Gyalogló (hó)Nap: kellemes időben sok szép dolgot láttak

Nem volt könnyű a lendületben lévő csoportot akár egy csoportképre is megállítani. Mivel a dolguk a sok helyszín miatt sietős volt, a beszélgetésre a könyvtárban egy későbbi alkalommal kerítettünk sort. Az esemény céljáról és lebonyolításáról a szervezőtől, Reichardt Gergelytől a következőket is hallottuk:

– Nem volt nehéz azonosulni a céllal, amit a szabadidősport világszervezetétől (The Association For International Sport for All – TAFISA) kapott felhatalmazás alapján 1998 októberétől a Magyar Szabadidősport Szövetség (MASPORT) valósít meg hazánkban. Ez pedig a gyaloglás népszerűsítése. Nagyon kellemes sport, amit minden korosztály akár együtt, a családjukkal közösen is végezhet. Ehhez valóban nem kell sportos előélet, ahogy költséges felszerelésre sincs hozzá szükség. Fontos, hogy minél több ember élete részévé váljon a mindennapi testmozgás. Ezt a két sétánkat a Világ Gyalogló (hó)Nap elnevezésű országos versenyre szerveztük. Jó lehetőség nyílt arra is, hogy menet közben bemutassuk a gyerekeknek és a bennünket követőknek a falu már-már elfeledett emlékeit és épületeit. Ezeket már az én korosztályom is csak az idősebbek elbeszélése alapján ismerte meg. Az idei évben – a járványhelyzetre való tekintettel – érthetően kevesebben tartottak velünk, mint tavaly. A résztvevők viszont most is jókedvűen tették meg az utat, reméljük, legközelebb is velünk tartanak!

Az útvonalról a következőt tudtuk meg a szervezőtől:

– Jól telt a délutánunk, azt gondolom, hogy a kellemes időben érdekes dolgokat láttunk. Tempósan haladtunk végig a Balatoni úton. Megálltunk a régi tejcsarnoknál, megmutattuk a régi „takarék” épületét, a községházát, a vasútállomást és a péküzemet. Felmentünk egészen a sertéstelepig. Utána jöttek a régen, Amerikából visszatelepültek házai, a „Dollár utca”. Majd az Árpád utcai üzletek, köztük a fodrászat, a műszaki, a húsbolt, és persze a kocsma. Aztán jött a Petőfi utca, a régi postaépülettel, és a vegyeskereskedéssel. Ezután egy jó lendületet véve következtek az egykori uradalom gazdasági épületei, első helyen a még mindig jelentős építménynek számító magtár, a juhaklok és a hatalmas pince környéke. Végül bemutattuk az idősotthon régi épületét.

– Hogy sikerült rászedni a gyerekeket erre a komoly sétára?

– Szerencsére érdeklődők voltak, hiszen bőven vannak közöttük olyanok, akik más településről költöztek ide a családjukkal, és szívesen ismerkedtek a mi falunkkal, ami mostantól már az övék is. Az előszállási gyerekeknek is tudtunk újat mutatni és mesélni is. Reméljük, hogy majd egyszer ők is továbbadják ezeket a történeteket az őket követő generációknak. Én is ezt teszem a mai napig. Idevalósiként a most általam elmondottakat a szüleimtől, a nagyszüleimtől, a régi tanáraimtól és a többi falubélitől szedtem össze. Ezeket persze a saját gyermekkori élményeimmel is ki tudtam egészíteni. Sok szál köt a természeti környezethez is, például a Túzokhoz, vagy akár a szomszéd településekhez, amik számomra persze csakis szépek lehetnek. A kedvenc épületeim a kastély és a Teleház. Az előző a településünk meghatározó gyönyörű emléke, amit remélem, meg tudunk menteni az utókor számára. A másik, ami egy még a XIX. században épült rangos kúriaként, több generáción keresztül az Englesz állatorvos dinasztia kezében volt. Az épület máig őrzi az eredeti elrendezését, az építészeti módot, a falvastagságoktól, a ma is példaszerű klasszikus ácsmunkáig. Az utóbbi időszakban pedig egy közösségi épületként használjuk, ahová szintén sok emlék köt. Különleges történetet idéz a posta épülete. Ott volt a falu egyetlen telefonfülkéje, és ezért a régi telefonálási lehetőségekről is meséltem a gyerekeknek. Arról, hogy akkor átszelve a távolságokat, igazi fémvezetékkel kötötték össze a beszélgetés idejére a partnereket. Közben persze tudtuk, hogy a telefonos kisasszonyok akár le is hallgathattak bennünket. Büszkén őrzöm magamban a hasonló történeteket, hogy amikor alkalom nyílik rá, mások is megismerhessék ezeket.

A tapasztalatról is beszélt nekünk Reichardt Gergely:

– A fiataloknak izgalmas egy ilyen történelmi séta, hiszen a korábbi emberöltők időszakába tekinthetnek vissza, ráadásul a saját családjuk régi életébe is kapnak általa egy bepillantást. Büszke vagyok a falunkra, itt nőttem fel, majd az élet a világ más területére is elvitt magával, de a különböző utak után hazatértem.

Tábi Sára a helyi általános iskola hetedikes tanulója, aki nemcsak a kötelező, hanem a kihívásokat jelentő feladatokat is kiválóan teljesíti. Természetesen a gyaloglónapon is részt vett. A nagypapájától első kézből ismerheti meg a település régi történetét:

– Szívesen mentem erre a sétálós programra, és nem is bántam meg, hiszen jól éreztem magamat. Az összes helyszínen jártam már. A Papa sokat mesélt róla, de voltak új információk is. Tényleg lehet, hogy az ő korában majd tőlem hallják majd a gyerekek a régi történeteket.

Helyi történettel is szerencsésen kapcsolódott össze a világnapi sétálás

Nyúl Mihály valószínűleg minden helytörténeti emléket jól ismer, de nemcsak az életkora miatt, hiszen fiatalos nagypapa (éppen hogy csak betöltötte a hetvenet) hanem a szerteágazó érdeklődése miatt is:

– Ezt a sétálós programot a sportossága miatt is fontosnak tartanám minden korosztály számára, de így, hogy a helytörténettel is szerencsésen összekapcsolódott, különösképpen az. A fiatal korosztályok szempontjából nagyon fontosnak tartom a múlt megismerését, akár a helytörténet, az építészet, vagy a régiek meséiből és folklór szempontjából egyaránt. Mindenből tanulhatnak a gyerekek. Ötvenben születtem, én is sok régi történetet hallottam, és a gyerekkorom óta ismerem a falu változásait. Sajnos, azóta már sok épületet elveszítettünk. Biztosan meglepetést okoz a régi patika és környékének elnevezése, hiszen ott volt a „Kultúrkör”, ahol a település méretéhez képest nagy tömegek mozdultak meg. A kultúrházunkat 1962-ben építettük föl, addig ott volt a találkozási pontunk. Szép, gyermekkori emlékek fűznek a kastélyunkhoz és annak a nagyon rendezett kertjéhez. Szívesen mesélek róluk, a többi helyszínről és az azokhoz fűződő eseményekről a fiatalabbaknak, de leginkább az unokáimnak.