Ismét a szülők dönthetnek arról, a gyerek megy-e iskolába

Az Alkotmánybíróság a határozatával kapcsolatban kifejtette, hogy bár az esetek döntő többségében az óvodai nevelés szolgálja a gyermekek legjobb érdekét 4 és 5 éves koruk között is, azonban előfordulhatnak olyan egyedi élethelyzetek, amelyek a családi környezetben történő nevelést indokolják. A felmentésre azonban kizárólag a gyermek egészségi állapotára, családi körülményeire, képességeire, sajátos helyzetére, azaz a gyermek legjobb érdekére tekintettel kerülhet sor.

A magas szám indokolja, érdemes lenne az okokat is vizsgálni

Gyenes Józsefné, a Dunaújvárosi Óvoda vezetője elárulta, most is van ilyen kérelmük. Ősszel az egyik óvodás kisgyermek tóba fulladt, újraélesztették, de azóta éber kómában van. Az orvosok bizakodnak, de óvodába nem fog tudni menni. Négyéves koráig kérelmezték a felmentést, amit a Kormányhivatal bírál el. Ha betölti a 4. évet, újra be kell íratni az óvodába, és ismét kérni kell a felmentést a Kormányhivatalnál és az Oktatási Hivatalnál, ami elég hosszú folyamat. Amíg nem jön ki az új rendelet, addig a régi szerint kell eljárni. A szakember szerint sok olyan eset van, amikor a gyermek számára az otthoni környezet jobb lehet, gondoljunk akár egy autista vagy sérült, beteg kisgyerekre. Meglátása szerint az egészséges gyerek igényli, hogy közösségbe tartozzon.

Az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy az állam alaptörvény-ellenességet okozott azáltal, hogy a jogalkotó nem teremtette meg annak garanciáit, hogy az óvoda javaslata alapján, vagy más, alkalmas módon abban az esetben is lehetségessé váljon a nyilvánvalóan nem iskolaérett gyermek iskolaérettségi vizsgálatát követően a gyermek iskolakezdésének egy nevelési évvel történő elhalasztása, ha a szülő a megfelelő kérelem előterjesztését elmulasztja. Az Alkotmánybíróság az iskolakezdés szabályaival összefüggésben nem látott kellő garanciát arra, hogy ne kerüljenek iskolába azok az iskolaéretlen gyermekek, akik esetében a halasztási kérelem előterjesztését a szülők elmulasztották vagy nem megfelelően terjesztették elő. Az iskolaérettség kérdése egyedi, és esetenként szakmai mérlegelés is szükséges, nem pedig egy életkorhoz köthető, automatikusan bekövetkező képesség, a gyermekeknek pedig alkotmányos joguk van arra, hogy tanulmányaikat iskolaéretten kezdjék meg. Az iskolaérettség időpontja a gyerekek eltérő fejlődési üteme miatt egyénenként változik, megállapításának jogszabályban rögzített objektív feltételrendszere van, a fizikai követelmények mellett pszichés és szociális készségek együttes fennállása esetén állapítható meg. Az Alkotmánybíróság megerősítette, hogy az iskolaérettség mint szakkérdés megállapítása elsősorban a szülő joga. A határozat indokolása azonban szorgalmazza a gyermekek egyéni körülményeit és fejlettségét ismerő óvodai szakembereknek a rendszerbe történő „visszakapcsolását” is. Az Alkotmánybíróság felszólította a jogalkotót, hogy 2021. június 30. napjáig a jogszabályi környezet rendezésével biztosítsa, hogy az óvodai felmentés, és az egyéni munkarend engedélyezésére vonatkozó döntés abban az esetben is megszülessen a nevelési év, illetőleg a tanév kezdetéig, ha a szülő bírósághoz fordul.

