Hetvenéves Farkas Bertalan, az első magyar asztronauta

Gyulaházán született, középiskolai tanulmányait Kisvárdán folytatta. A labdarúgásban is jeleskedett, de miután Nyíregyházán megismerkedett a sportrepüléssel, úgy döntött, hogy pilóta lesz. 1967-től a szolnoki Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán, majd 1970-től a szovjet Repülő Műszaki Főiskolán tanult. 1972-ben lett repülőtiszt, 1977-ben első osztályú vadászrepülő, szolgálatát a pápai repülőtéren töltötte.

A Szojuz–36 – fedélzetén Valerij Kubaszov parancsnokkal és Farkas Bertalannal – 1980. május 26-án moszkvai idő szerint 21 óra 20 perckor (magyar idő szerint 20 óra 20 perckor) indult útnak, Magyarország ezzel a nemzetek sorában hetedikként lépett ki a világűrbe. Az űrhajó május 28-án kapcsolódott össze a Szaljut–6 űrállomással, ahol Leonyid Popov és Valerij Rjumin szovjet űrhajósok fogadták őket. A nemzetközi személyzet egyhetes programjában több magyar kísérlet is szerepelt, így vizsgálták, hogyan képződik az emberi szervezetben kozmikus körülmények között az interferon fehérje. A Pille sugárdózismérővel az űrhajósokat érő sugárzást, a Balaton nevű műszerrel az űrhajósok szellemi munkavégző-képességét vizsgálták, és magyar készítésű élelmiszereket is vittek magukkal kalocsai mintás konzervdobozban.

Farkas Bertalan utóbb elárulta, hogy hatvannyolc kilójával asztronautának vékonydongájú volt, szkafanderébe ólomtéglácskákat kellett szerelni, hogy meglegyen az előírt testsúlya. A két űrhajós a Szojuz–35 fedélzetén 1980. június 3-án ért földet Kazahsztánban, ők voltak az elsők, akiknek a földre való visszaérkezés alatt 45-50 g-os túlterhelést kellett elviselniük. Farkas Bertalan visszaemlékezése szerint leírhatatlan érzés volt meglátni Magyarországot a világűrből.

Az űrutazásnak hatalmas – nem csak központilag gerjesztett – visszhangja volt, az újságok különkiadásai mellett ellepték az országot ingyenes és pénzért megvehető emléktárgyak, sok helyen Farkas Bertalan úttörőőrsök, szocialista brigádok alakultak. A magyar űrhajóst hősöknek kijáró tiszteletadással fogadták, a többi asztronautához hasonlóan ő is megkapta a Lenin-rendet és a Szovjetunió hőse kitüntetést, idehaza A Magyar Népköztársaság Hőse és A Magyar Népköztársaság Űrhajósa lett, szülőhelye, Gyulaháza díszpolgára, és egy magyar csillagászok által felfedezett kisbolygót is elneveztek róla.

A nagy esemény emléke idővel megfakult, a rendszerváltozás már a tizedik évforduló megünneplését is elsodorta. Farkas Bertalan 1986-tól, közlekedésmérnöki diplomájának megszerzése után az MTA Interkozmosz Tanács kutatócsoportjának munkatársa, mérnök ezredes, 1995-től dandártábornok, a honvédség repülőszemlélő-helyettese volt. 1996-ban katonai attasé lett az Egyesült Államokban, 1997-ben nyugállományba vonult. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen kutatómérnökként katonai környezetvédelemmel foglalkozott, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter tanácsadója volt, a Semmelweis egyetem tudományos főtanácsadója. Ma is rengeteg helyre hívják, és ő szívesen találkozik az érdeklődőkkel, beszél űrutazásáról. Álma, hogy újra legyen magyar űrhajós, akinek örömmel segítene a felkészülésben.

Farkas Bertalan a Nemzetközi Űrhajós Szövetségnek megalakulása óta tagja, több fontos tisztséget is betöltött. Gazdasági vállalkozásokba is fogott, de ezeket nem kísérte szerencse, egyebek között az azóta már megszűnt Atlant-Hungary légitársaság elnöke volt. Ma is kedvelt és népszerű személyiség, sokan megismerik, tisztelettel, a fiatalok szinte ámulattal veszik körül. Magyar ember rajta kívül még egy járt az űrben, igaz saját pénzéből: az Amerikában élő Charles Simonyi, azaz Simonyi Károly, aki 2007-ben és 2009-ben volt a Nemzetközi Űrállomás ötödik, illetve hetedik űrturista-látogatója.

Az első magyar űrutazásról és Farkas Bertalan életútjáról június végén nyílt meg őszig látogatható kiállítás a szentesi Koszta József Múzeumban.

Tömeg várta őket, Dunaújvárosért emlékplakettet kaptak, táblát avattak

A Repülés című folyóirat 1981. júniusi száma így számolt be a dunaújvárosi látogatásról. Régen tervezett és régen várt találkozásra került sor 1981. május 10-én a Budapesti Művelődési Központban. A Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Magyar Honvédelmi Szövetség vezetői és társadalmi aktívái, köztük számos repülőoktató és sportoló köszönthette Farkas Bertalan űrhajós alezredest, hazánk és a Szovjetunió hősét, a nyíregyházi repülőklub örökös tagját; valamint Magyari Béla őrnagyot, kiképzett űrhajóst, a kiskunfélegyházi repülőklub egykori növendékét és örökös tagját. Az ünnepség után űrhajósaink és a találkozó résztvevőinek kisebb csoportja Dunaújvárosba, hazánk első szocialista városába indult, amelynek MHSZ-repülőterén sok ezer érdeklődő várta az űrhajósokat és az ez alkalommal rendezett repülőnap gazdag programját. Sárosi József, Dunaújváros tanácselnöke nyitotta meg a repülőnapot, köszöntötte az űrhajósokat, és átadta nekik a Dunaújvárosért emlékplakettet. A rövid megnyitó után látványos programot élvezhettek a város lakosai, a környező községekből idevándorolt érdeklődők. Ejtőernyősök, sárkányrepülők, motoros és vitorlázórepülők bizonyították felkészültségüket és tudásukat a nézők sokasága és űrhajósaink előtt. A repülőnap utolsó műsorszáma nem tett pontot a napi program végére. A városban tett ismerkedő séta végén emlékeztek a kozmosz első meghódítójára, a város egykori vendégére, Jurij Gagarinra is. Gagarin közel húsz éve, a város egyik terén találkozott a dunaújvárosiakkal. Most azon a téren a dunaújvárosiak százai jelenlétében Farkas Bertalan és Magyari Béla avatták fel az akkori felejthetetlen találkozás emléktábláját. A Gagarinnal való találkozásra húsz év múltával is visszaemlékeztek a dunaújvárosiak. Minden bizonnyal a magyar űrhajósok mostani látogatása is felejthetetlen élményként marad meg a város lakóiban.