Idővel hobbiból a szenvedélye lett a jóféle pálinka készítése

Perkáta – Ez a kép fogadja az embert, amikor megérkezik László Norberthez, többszörös arany minősített párlatkészítőhöz a perkátai otthonába. A házigazda készségesen körbevezet, mesél, ismerteti birodalmának történetét, majd később letelepszünk a főzőhelyiségében, ahova épp kellemesen betűz a délelőtti nap.

– Viszonylag fiatal voltam, amikor édesapám meghalt. A házzal együtt egy sok gyümölcsfával rendelkező kertet hagyott ránk. Az én értékrendembe nem fér bele a pocsékolás és a pazarlás. Nagyon sajnáltam volna, hogy ha ez a rengeteg gyümölcs kárba megy. Először úgy indult, hogy összeszedegettem, összegyűjtögettem, elajándékoztam ismerősöknek, gyerekeknek – kezd bele annak elmesélésébe, hogyan vált hobbiból szenvedélyévé a pálinka készítése.

Később aztán, egy vendégség során jött számára a gondolat, hogy a kertjében található gyümölcsökből pálinkát készíttessen, így elkezdte a gyümölcsök feldolgozását, cef­rézését, majd amikor elindult a magánfőzés intézménye, egy barátja által – aki addigra már bejelentett főző volt – kezdett megismerkedni ezzel a világgal, ami aztán teljesen magába szippantotta. Mosolyogva idézi fel első próbálkozásának eredményét, amely az akkori autójának szélvédőmosó tartályában fejezte be a karrierjét.

– Téli időszakban tökéletes volt, nem fagyott be az ablakmosó, illetve a szélvédőre csapódó rovarokat is hatalmas sikerrel oldotta le – teszi hozzá nevetve.

Ekkor döntött úgy, hogy saját maximalizmusát segítségül hívva tanulni kezd, elsajátítja a szakma csínját-bínját, amelyben mestereként említi Pavlicsek Csaba, többszörös nemzeti győztes párlatkészítőt, a Perkátai Párlatverseny alapítóját és verseny­igazgatóját, akitől rengeteg elméleti és gyakorlati tudás­anyagot kapott. Emellett az is sokat segített számára az elmélyülésben, hogy magát egy szívesen kísérletező embernek tartja, így a saját stílusának kialakításához ez is hozzásegítette.

– A stílus onnan indul, ahogy bánsz a gyümölccsel, mert az meghálálja azt – válaszolja, amikor rákérdezek, hogy mit ért a pálinkafőzésben a „stílus” szó alatt. – Én hiszem és vallom, hogy nagyban függ a lelkiállapotodtól a párlatodban az a hozzáadott érték, amit te mint főzőmester képviselsz. Ez azt jelenti, hogy például vannak olyan gyümölcsfajták, amit bizonyos zenére főzök. Ez évek alatt kialakult, bevált, tradíció lett, és ettől vannak azok az általunk hozzáadott értékek, amivel másabb az én pálinkám a másik, hasonló szintű tudással rendelkező főzőmesterétől.

Még hozzáfűzi, hogy ezeken kívül is nagyon sokat hozzátesz a törődés, valamint sok apró nüansz, amiből, ha megkóstolják egymás tételeit a főzőtársakkal, megismerik egymás munkáját, azt, ami rájuk jellemző. Ezt azzal magyarázza, hogy mint ahogy minden mesterembernek – különösen, ha kézműves termékről van szó –, fel lehet ismerni a tőle származó munkát, így van ez a párlatoknál is. Ilyen szinten, a stílus meghatározza a pálinkákat.

Az érmeket nézegetve aztán az idei versenyszezonra terelem a szót, érdeklődöm, milyen eredményekkel gazdagodott a 2021-es esztendőben.

– Az idei évet a tizenhármas szám jellemezte – mondja, majd kifejti, hogy minden megmérettetésre, ahol indult, tizenhárom tételt küldött.

Az I. Sólyi Nemzetközi Pálinka- és párlatverseny 2021. során 5 bronz-, 6 ezüst- és 2 arany­érem született, majd a IV. Magnus Spirituum Pálinka- és Párlatversenyen a 13 érem mellett két kategóriagyőzelemmel is gazdagodott a meggyek és cseresznyék kategóriában. A szatymazi párlatversenyen is szépen teljesített, majd a gyulai Brillante – 2021. Hungarian Spirits Award, Bér- és Magánfőzők versenyével zárta a szezont, ahol a rendkívül szigorú zsűri a Bosch kobak körte tételét Champion minősítéssel jutalmazta. Fontos kihangsúlyozni, hogy László Norbert nem csak mint nevező jelenik meg egy-egy versenyen. A IV. Perkátai Párlatversenyen például a szakmai zsűriben vett részt.

– Milyen utat lát maga előtt ebben a szakmában? – teszem fel a nagy kérdést interjúnk vége felé.

– Mindig csak a tanulás és a fejlődés. Ez is olyan hobbi, szakma, mindegy hogy nevezzük, ahol, ha igazán szereted, ha igazán jól akarod csinálni, akkor folyamatosan képzed magad és folyamatosan tanulsz – feleli. Elárul még annyit azért, hogy célja az ismeretlen és eddig fel nem fedezett perkátai gyümölcsöknek a megismerése, a helyi sajátosságok átörökítése a párlataiba – ez egy minden évben visszatérő és egyre bővülő, tökéletesítésre váró gondolat, ami köré fölfűzi a pálinkafőzési koncepcióját.

Arra kérdésemre, hogy mit tanácsol annak, aki szeretne csatlakozni a párlatfőző-mesterek közé, annyit felel, hogy kérdezzenek. Fel is sorolja a perkátai pálinkakészítőket, többek között Balogh Zsoltot, Oláh-Rác Lindát és Pavlicsek Csabát, akikhez szerinte lehet fordulni segítségért, illetve saját magát is szívesen sorolja ide.

– Ha valamiben nem vagy biztos, akkor kérdezz. Ha kérdeztél, akkor lehet, hogy egy újabb verziót ismersz meg, vagy az általad megismert és tudott dolgokra ráerősítenek. Lehet, pusztán csak egy másik oldalról közelítik meg ezt a dolgot, de soha senkit nem bántottak még semmilyen téren, ha kérdezett – hangsúlyozza. – Aztán hogy mit valósítasz meg belőle, mit nem, hogyan módosítasz rajta… Ez meg már legyen a te stílusod!