Indul a visszaszámlálás, a Csíkszereda a rivális

Dunaújváros Borbás Gergely másodedző ki is fakadt a ­mérkőzés után.

– Az elmúlt meccsek alázatából, küzdeni akarásából most semmi sem volt fellelhető, ami teljes mértékben elfogadhatatlan és érthetetlen. De meg fogjuk találni az okát, elfogadhatatlan, hogy így álljunk neki egy meccsnek.

Borbás Gergelyt tegnap megkerestük, és megkérdeztük, a szakvezetés miben látja a kiutat:

– Minden csapatsportban eljön az a helyzet, amikor a játékosok fásulttá válnak ilyen sorozatterhelés mellett. Persze ez nem mentség. Ami a lényeg, mindentől függetlenül a játékosoknak a pályán ki kell tenniük a szívüket. Be kell bizonyítaniuk, hogy szeretik a jégkorongot. Szeretik a csapatot, és ezért mindent megtesznek. Most nehéz a helyzetünk, mert rengeteg sikertelenség ért minket, és a sorozatos kudarcok nem tesznek jót a hangulatnak. A csapat elvesztette az önbizalmát, egy kapott gól után könnyen összeomlik a társaság. A legfontosabb feladatunk az, hogy a vereségek utáni sérült légkörön javítsunk, és a pályán pedig próbáljuk saját magunkat adni. Hogy mennyi esélyünk van még a rájátszásba kerülésre? Ezzel most nem nagyon foglalkoznék. A számolgatás a szurkolók dolga, nekünk mindent meg kell tenni, és a lelkünket a pályára kivinni. Hogy ennek mi lesz a végeredménye, nem tudhatjuk, a legfontosabb, hogy mindenki megértse, akárhogy is végzünk a ligában, az utolsó meccs után azt mondhassuk, mindent megtettünk, amit megtehettünk – mondta Borbás Gergely.

Akkor nézzük, hogyan is állunk a rájátszással! Ami bizonyos, a tíztagú mezőnyből nyolc folytathatja az alapszakasz után. (Lényeges, az idén a koronavírus-járvány miatt a középszakasz elmarad.)

Az alapszakaszban minden csapat négyszer játszik egymással, ami harminchat meccset jelent. Ugyancsak a járvány miatt a csapatok nem azonos számú mérkőzésen jutottak eddig túl, ezért a tabella csalóka, érdemes a jégkorongblog szaklap statisztikájára építeni, amely alapján látható, melyik csapat mennyit szerzett meg a megszerezhető pontokból.

Most az egész mezőnyt nem nézzük, csak a tabella végét, leginkább a Titánokra és a Vasasra tekintettel, mert ezt a két csapatot előzheti meg a DAB.

Tehát, hogyan is állunk? A Vasas a megszerezhető pontok közel huszonhat százalékát szerezte meg, amíg a Titánok a huszonnégy százalékát. Az Acélbikák viszont csak tizenkilenc százaléknál tartanak. Ennél is nagyobb baj, hogy a Titánok huszonegy, a Vasas huszonkét meccsen jutott túl, az Acélbikák pedig már huszonötön.

Vagyis: a dunaújvárosiaknak tizenegy meccs áll rendelkezésükre, hogy a két legnagyobb riválist (még leírni is rossz, hogy a Titánok és a Vasas a legnagyobb ellenfél) megelőzzék. És dunaújvárosi szempontból ez a hátralévő tizenegy meccs nem túl szerencsés, benne van egy erdélyi túra, ami soha sem szokott sok sikerrel kecsegtetni.

De nézzük csak a tiszta számadatokat, ami sokat elárul. A liga egyik legjobb csapatával, a Csíkszeredával még háromszor játszik a DAB, az ugyancsak nagyon erős Gyergyóval kétszer. Az Újpesttel, a Debrecennel, a Brassóval és a Titánokkal egyszer-egyszer, és még két mérkőzés vár az Acélbikákra a Vasas ellen.

No, ebből kellene kihozni a rájátszásba kerülést, és azt a vaknak is látnia kell, hogy bravúrok nélkül elképzelhetetlen. Például a Csíkszereda elleni három mérkőzésből kettőt „meg kellene csípni”. Ebből az elsőt ma este meg is tehetik a fiúk (18 óra).