Már most motiválja őket, hogy elhódítsák a trófeát

2021.05.04. 11:30

Európa második legjobbja cím – rengeteget tettek ezért a lányok

Szombaton drámai csata után szenvedett 7–6-os vereséget a Dunaújvárosi Egyetem-Maarsk Graphics női vízilabda-együttese az Olympiakosz Pireusz elleni budapesti Euroliga-döntőben. A mérkőzés után persze, hogy nagyon csalódottak voltak a lányok, többen elsírták magukat, egymást vigasztalták a medencében és a parton. Azonban nem sokkal később mindenki arról beszélt, igenis büszkének kell lenni arra, amit ekkor és a szezonban elértek.

Gallai Péter, Szabó Szabolcs

Fotó: Zsedrovits Eniko

A Tüske-uszodából kiérve szombaton késő este többen leültek a fűbe a gondolataikkal, egyikőjük Horváth Brigitta volt, akinek a szeme alatti nagy lila folt és ragtapasz jelezte az ütközet keménységét.

A vérét áldozta a sikerért, mindent kiadtak magukból

– Ezzel a meccsel egyáltalán nem foglalkoztam, mondták többen is, hogy vérzik az arcom, de úgy voltam vele, nem érdekel, majd utána lesz vele valami. Nagyon kicsin múlt az egész, fej fej mellett haladtunk végig, az utolsó negyedben egy gólt kellett volna csak szerezzünk – kezdte a beszélgetést nagyot sóhajtva. Megjegyezte, az utolsó nyolc percből szinte csak arra emlékszik, hogy a bírók egyik kontra után fújták a másikat, és megállás nélkül úsztak fel és vissza.

– Azért volt egy kétes szituációm, amire kiállítást kapott a görög, de szerintem ötméteres volt. Ahogyan nekik ezt meg is adták korábban. Zsuzsi (Géraldine Mahieu beceneve, a szerk.) a kipontozódása után nagyon hiányzott centerből, én tudtam bemenni, és Szellák Csenge jött segíteni másodiknak. A védelemből Ziegler Dia esett ki, az is nagy érvágás volt, minket meg szórtak ki folyamatosan, ahogy csak lehetett – tette hozzá.

Szellák Csenge pár éve el sem képzelte, hogy Euroliga-döntőt játszik egyszer a példaképekkel Fotók: Szabóné Zsedrovits Enikő/Dunaújvárosi Hírlap

Persze most nagyon friss és fájó a seb, de megjegyeztük, ha négy-öt évvel ezelőtt arról beszélgetünk, hogy Euroliga-döntőt játszik a csapat, nem biztos, hogy elhiszik.

– Pont ezt hoztuk fel az öltözőben, hogy a legelső Sabadell-meccsünk után ezt nem gondoltuk volna. Most még szomorúak vagyunk, de amint ez elmúlik, akár már másnap úgy kell ébrednie mindenkinek, hogy Európa második legjobb csapata vagyunk, és azért ennek az ezüstéremnek jobban lehet örülni, mint a bajnokinak. Amúgy összességében a szezon nagyon jól sikerült, ugyan két finálét elvesztettünk, de a következő idényre ebből lehet építkezni, mert van még bennünk, bár ennél többet nem lehet edzeni. Most úgy érzem, mindent kiadtunk magunkból, nagyon büszke vagyok erre a klubra, a csapatra, mindenkire egyesével, hogy kis egyesületként Dunaújvárosból így helytálltunk. Olyan neveket búcsúztattunk vagy győztünk le, amíg eljutottunk idáig, amelyeket magasabban jegyeztek nálunk – zárta gondolatait.

Elképesztő élmény ennek a csapatnak a tagja lenni

A fiatal, húsz éves Szellák Csenge szerint mindkét fél hatalmasat küzdött, az utolsó negyed egy úszóverseny volt, amikor annak közepén a nyolcadik kontraítéletből fordultak vissza, már nem esett jól.

– Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült betalálni ebben a nyolc percben, de azon is nagyon múlt, hogy ezt a játékot center nélkül igen nehéz művelni, az ilyen típusú embereinket pedig elvesztettük elég korán, akik rettentően hiányoztak. A bajnoki döntő és az Euroliga elvesztése is borzasztó csalódás, ez most nagyon fáj, azonban azt gondolom, hosszú távon nem szabad azért szomorkodni, mert Európa második klubcsapata lettünk, ami hatalmas eredmény így is – hangsúlyozta.

Kiemelte, ebben a csapatban benne van, hogy egy helyet még előrelépjenek. Fizikálisan semmi gond nincs, ha fejben még egy kicsit jobban tudnak koncentrálni, a centerek is meglesznek és nem az számít, ki ül a kispadon vagy ki játszik, akkor ott lesz a helyük ebben a körben legközelebb is.

Nagy dicsőség így is, amit a szezonban elértek, kis vidéki egyesületként

– Magyar Kupa-aranyérem, bajnoki és Euroliga-ezüst. Azért veretes lista, ezért továbbra is azt mondom, nagyon nagy dolog, amit elértünk a szezonban. Nekem fiatalként elképesztő élmény ennek az együttesnek a tagja lenni. Olyanokkal vízilabdázom ilyen szinteken, akiknek négy évvel ezelőtt köszönni se mertem volna, most meg velük küzdök ilyen címekért, elmondhatatlan érzés. Ami ebben a csapatban van, az a szellemiség, az összetartás, az hihetetlen és fenomenális érzés, jó ide tartozni – zárta gondolatait.

Méltósággal ki lehet kapni, és örülni kell az ezüstnek

Talán a legnehezebb dolga, legalábbis lelkileg mindenképpen, Gurisatti Grétának volt, aki a bajnoki döntőn elszenvedett ujjsérülése miatt csak a lelátóról szurkolhatta végig a két napot. Mondjuk ott is a maximumot nyújtotta, végig kiabálva biztatta társait.

– Nagyon rossz volt, persze különösen meg úgy, hogy nem sikerült nyerni, nüanszok döntöttek. Már az elődöntő alatt is végig az volt a fejemben, ha nem győzünk az oroszok ellen, akkor mi lett volna, ha én is játszok. Az sem biztos, ha szombaton ott vagyok, akkor sikerült volna, de ha már csak egy kiállítással, egy jó megoldással tudok segíteni a végén, akkor lehet, nem így alakul. Ez azért bennem van. Annyira látszott, hogy mindkét fél nagyon elfáradt, nehezen sikerült már fel- és visszaúszni, de azért ne feledjük, az Uralocska elleni elődöntő is egy úszóverseny volt nekünk. Azt is nagyon sajnálom, hogy a végén a Horváth Brigitta elleni szabálytalanságra nem fújtak büntetőt, azt hiányoltam. Felülről ez nagyon nagy ötméteres volt. Bár nem tudom, amikor 2018-ban mi nyertünk ellenük a LEN Kupa-döntőben, nekik is volt egy ilyen kétes szituációjuk, amit nem fújtak be. Lehet, most visszakapták.

Gardát öleli meg Gurisatti: „Megnyerjük egyszer az Euroligát?”

Majd így folytatta: – Persze, két nagyszerű csapat mérte össze erejét, nem volt olyan gól, amiért ne dolgozott volna meg bárki is. A védekezésünk nagyszerű volt, csak előnyből vagy büntetőből tudtak betalálni, taktikusan jól kipasszolták a fórokat, fizikálisan felvettük a harcot. Azt gondolom, így méltósággal ki lehet kapni, és az ezüstéremnek is örülni. Mert nem szégyen, hogy „csak” Európa második legjobb csapata vagyunk, sajnos ilyen a sport, amit el kell fogadni. Lehet nagyszerűen játszani, aztán van, még az sem elég, ha csak az egyik kapufánk nem kifele pattan, másról beszélgetünk, de ugye a „ha” nem játszik. Nem egy kategória a bajnoki és az Euroliga-ezüstérem, ott a harmadik meccs miatt voltunk nagyon csalódottak, a mutatott teljesítmény miatt, ha úgy kapunk ki egy góllal, mint szombaton a Pireusztól, akkor el tudtuk volna jobban fogadni. A szombati játékkal elégedettek lehetünk, amikor lementem a medencéhez, akárkivel beszéltem, látszott rajta, nem maradt egy fölös oxigénmolekula sem senkiben. Annyira akarta a sikert a csapat, most nem ezen múlt.

