A magyar aranyvonatot Salzburg közelében lefoglalta az amerikai hadsereg

2020.05.31. 11:30

Ezek a visszaadott aranyrudak szolgáltak az új forint fedezetéül

A II. világháborús vereséget látva a Szálasi Ferenc vezette magyar nyilas vezetés mindenképp el akarta kerülni a szovjet megszállást, továbbá megkezdte a nemzeti vagyon és a zsidóktól elrabolt értékek kimentését a biztonságosabbnak vélt Ausztria felé. A végső cél azonban Svájc volt.

Farkas Lajos

Az eredeti terv viszont nem sikerült. 1945. május 11-én fogta el az amerikai hadsereg a Salzburg közelében lévő Werfennél azt a híres aranyvonatot, amely a magyar államtól és a holokauszt áldozataitól összerabolt kincseket szállította. A nyilasoknak az volt a tervük, hogy miután jól megdézsmálták a kincseket, később Németországban az eltulajdonított értékekből újraszerveznek egy ellentámadást a szovjet csapatok ellen.

Az aranyvonat a magyar kincsekkel

A vonat által szállított kincsek mennyiségét és pontos értékét csak megbecsülni lehet. A 77 vagonból álló szerelvényen volt mintegy 30 tonna arany, ez volt a magyar jegybank teljes aranykészlete és az ország devizatartaléka. A szállítmány között ott volt számos múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár kincsei, köztük a Corvinák is. A legnagyobb részt viszont a zsidóktól elrabolt vagyon tette ki. Az aranyvonaton a nemesfémek és pénz mellett számos műkincs, illetve rengeteg ékszer, drágakő, illetve ezüst volt. A szerelvény 1945. január 23-ig a nyugati határszélen fekvő Fertőbogoz környékén állomásozott, innen Toldy Árpád vezetésével haladt fokozatosan nyugati irányba. A készlet értéke mai árfolyamon számolva meghaladta a 4 milliárd dollárt! A vonaton a nyilasok által kijelölt kísérőkön kívül a Magyar Nemzeti Bank 230 tisztviselője és családtagjai utaztak. Már január 17-én ugyancsak elindult egy teli kincsekkel megrakott szerelvény, ezzel a nyilasoknak az volt a céljuk, hogy egy esetleges ellenséges támadás alkalmával, ne az egész mesés vagyon vesszen el, hanem csak annak egy része. A Szent Korona és a koronázási ékszerek nem voltak a vonaton.

Idegen kézen a magyar vagyon

Az első vonatot Bécsújhelyen megerősített német őrség várta, a végállomás a közép-ausztriai Spital am Pyhrn kisváros volt. A vasútállomásról szánkókon a helyi kolostori kriptába szállították a 600 ládányi aranykészletet és a bankjegyeket, valamint a fontos állami iratokat. Spital városát az amerikai hadsereg 1945. május 7-én foglalta el, majd azt követően a kincseket négy banki tisztségviselő kíséretével Frankfurt am Mainba szállították. Az amerikaiak Quandt Richárdot, az MNB egykori vezérigazgatóját bízták meg a vagyongondnoki teendők ellátásával.

A másik aranyvonat-szállítmány zöme a deportált zsidóktól elkobzott javak voltak. 1944. július elejéig több mint 600 ezer magyar zsidót hurcoltak el koncentrációs táborokba, nagyobb részüket a hírhedt Auschwitz – Birkenau-i halálgyárba. A deportáltakat megfosztották minden ingatlan és ingó vagyonuktól.

nyilasok és az amerikaiak is megdézsmálták az aranyvonatot Fotó: mult-kor.hu

Toldy a szaporodó bombázások miatt egy időre a Tauern alagútban rejtette el az aranyvonatot, majd a veszteglő vonatot otthagyva, a kincsek és kíséretének egy részével teherautón Svájcba indult, de Nyugat-Ausztriában elfogta őket a francia hadsereg, a lefoglalt értékeket viszont később visszajutatták Magyarországra. Az aranyvonat, amelynek ideiglenes parancsnokává Avar László egykori zentai polgármestert nevezték ki, aki tovább­indította a szerelvényt. A Salz­burgtól mintegy 100 kilométerre fekvő Werfennél az amerikai hadsereg 1945. május 11-én feltartóztatta és természetesen le is foglalta az egész vonatot, amit néhány napig a magyarok és az amerikaiak közösen őriztek. A magyar személyzetet ezután leparancsolták, s a szerelvény amerikai fennhatóság alatt júliusban érkezett meg Salz­burg­ba. A zűrzavaros helyzetben az amerikai főtisztek egész sora, de még közlegények is fosztogatták a szállítmányt, pedig tudták, hogy elkobzott zsidó értékekről volt szó.

