók, és nemeseket öltek halomra. A harmadik rend emberei kerültek a városi tanácsok élére, a közbiztonság fenntartása végett létrehozzák a Nemzetőrséget.

1789. augusztus 4-én („csodák éjszakáján”) eltörölték az egyházi és nemesi kiváltságokat majd, augusztus 26-án kiadták az Emberi és polgári jogok nyilatkozatát. A gazdasági helyzet azonban folyamatosan romlott, komoly élelmiszerhiány lépett fel. A király továbbra is hatalma helyreállítására törekedett, 1791-ben a Nemzetgyűlés elkészítette az alkotmányt, amely garantálta a hatalmi ágak megosztását, viszont a királynak csak korlátozott hatalmat hagyott. XVI. Lajos képtelen volt együttműködni a Nemzetgyűléssel, ő a külső segítségben bízott, megpróbálta elhagyni Párizst, de elfogták és visszavitték a fővárosba. A királypártiak ezzel a Mars-mezei sortűzzel válaszoltak, ami felerősítette a köztársaságpártiak haragját. II. Frigyes Vilmos porosz király beavatkozással fenyegette meg a franciákat, amennyiben a királynak baja esne. Az uralkodót később mégis börtönbe zárták, a Nemzetgyűlés átalakult Nemzeti Konventté, ahol csak a girondisták és a jakobinusok játszották a fő szerepet. A jakobinusok a francia forradalomban­a kispolgárok és a városi szegények érdekeit képviselő politikai csoport volt. Gyűléseiket a volt Szent Jakab-kolostor épületében tartották. Innen származik a jakobinus el nevezés, híres vezetőik Robespierre, Danton, Marat és Saint-Just voltak. A girondisták pedig a francia forradalomban a jakobinusokkal szemben álló mérsékelt köztársasági párt neve volt. Nevük onnan ered, hogy vezérszónokaik Gironde megye küldöttei voltak a törvényhozó testületben.

A jakobinusok élükön Robespierre-rel rendkívül kemény diktatúrát vezettek be (1793. június – 1794. július). Semmibe véve az emberi jogokat, kíméletlen terrort alkalmaztak. Letartóztatták és tömegével küldték vérpadra a forradalom valós és vélt ellenségeit, valamint minden rendű és rangú politikai ellenfelüket is. Így a sok ezer életet kioltó véres jakobinus diktatúrával biztosították a belső rendet és szilárdították meg hatalmukat. Diktatórikus módon próbálták megoldani a gazdasági problémákat is.

Az európai egyensúly felborulásától tartó Nagy-Britannia megszervezte az első franciaellenes koalíciót a Habsburg Birodalom, Poroszország, Hollandia, Portugália és Spanyolország részvételével. A minden irányból meginduló támadás hatására a franciák sorozatos vereségeket szenvedtek. Kényszersorozás kezdődött, ami nagy vidéki felkelésekhez vezetett, amelyeket brutális eszközökkel vertek le az új hatalom részéről. A jakobinusok megbuktatták a girondista erőket és Maximilien de Robespierre-t a Közjóléti Bizottság elnökévé választották, így ő lett a francia állam első embere. Bevezették a terrort és az általános hadkötelezettséget, ennek hatására hatalmasra duzzasztották a hadsereget, amelynek létszáma 1792 végén 270 ezer, 1793 végén már 750 ezer főt számlált. Minden 18–25 év közötti nőtlen fiatalt besoroztak a hadseregbe. A terepre küldött politikai biztosok segítségével a régi rendszer tábornokait eltávolították, többet ki is végeztek. Helyükre fiatal, hithű forradalmi tiszteket neveztek ki. Franciaország a jakobinusok alatt már arra törekedett, hogy a háborút kiterjessze Európa minden államára és mindenütt a franciához hasonló forradalmat vigyen végbe. A francia forradalom idején 40 ezer embert küldtek nyaktiló alá, 200 ezret lőttek agyon és 500 ezret zártak börtönbe. A naptárat megreformálták, a hónapoknak új neveket adtak. A régi történelmi egyházakat betiltották, Robespierre egyik beszédében kijelentette, hogy a lélek létezik és halhatatlan. Kezdeményezte az ész kultuszát, és a Legfelsőbb Lény tiszteletét.

Felhasznált irodalom:

SCHAMA, Simon: Polgártársak. A francia forradalom krónikája. Bp. 2001, Európa

A nagy francia forradalom dokumentumai. Összeáll., ford. és a jegyz.: Hahner Péter. Bp. 1999, Osiris

SOBOUL, Albert: A francia forradalom története, 1789-1799. Ford. Józsa Péter, Hahner Péter. Bp. 1999, Kossuth

KROPOTKIN, Pjotr: A francia forradalom Bp. 1921, Genius Könyvkiadó

https://hu.wikipedia.org/wiki/Francia_forradalom

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1789_julius_14_a_bastille_bevetele/