Így született Solt-Révbérpusztán a lovasfogat Guinness-rekordja

Tóth Lajos bölcskei lovász. És nem mellékesen tűzoltó is. Dunaújvárosban. Keményen áll a lábán, a lovaknál nem szokása megrettenni semmitől sem. A gépjárművekkel már nem vállalja be a száguldást. Lovas emberként viszont nem ismer akadályt. Legutóbb Guinness-rekordot állított be a teljesen egyedi „puszta húszasával”, Solt-Révbérpusztán, pünkösdhétfőn!

A lovaival együtt dolgozva, nyeregből, szekérből vagy hintón ülve is kiváló sportteljesítményekre képes. A híres „puszta ötösével”, amelyben elöl három, hátul két ló halad, ő maga pedig a hátsó kettes hátán állva hajt, tizenegy éve sikeres fellépője az ország híres lovasbemutatóinak is. Öt éve a sajátjaival varázsolja el a közönséget.

– Araczki László Solt-Révbérpuszta lovas telepének a vezetője keresett meg azzal az ötlettel, hogy csináljunk egy Guinness-rekord-kísérletet, Örömmel álltam rá. Ebbe a fogatba hat lovamat adtam bele, a hajtó pedig én lettem – mondta Tóth Lajos. Hozzátette: – A puszta ötöst már nagyon sokan ismerik. Az elv húszasban is hasonló, csakhogy itt három helyett hat ló van egymás mellé fogva, és nem egy, hanem három sorban haladnak!

A záró kettes előtt a klasszikus versenyszámhoz hasonlóan a hajtó áll, és irányítja a kisebb ménesnyi lovat. Ahhoz, hogy minden rendben menjen, összeszokott lovaknak kellene lenniük, de ezek nem azok! Februárban kezdtük őket összefogni. Először tizenegyeket, utána tizennégyet, végül pedig a húszat. Ezt követően úgy folytattuk a munkát, hogy csak a hatos sorokkal, külön-külön gyakoroltam. Előbb az elsővel, aztán a másodikkal, végül a harmadikkal. Amikor már valahogy mentek, akkor egybefogtuk őket. Nagy munka volt.Hogy szót lehet-e velük érteni? Majd megmondom, ha sikerül. Szépen alakult a produkció, de tegnap a főpróbán mégsem működött, ami nagy csalódás volt. Nem tudtam megállni velük a vágtából, nem álltak vissza. Baleset nem lett belőle, csak egy „kazalba” keveredtek. Volt már ilyen eset, de akkor szerencsére sorban tudtam őket tartani. Ezek a lovak nem ismernek engem annyira, hogy el is fogadjanak, csak a sajátjaim. Úgy kötjük be őket, hogy az enyémeken állok, és azok vannak az előttem lévő sorban is. Az előzőknek az a legfontosabb, hogy szóra hallgassanak, mert nagyon messze, legalább tíz méterre vannak tőlem. Innét nem tudok velük mit csinálni. Az enyémeknek durrantok az ostorommal, azok elindulnak, mert itt vannak hozzám közel.

– A befogáshoz közel egy órára van szükség, de nem is egyedül. Aztán az, hogy hogyan viselik el egymást, az majd a végén kiderül. Ezek ma nem nagyon pihentek, mert van, amelyik egyenesen a programról jön ki, ahogy az én ötösöm is. Nem mindig jó, ha ki vannak pihentetve. Valamelyiknek jó, a másiknak nem.

– Egy perc lépés, egy perc ügetés, egy perc vágta. Öt perc alatt meg lesz az egész, amiért már fél éve dolgozunk. A pálya nincs kijelölve, de inkább azt a területet választom, ahol már korábban gyakoroltam velük. Bízom magamban, amit lehet, megteszek a sikerért, de itt húsz lóval kell együtt dolgoznom. A vágtából szóra kell visszaálljanak, és ahogy mondtam, tegnap nem fogadtak szót.

A sikeres gyakorlat után a következőket mondta Tóth Lajos: – Nagyon örülök neki, hogy ilyen szépen összejött. Szerencse is kellett hozzá, hogy ilyen jól lehessen irányítani őket. Hogy névről szólítottam a lovakat? Csak azokat, amelyiket úgy is ismertem! – teszi hozzá nevetve. – Komolyra fordítva, a felkészülés alatt mindet megismertem, de most csak azokat utasítottam, amelyeknek fontos szerepük volt, mert azok vitték a szerelvényt. Az első sorban a középső a Babi, neki többször is szóltam. A tempóváltást az ostorral való durrantással jeleztem nekik. A vágtánál már csak engedtem őket! A tegnapi eset után nagyon izgalmas volt a megállás, ami most prímán sikerült. Nem tudom, hogy ma mi kellett hozzá, talán az adrenalin miatt erősebb volt az akaratom. Nagyszerű érzés volt ekkora és ilyen lelkes közönség előtt dolgozni a lovakkal. Köszönöm nekik a buzdítást és az elismerő ünneplésüket!

A rekordkísérlet ötlete Araczki Lászlóhoz, a Solt-Rév­bérpuszta lovas telepének a vezetőjéhez kötődik. A siker részese, hiszen az aprólékos felkészülésben is fontos szerepe volt: – Tudtam, hogy a Tóth Lajos egy ügyes lovas, és ezért mondtam neki, hogy döntsük meg az előző rekordot, a tizenhetest. Sok munka és idő kellett a felkészüléshez. Nagy feladat volt a harminckettőből ezt a húsz lovat kiválasztani. Az elején összevesztek, és ezért folyamatosan cserélgettük, hogy megtaláljuk a helyüket, és ha nem sikerült, másik állt a helyükre. Nagyon fontos volt a gyakorlatok kívülről való megfigyelése és a tanácsadás. Azt én láttam, hogy melyik van előrébb vagy visszább, mert a lovastól olyan távolságban vannak, hogy ő nem tudja azt jól megítélni. Ilyenkor az igazat kell mondani, mert csakis azzal tudok neki segíteni. Nem számít, ha a lovasnak akkor rosszkedve lesz tőle. Így most együtt örülhetünk. Sikeres napunk volt. Boldog vagyok, hogy ekkora és ilyen csodálatos közönség előtt mutathattuk be a tudásunkat. Most a rekordok dolgában egy kicsit pihenni fogunk. Majd, ha valaki ezt a rekordot megdönti, akkor újból jelentkezünk. Készen állunk rá.

Gál Gábor, a magyarországi rekordok regisztrátora örömmel mesélt Guinness-rekord beállításáról:

– Úgy érzem, hogy ez a rekord egy egészen különleges emberi teljesítmény, hihetetlenül nagy dolog volt. Akkor lehet rekordról beszélni, ha a lovas három jármódban: lépésben, ügetésben és vágtában is egy percen keresztül uralja a lovakat. Húsz lovat ennyi ideig együtt tartani rendkívüli feladat. Nem tudom közömbösen figyelni a hasonló kísérleteket, hiszen mi már több hónappal a kísérlet előtt beszélgetünk és megismerjük egymást. A lelkemen viselem, hogy sikerüljön, amit meg szeretnének csinálni.