Mark Clark, az Ausztriát megszálló amerikai hadsereg főparancsnoka is úgy vélte, az aranyvonat által szállított kincsek pontos tulajdonosait nem lehet meghatározni, ezért azok visszaadása nem lehetséges Magyarország számára. Ez szolgáltatta a jog­alapot arra, hogy később a vonaton szállított vagyon egy részét az Egyesült Államok háborús költségeinek enyhítésére használhassa fel. Nyilván mindenki tudta, hogy mi volt a vonaton, hisz a magyar foglyok azt elárulták. A nyomozást az amerikai hadsereg magyar származású ezredese, Himler Márton az Office of Strategic Services törzstisztje vezette, tehát az amerikaiaknak pontos információjuk volt a szállítmányról.

Mi történt a háború után?

Nagy Ferenc új magyar miniszterelnök 1946 júniusában Washingtonban megállapodott az amerikai kormánnyal, a MNB aranykészletének és más értékeknek a visszaadásáról. A 2696 aranyrúd és a 40 zsák érme augusztus 6-án érkezett vissza Magyarországra, ez lett az augusztus 1-jén bevezetett új fizetőeszköznek, a forintnak a fedezete. Ezt követően, több lépcsőben, a múzeumi kincsek nagy része is hazakerült. Ami azonban a zsidóktól elkobzott műkincseket illeti, ez ügyben az Egyesült Államok még azt sem engedte meg, hogy magyar szakértők megvizsgálhassák azokat. Érdekes, hogy miközben a magyar követeléseket sorozatosan elutasították, a műtárgyak nagy részét 1948-ban New Yorkban elárverezték.

Felbecsülhetetlen vagyont vitt az aranyvonat Fotó: korkep.sk

Az sem elhanyagolható tény, hogy miután a magyar állam követeléseit folyamatosan elutasították, több, hazánkból származó festmény Ausztriába került kárpótlásként, azzal az amerikai magyarázattal, hogy a Magyarországon lezajló kommunista államosítás nyugati szomszédunk polgárait is megkárosította. Az aranyvonatban lévő egykori vagyon a mai napig téma, a régi birtokosok és utódaik még most is küzdenek azért, hogy felderítsék és visszaszerezzék jogos tulajdonukat.

Évtizedekig tartó kötélhúzás

Magyar és nemzetközi zsidó szervezetekkel folytatott évtizedekig tartó kötélhúzás után, Bill Clinton elnöksége idején, egy amerikai tényfeltáró bizottság megállapította, hogy az akkori katonai hatóságok nem tulajdonítottak kellő fontosságot a zsidó vagyon tulajdonosaikhoz való visszajuttatásának, valamint a vonat kincseit az Ausztriában állomásozó amerikai katonák megdézsmálták, az értékek egy jó része pedig amerikai tábornokok magántulajdonába került. Az amerikai kormányzat ezért a károsultak kárpótlására 2005-ben egy alapítványt hozott létre, amelynek 25,5 millió dollárt juttatott az amerikai költségvetésből. A pénzt a magyar holokauszt túlélőkről gondoskodó amerikai, izraeli, magyar, kanadai és egyéb szervezetek között osztották szét. Az ajánlat nem volt túl nagyvonalú, hiszen a vonaton szállított kincsek értéke mai áron meghaladja a 4 milliárd dollárt.

A Szent Korona és a koronázási ékszerek

Szent István koronája és többi koronázási jelvény nem volt az említett vonaton. Az ereklyéket szintén nyugatra, Ausztriába menekítették, de más útvonalon. Pajtás Ernő koronaőr ezredes volt megbízva a korona szállításával. Az ezredes a Szent Koronát, a jogart és az országalmát egy kettévágott katonai benzines hordóba rejtette el és elásta. Az amerikaiak által lefoglalt ládában csak a kard maradt, de miután felelősségre vonták Pajtás ezredest, ő felfedte a rejtekhelyet, így a magyar koronázási ékszerek is amerikai kézbe kerültek.

1978. január 6-án kaptuk vissza a Szent Koronát és a többi koronázási jelképet

1977. december 16-án megszületett a Jimmy Carter vezette amerikai és a magyar kormány közös nyilatkozata, az ereklyék visszaszolgáltatásáról. Ennek értelmében a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket nem a fennálló kommunista rendszernek, hanem a magyar népnek adták vissza. Az amerikaiak azt is kikötötték, hogy a koronaékszereket nyilvánosan állítsák ki, és az átadási ünnepségen Kádár János, a szocialista Magyarország első embere nem vehet részt. 1978. január 6-án az Országházban, Cyrus Vance akkori amerikai külügyminiszter ünnepélyes keretek között visszaadta hazánknak a Szent Koronát és a többi koronázási jelképet. Több mint két évtizeden keresztül az ereklyéket a Magyar Nemzeti Múzeumban állították ki a nagyközönség számára, jelenleg pedig a Parlamentben tekinthetők meg.

Felhasznált irodalom

Zweig, Ronald W.: Az aranyvonat: a XX. század legnagyobb rablásának története, Budapest: Képzőműv. K., 2004.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!