Katona Lili rengeteg sportot kipróbált, de végül kajak-kenuban ért fel a csúcsra

Már gyerekkorában látszott rajta, hogy a sportolás fontos tényező lesz az életében. Még óvodáskorú volt, amikor szülei úszni vitték – ez állítása szerint remek állóképességet is adott neki a későbbiekben. A vizet – egy időre – a szárazföld, s azon belül a lovaglás váltotta fel. Itt alakult ki az élsportolókból elengedhetetlen „ide nekem mindent” érzés, amikor edzésről edzésre, versenyről versenyre bizonyítási vágy élteti a versenyzőt (ez esetben gyermeket).

– Természetesen emellett az összes iskolai, délutáni sportfoglalkozáson ott voltam, kipróbáltam magam pár évig a ritmikus gimnasztika világában is, de valahogyan ott nem fogott meg a társaság. Általános iskola alsóban elkezdtem kosarazni is, azt 3 évig csináltam. Igazából labdaérzékem nem sok volt, de szerettem, hogy futni kell, és végre vannak versenyek, amiken bizonyíthatok, még ha pontot sem dobtam, akkor is élveztem.

Édesapja 12 éves korában vitte le az Újpesti vízi telepre

– Régen apa is evezett, pontosabban kenuzott, és úgy vélte, hogy az UTE jó helyen fekszik, hiszen ott a kis ág, illetve a kisöböl, szóval tökéletes választásnak tűnt egy kezdő kajakos részére. Már az első naptól kezdve ott ragadtam és a kosarazás, lovaglás szép lassan háttérbe szorult.

Első és nevelőedzője Szabó János volt, aki pontosan tudta, hogyan szerettesse meg a hiperaktivitással küzdő Lilivel a kajakozást.

– János nagyon jó csoportot kovácsolt össze. Sokszor késő estig haza sem mentem edzés után, mert János lánya, Niki volt akkor a legjobb barátnőm, akivel minden csibész dologban benne voltunk. Nemegyszer előfordult, hogy a fiúkkal együtt kaptuk büntetésből a békaügetéseket az edzőtáborban való késő esti nem alvásokért. Még a kezünket is egyszerre gipszelték be Nikivel, szóval tényleg minden vidámságban, rosszaságban összetartoztunk.

Nem sokkal később Gannoruwa Levente (becenevén Lecsó) vette át az edzéseit, majd saját bevallása szerint Homoki Tamás volt az, akinél először kialakult a maraton felé vezető út.

– Versenyek előtt néha az ő (Homoki Tamás, a szerk.) szavai mennek a fejembe, hogy a futószakasz után mindig robbantani kell, illetve, hogy vízről engem úgysem ráznak le, mert amit megfogok, azt nem eresztem el egy könnyen.

Utána igazolt a KSI-hez, mely edzőváltást is hozott magával – Gintl Andreánál megtapasztalhatta, milyen is az igazi kemény munka.

Újabb edzőváltás, ezúttal Mórocz István vette át az edzéseit

– Istvánnál már pontosan láttam, hogy melyek azok az edzések, amik leginkább használnak nekem, és ezt kihasználva hatalmasat tudtam fejlődni. Megtanultam egyedül is edzeni, ez pedig fontos lépés volt a karrieremben.

Ez idő tájt jött talán a legnagyobb törés a pályafutásában

– 2016-ban futások közben elkezdett fájni a csípőm, kiderült, hogy porckopásom van. Rengeteget szenvedtem, mert a futás volt az egyik kedvencem az edzések közül, és abban tudtam a legjobban kihajtani magam. Így hát a futást el kellett hagynom, de a kevesebb kardióedzés következtében elkezdtem izmosodni, és újra motivált lettem. Sajnos oly annyira, hogy a túlzásba vitt kondi- és úszóedzésekkel lesérítettem a vállam. Most nem futhatok, nem úszhatok és a kondiból is csak a fej alatti gyakorlatokat végezhetem el.

Kicsit olyan érzés, mintha a többiekhez képest két lépés hátrányból indulnék, de hát innen lesz szép újra megmutatni, mennyi is van bennem.

Hét éve a szerelem is rátalált: példaképének párját, a szintén a Dunaferrben kajakozó Máthé Krisztiánt tekinti:

– Krisz nagyon sok erőt ad, főleg ha látom őt versenyezni, mert megmutatja nekem, hogy hogyan kell az utolsó cseppig mindent beleadni és igazán küzdeni a kitűzött célért. Emberileg is szeretnék olyan jó lelkű lenni, mint ő. Ha nekem sikerül egy verseny és neki nem, akkor is ugyanannyira önfeledten örül az én sikeremnek, viszont ha fordított a helyzet, és nekem nem sikerül, akkor én sajnos nem tudok önfeledten örülni neki, mert túlságosan leköt az én kudarcom… Szóval e tekintetben bőven van hova fejlődnöm, hogy én is olyan jó lehessek, mint ő.

Újévi fogadalmai Lilinek is vannak: utolsó éves U23-as volt tavaly, így az első felnőtt évében is szeretne kijutni világversenyre, ám most az egyes helyett a páros hajót fogja favorizálni – az idei szezont Horváth Alexa párjaként fogja megpróbálni.

– Nagyon fontosnak tartom hosszú távon, hogy ne sérüljek le többször, mert már mindenem fáj gyakorlatilag. Szeretnék életem végéig sportolni, ahhoz viszont a következő szezonokat okosan kell felépí­tenünk a mostani edzőmmel Molnár Gergellyel, akinek a tapasztalataiban abszolút megbízok és remélem, megtaláljuk számomra a megfelelő terhelést is. Mindig is az járt a fejemben, hogy szeretnék az embereknek segíteni és ez akár a sport területén meg is valósulhatna. Nincs annál jobb érzés, ha valakinek segíthetsz elérni a kitűzött céljait. Igyekszem az életemet ezek alapján élni és kihozni mindenből.