Jézus szeret minket, feláldozta magát az egész emberiségért

Nagypéntek tehát Jézus szenvedésének és halálának a napja, és a keresztény liturgiában a húsvét előtti péntek. A protestánsoknál, Kálvin János tanítása alapján a legnagyobb ünnep, mert szerintük halál nélkül nincs feltámadás.

Magyarországon 2017 óta munkaszüneti nap a nagypéntek, hasonlóan, mint több európai országban. Dátuma a húsvét ünnepéhez kötődik, és március 20-tól április 23-ig változhat.

A nagyhét egyébként a virágvasárnappal kezdődik, amikor is Jézus szamárháton diadalmasan bevonul Jeruzsálembe. A lakosság akkor fergetegesen ünnepli, de érdekes, hogy néhány nap múlva ugyanez a tömeg már követeli Krisztus keresztre feszítését Poncius Pilátustól, az akkori római helytartótól.

A nagypéntek pontos idejének meghatározása az evangéliumok és korabeli források alapján is bonyolult feladat. Sokan állítják, hogy Jézus egy áprilisi péntek este halt meg, amikor a Dél Keresztje csillagkép látható volt az égbolt alján Jeruzsálemtől délre. Ez azonban a precesszió – általában forgó és keringő mozgások periodikus változásai – miatt nem lehetséges, állítják a szakemberek. Egy leginkább elfogadott időpont Krisztus után a 33. év április 3., mert ezen a napon részleges holdfogyatkozás volt.

A szinoptikusok – együttlátók (Márk, Máté és Lukács) – evangéliumai az utolsó vacsorával kezdődő krisztusi kálváriáról eltérően számolnak be, mint János az ő evangéliumában. A Szentírás szerint Jézus előre tudta, hogy mi fog vele történni, így az utolsó vacsorán megtörte a kenyeret, amely jelképezte megfeszített testét, majd fogta a poharat, amely kiöntött vérét testesítette meg. Ezek az úrvacsorai szentségek kellékei a mai napig, igaz a katolikusok ostyát használnak, még a protestánsok, az evangélikusok kivételével pedig kenyeret.

Az evangélium szerint

János evangéliuma a következőképpen írja le a nagypénteki eseményeket:

„Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. Ott keresztre feszítették, s két másikat is vele, jobb és bal felől, Jézust meg középen. Pilátus feliratot is készíttetett, és a keresztfára erősítette. Ez volt a felirat: „A názáreti Jézus, a zsidók királya!” A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol fölfeszítették Jézust, közel volt a városhoz, héberül, latinul és görögül volt írva. A zsidó főpapok azért kérték Pilátust: „Ne azt írd, hogy a zsidók királya, hanem azt, hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok.” De Pilátus azt felelte: „Amit írtam, azt megírtam!”

Amikor a katonák fölfeszítették Jézust, fogták ruhadarabjait és négy részre osztották, minden katonának egy-egy részt, majd a köntösét is. A köntöse varratlan volt, egy darabból szőve. Ezért megegyeztek egymás közt: „Ne hasítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen.” Így teljesedett be az Írás: Ruhámon megosztoztak egymás közt, és köntösömre sorsot vetettek. A katonák valóban így tettek.”

Valójában ettől a pillanattól kezdődően válik szét a keresztény a zsidó vallástól. Mivel Jézus magáról azt állította, hogy ő Isten fia, amit a zsidó hívők istenkáromlásként fogtak fel, és követelték a kivégzését. A keresztények Jézus Krisztust tartják a Messiásnak, aki halálával megtisztította az emberiséget bűneitől, míg a zsidó hívek a mai napig várnak az igazi szabadítóra. Ez a tény okozott a történelem folyamán (és okoz napjainkban is) rengeteg bonyodalmat és feszültséget a két, egy Istent imádó vallás között.

Húsvét ünnepe

A húsvét a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe és Jézus feltámadásáról szól. A nagypénteki kereszthalálát követően harmadnapra feltámadt, és valójában ez a keresztény vallás alapja.

A Biblia szerint Krisztus kereszthalálával nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. A katolikus keresztényeknél ezen a napon szabad először húst enni, erre utal a húsvét szó is.