Gyenes Józsefné elmondta, eddig mindig megtörtént a megegyezés a gyermek érdekében, de az előző évtől a folyamatban a gyerek lényegében arctalan, az Oktatási Hivatal csak papírokból dolgozott, így nagy súllyal esett latba, hogyan fogalmazott az óvodapedagógus, a szülő, a szakemberek. Szerinte az Alkotmánybíróság döntése jó irányba mozdítja el az elbírálást, ha az új, részletes rendelkezés megszületik majd. A szülők és a szakemberek jól tudtak eddig is együttműködni, a 410 tankötelezett gyermek szülei közül nagyjából 360 teljes mértékben hagyatkozik az óvoda véleményére a gyermek érdekében, nem ellenére.

Kissné Korsós Ágnes, a Fe­jér Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Dunaújvárosi Tag­intézményének igazgatója elmondta, az említett jogszabály bevezetése előtt a szülő és az óvoda megbeszélte, mit gondolnak a gyerek felkészültségéről, és közösen dönthettek az iskolakezdésről. Akkor kellett a szakszolgálathoz fordulniuk, ha ezt nem lehetett eldönteni, vagy nem értett egyet a szülő és az óvodapedagógus. Ilyenkor a szakszolgálatnál megvizsgálták, és (kötelező jellegű) javaslatot tettek, hogy mi legyen a továbbiakban. Ez változott meg úgy, hogy a szülő nyújthatott be (alaposan alátámasztott) kérelmet, hogy a gyermek maradhasson az óvodában. Ez alapján hozhatott határozatot az Oktatási Hivatal. Ha nem tudtak vagy akartak dönteni, akkor vizsgálatra küldték a gyermeket.

Tavaly 57 ilyen kirendelést kaptak a dunaújvárosiak (idén ez 89-re nőtt), amiből négyüknél javasolták az iskolakezdést, a többieknek pedig további óvodai nevelést. A vezető szerint idén kicsit más lesz a helyzet. Már szeptembertől figyeltek arra a jogszabály alapján a 2021. január 15-ig megtett vizsgálatoknál, a szakértői bizottságnak lehetősége volt kimondani, ha BTMN (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő) vagy SNI (sajátos nevelési igényű) státuszba került a gyerek, mit javasolnak.

Bizonyos esetekben kimondják a további óvodai nevelés szükségességét, vagy javaslatot tesznek arra, hogy menjen iskolába. Volt, hogy kötelező volt ennek végrehajtása, de volt, hogy csak javaslatként kezelhették, és bizonyos korosztálynál még javaslatot sem tehettek. Akiket ebben az időszakban megvizsgáltak, azok közül 40 kapott BTMN-besorolást, és javasolták, hogy maradjon az óvodában. Azoknál, ahol a szülők közvetlenül az Oktatási Hivatalhoz fordultak, 89 vizsgálatot végeztek, ebből 81 esetben az óvodában marasztalták a gyereket. Ebből is látszik, hogy a szülők viszonylag jól mérték fel a helyzetet.

Ennek ellenére az kijelenthető, hogy ez egy viszonylag nagy szám, és óriási terhet rótt a szakszolgálatra. Idén 121 gyermek maradt még egy évre óvodában a szolgálat javaslata alapján, nekik életkoruk alapján iskolába kellett volna menniük. Ez a szám indokolja, hogy érdemes lenne az okokat is vizsgálni, miért nem éri el az iskolaérettségi szintet ilyen sok gyermek? Befolyással lehet a születés időpontja, egészségügyi gondok, koraszülöttség vagy krónikus betegség, de képességbeli problémák is vannak, amik fejlesztés nélkül nem valószínű, hogy megszűnnek. Kissné Korsós Ágnes felvette azt is, milyenek az iskola elvárásai, és hogy vajon az óvoda jól készít-e fel ezekre az elvárásokra, milyen lehetőségek vannak a zökkenőmentes átmenetre az iskola és az óvoda között. Ez nagyon összetett probléma, a megoldás is sokszínű kell, hogy legyen.