Leszögezte, amikor elkezd valaki sportolni, tudomásul kell venni, hogy ez benne van a pakliban. Azonban a játék képe alapján ez kevésbé fogja megviselni őket, mint a bajnokság elvesztése. Hamar fel is kell dolgozni mindezt, hogy jó érzéssel gondoljanak az Euroligára.

– Jobb lett volna a vízben lenni, de annak örültem a legjobban, hogy a lányok szíve a helyén volt, ezt nélkülem is tudták hozni. Amikor átöleltem őket, megkérdeztem, megnyerjük egyszer az Euroligát? Egyértelmű válaszokat kaptam, hogy naná, már holnap játszanának érte. Ez a következő szezonra jó mozgatórugó lesz mindenki számára – mondta.

Fejben már az újabb ötméteresekre készült

A csapat egyik vezéregyénisége volt a hétvégi Euroliga-négyes döntőben Magyari Alda kapus, aki az elődöntőben a büntetőpárbajban három orosz ötméterest hárítva, oroszlánrészt vállalt a győzelemből. Szombaton is több bravúrral jelentkezett, a többi között büntetőt is hárított.

Magyari Alda is büszke a csapatra, nagyon sokat dolgoztak azért, hogy ilyen magasságokba elérjenek

– Számomra ez volt az első Euroliga-sorozat, és fantasztikus élményt jelentett ebben a nemzetközi kupában játszani, ahol a legjobb csapatok ellen bizonyíthattunk. Az elveszített magyar bajnoki döntő után fontos volt, hogy jól szerepeljünk ezen a tornán. Én is úgy készültem, hogy extra teljesítményt kell nyújtanom, hogy segíthessem a csapatot. Az Uralocska ellen sikerrel megvívott ötméteres párharc után Mihók Attila és dr. Sike József is azt mondták az edzői stábból, biztosak voltak benne, hogy két büntetőt megfogok. Három lett belőle. Az Olympiakosz ellen is végig esélyünk volt a győzelemre. Az utolsó másodpercig hittem abban, hogy kiegyenlítünk. Fejben az újabb ötméteresekre készültem. Tudtam, a lányok remekül lövik a büntetőket... Sajnos, nem ez a forgatókönyv valósult meg. Büszke vagyok a csapatra, nagyon sokat dolgoztunk ezért az ezüst­éremért is – fogalmazott Alda, akit a közelgő olimpiáról is kérdeztünk.

– Csak akkor hiszem el, hogy ott leszek Tokióban, ha már fent ülök a repülőgépen. Addig még nagyon sok munka vár ránk. Minden lehetőséget ki szeretnék használni, hogy bizonyítsak Bíró Attila szö­vetségi kapitánynak, a játékostársaknak, hogy ott a helyem az olimpiai keretben – tette hozzá.

A „csk” nagyon büszke a csapatra

Garda Krisztina csapatkapitány könnyei letörlése után azt mondta, nagyon kemény ­meccs volt, ahol három emberük kipontozódott, ebből két kezdőjátékos. – Lehet, ezt nem bírtuk el, a végére elfogytunk, nem tudtunk rendesen felállni a támadásokhoz. Azért az Olym­piakosz a világ legjobb együttese, most ez erre volt elég. Nagyon büszke vagyok a csapatra, óriási lehetőség volt, éppen ezért most csalódottak vagyunk. Most még szomorúak vagyunk ezért, de ez az eredmény meg fog szépülni. Mindenki rengeteget beletett ebbe, nem csak most, az egész szezonban. Csak köszönettel tartozom a lányoknak, a stábnak, a szurkolóknak, bár nem lehettek itt, de tudom, milyen sokan szorítottak értünk.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!