Felrója Deák Ferencnek, hogy kockára tette az ország jövőjét

A magyarság szellemi vezérek nélkül maradt, amit csak fokozott a bécsi udvar elnyomása. Az 1860-as években viszont új helyzet alakult ki, mind hazánkban, mind Európában. A Habsburg-ház fokozatosan ráébredt arra, hogy változtatnia kell magyarországi politikáján. Ezért kezdetét veszi egy tárgyalássorozat, amely megpróbálja rendezni ezt a kérdést.

A levél

Az emigrációban élő Kossuth Lajos 1867. május 22-én Párizsban írta meg a híres Cassandra-levelet, amelyben bírálta a készülő kiegyezési törvénytervezetet, valamint Deák Ferenc politikáját. Kossuth és Deák merőben másképpen gondolkodott a bukott szabadságharc utáni magyar politikáról. A volt kormányzó egy, Duna mentén létrejövő új államszövetséget szeretett volna létrehozni, amely mint a térség nagyhatalma játszana fontos szerepet Európa életében. Ezzel szemben Deák Ferenc egy szuverén magyar államban gondolkodott, de egy idő után kereste a bécsi udvarral a kiegyezés lehetőségét. Azzal érvelt, hogy a magyar szabadságharc nem a nemzetiségekkel való konfliktusokon, hanem az orosz beavatkozáson bukott el. A cári politikának viszont nem volt érdeke Ausztria meggyengítése, ezért Deák szerint a magyar politikai elit csak az osztrákokkal tárgyalhat egy új állam megalakításáról. Ezek a tárgyalások eredményezték az 1867. évi XII. törvénycikk tervezetét, amely úgy teremtette meg a dualista államrendszert, hogy közösnek nyilvánították az Osztrák–Magyar Monarchia pénzügyét, hadügyét és külügyét.

Deák itt feladta az 1848-as áprilisi törvényekben foglaltakat, miszerint a pénzügy és a hadügy a magyar kormány hatáskörébe tartozik, a Cassandra-levél éppen ezt az engedményt bírálta. A levélben Kossuth felrója Deáknak, hogy feladta a nemzeti önrendelkezést és kockára tette Magyarország jövőjét. Szerinte a megkötött alku Magyarország pusztulását készíti elő, hiszen ezzel egy, a nemzetiségi követelések súlya alatt hamarosan összeroppanó birodalom fennmaradását támogatta. Szerinte végzetes következményei lehetnek, ha Magyarország sorsát, a már akkor rogyadozó Ausztriához kötik. Kossuth szerint egy dinasztikus alapokon nyugvó Habsburg uralkodóház, idővel nem tudja felvenni a versenyt az időközben kialakuló különböző nemzetállamokkal és megszűnik létezni, de a veszélyt az jelenti, hogy magával ránthatja Magyarországot is.

Már előre megjósolta Trianont?

A Cassandra elnevezés egy görög mitológiai királylányra utal, akinek jóslatait figyelmen kívül hagyták, ezért állítják ma is sokan, hogy e levélben Kossuth előre megjósolta a trianoni katasztrófát. A jogos bírálatok mellett, viszont nem vázolt fel másmilyen alternatívát a nemzet számára. A deáki politikát eredményező dualizmus viszont több mint ötven évig minden téren hatalmas fejlődést hozott a magyar nép számára. Kossuthnak szembe kellett néznie azzal a ténnyel is, hogy Európa akkori nagyhatalmai nem szerették volna a kényes politikai egyensúlyt megbolygatni, így uniós tervei nem sok eséllyel kecsegtettek.

A Cassandra-levélnek nagy sikere lett az akkori sajtóban, a politikára viszont nem volt hatása, az ország­gyűlés megszavazta a kiegyezési törvényt, és 1867. június 8-án Ferenc József osztrák császárt Magyarország királyává koronázták. Az uralkodó pedig július 28-án ellátta kézjegyével a kiegyezési törvényt, így ezzel lezárta a dualista átalakulás folyamatát. A Cassandra-levél, bár nagy hatást gyakorolt a korabeli közvéleményre, sokan eltérően értelmezték, de végül is nem tudta megakadályozni az Osztrák–Magyar Monarchia létrejöttét. A levél 1867. május 22-én íródott, először itthon a Magyar Újság közölte le május 26-án, majd két nappal később a Magyarország című kormányzati lap is lehozta.