A nyugati kereszténység húsvétvasárnapja legkorábban március 22-ére, legkésőbb április 25-ére esik. A keleti kereszténységben ez ugyanígy van, csak a Julián naptár szerint. Vannak ritka évek, amikor a húsvéti ünnepet egy napon ünneplik, mind a nyugati, mind a keleti keresztények.

Az első niceai zsinat 325-ben határozott úgy, hogy az egyház tagjai a húsvétot ugyanazon a vasárnapon ünnepeljék, és legyen a keresztény húsvét időpontja a tavaszi nap-éj egyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap. Viszont ennek pontos meghatározására nem jelöltek ki megfelelő módszert, így például az alexandriai pátriárka és a római pápa alá tartozó egyházrész már másképpen számította a húsvét időpontját. Később a 6. században alkotta meg Dionysius Exiguus középkori latin keresztény író, azt az eljárást, amely azóta is az alapját képezi a húsvét időpontja kiszámításának.

Húsvéti szimbólumok

A tojás az ősi termékenységet jelképezi, szinte minden népnél megtalálható. A keresztényeknél a feltámadás szimbóluma lett. A díszes, festett tojás nélkül a húsvéti ünnep elképzelhetetlen hazánkban, de a környező országokban is.

A másik alapvető húsvéti szimbólum a barkaág, amelyet a templomban szentelnek meg. Ennek eredete a virágvasárnapi történethez nyúlik vissza. A mediterrán országokban pálmaágat és olajágat használnak, utalva Jézus jeruzsálemi bemenetelére, viszont Közép-Európában, így hazánkban is, az említett déli növények hiánya vezetett a barkához. Az északi országokban, ahol még barka sem nyílik, valamilyen rügyező ágat használnak erre a célra.

A tojás a termékenység ősi jelképe, szinte minden népnél megtalálható

A bárány szimbolikus szerepe mára már Magyarországon jelentősen csökkent, de Görögországban és Olaszországban a húsvéti ünnepi asztal elmaradhatatlan része a bárányhús. A bárány arra utal, hogy Jézus kereszthalála által váltotta meg az emberiséget, ezért nevezik sokan Krisztust Isten bárányának is.

A húsvéti nyúl jelképe Németországból származik, hazánkban a XIX. században honosodott meg. Szintén a termékenységgel hozzák összefüggésbe, mivel rendkívül szapora állatról van szó.

Fontos egyet leszögezni, ezeknek az ünnepeknek, függetlenül attól, hogy hívőkről van-e szó vagy sem, családépítő szerepük van, mert ilyenkor találkoznak a rég nem látott családtagok. A család pedig alapját képezi a nemzetnek.

Végezetül e sorok írója minden kedves olvasónak és dunaújvárosi polgárnak, Istentől megáldott, örömteli húsvéti ünnepeket kíván!

Felhasznált irodalom: Biblia, János evangéliuma 19, 17-27; Magyar néprajzi lexikon III. https://hu.wikipedia.org; https://jelesnapok.oszk.hu/; http://www.bibliaszov.hu/; http://www.unnepekoldala.hu; Schalk Gyula: A tavaszi napéjegyenlőség és a húsvét; Kallós Zoltán: Tavaszi hímes tojások

Ételszentelés húsvétkor

A húsvéthoz tartozott az ételszentelés hagyománya. A dél­előtti misére a hívők letakart kosárral mentek, amelyben bárányhús, kalács, tojás, sonka és bor volt.

A húsvéti bárány Jézus áldozatát, a bor Krisztus vérét jelképezi. A tojás pedig az újjászületés jelképe. Az egészben főtt tojás ugyanakkor a családi összetartást is jelenti.

Húsvét hétfője a magyar néphagyományban a locsolkodás napja, erről a szokásról már a XIX. századból is maradtak ránk írásos emlékek.

A víznek itt megtisztító hatást tulajdonítottak, de a megújulást is szimbolizálta. A polgári világban a vizet fokozatosan felváltotta a kölnis víz, és ez a forma maradt meg napjainkban is.