A Cassandra-levél kellemetlenül érintette a magyar kiegyezéspárti politikusokat, mert a kiegyezés március 30-án megszavazott tervezetével már a főrendiházhoz készültek, s megkezdődtek a koronázás előkészületei is. A dualizmus hívei a koronázási ceremónia megzavarásáról beszéltek, a levél kapcsán széles sajtóvita bontakozott ki, a kiegyezéspárti és az ellenzők között.

Az országgyűlésben viszont többségben voltak a kiegyezéspártiak, így a kiegyezés megszavazása nem volt kérdéses.

Az 1848 című újság május 28-án közölte Pulszky Ferenc írását, amelyben a dualizmus hívei először foglalkoztak Kossuth levelével. A cikket Pul­szky Deák Ferenc útmutatása alapján írta meg, rávilágítva a Kossuth-féle Dunai Konföderáció ötletének hiányosságaira és negatívumaira.

Deák a Pesti Napló május 30-i számában kijelenti, hogy nem kíván válaszolni Kossuth levelére, a kiegyezésről pedig nem fog a sajtón keresztül üzengetni.

Az emigrációban élő volt kormányzó 1867 augusztusában újabb nyílt levelet küldött, de a hatalom közbelépett, az augusztus 18-i Magyar Újság összes számait, amelyekben olvasható volt az írás, elkobozták. Az indoklás szerint a cikk, a fennálló uralkodóház elleni izgatás vádját meríti ki. A lap szerkesztőjét, Böszörményi Lászlót perbe is fogták ez végett, és börtönbüntetésre ítélték. A már súlyos beteg Böszörményi nem volt hajlandó kegyelmet kérni, a börtönben halt meg. Kossuth­ot hűtlenség vádjával illették, a kiegyezés jogi alapjának számító Pragmatica Sanctióra hivatkozva.

A kiegyezés utáni hatások

Az idő később Deák Ferencet, a haza bölcsét igazolta. A kiegyezés után Magyarország gazdasági és társadalmi életében páratlan fellendülés következett be. Deák nagysága abban állt, hogy a kiegyezés folytán elhárultak azok az akadályok, amelyek a magyar nemzet és az uralkodóház viszonyát lehetetlenné tették. Mindez lehetővé tette hazánk fejlődését mind szellemi, mind anyagi téren. A gazdasági fellendülés ellenére a magyar lakosság jelentős része mégis a kiegyezést a ’48-as szabadságharc eszméinek elárulásaként fogta fel, ami komoly feszültséget okozott az akkori magyar társadalomban. Magyarország a perszo­náluniót (a két államnak ugyanaz a vezetője) leszámítva önálló, szuverén állam lett, ami jórészt Deák erőfeszítésének és józanságának volt köszönhető. Egy vesztes forradalom utáni kábult nemzetből egy erős országot teremtett. Az utókor joggal lehet hálás neki.

Az egész kiegyezés körüli eseményeket hűen tükrözi Deák Ferenc híres mondása, mely ma már szállóige lett: „Kockáztathatunk mindent a Hazáért, de a Hazát kockáztatni semmiért nem szabad.”

Felhasznált irodalom: Deák Ferenc – Kossuth Lajos: Párbeszéd a kiegyezésről A magyar sajtó története (1705–1892)

Cassandra-levél: Kossuth Lajos üzenetei Szerk. Szabad György. Neumann Kht. 2004.

A „Dunai Szövetség” tervezete (1862. május 1.)

Romsics Ignác: Nemzet, nemzetiség és állam Kelet-Közép- és Délkelet-Európában a 19. és 20. században, Napvilág Kiadó, 1998. http://www.rubicon.hu. https://paprika.blogstar.hu. https://hu.wikipedia.org.

„...a hazafiúi kötelesség ösvényén...”

Barátom! Engedd meg e megszólítást azon múlt emlékének nevében, amely a hosszú számkivetés keservei, a hazafi bánat és családi bú súlya alatt előttem mindig szent maradt. Mi nemcsak elvrokonok, de barátok is valánk, a szó nemesebb értelmében férfikorunk szebb szakaszán keresztül, midőn még egy irányban haladtunk a hazafiúi kötelesség ösvényén. [...] ... Magyarország... a legfontosabb ügyekben idegen avatkozástól menten, önállólag nem intézkedhetve, idegen érdekek vontatókötelére akasztatik... [...] Nemzetnek lehet elnyomást tűrnie, de jogai valósításának reménye iránt semmi körülmények közt nem szabad kétségbeesnie, s azért, mert valamely jogát nyomban nem képes valósítani, nem szabad arról önként, örök időkre lemondani. [...].