Érdekes és megható üzenetek az előszállási időkapszulából

Telt házas rendezvényt hozott a gondosan befalazott előszállási időkapszula felbontása. Aki tudott, megjelent a fél évszázaddal ezelőtti kisdiákok közül, akik a maiakkal együtt izgatottan várták az akkori üzeneteket. A titokzatos időkapszulát egy, a falba vájt üregbe rejtették, amit márványtáblával fedtek le. Ezt az akkor tizenkilenc éves Bognár István kőfaragómester készítette. Az új üzenet fedele szintén az ő keze nyomán született.

Mátrai Adél, az intézmény igazgatója is az esemény hatása alá került, ahogy minden felnőtt, ő is meghatódott a korabeli gyerekek odaadásától.

– Nagyon jó, hogy olyanok is eljöttek ma hozzánk, akik egykor még diákként az üzenetet küldők között voltak. Én is ide jártam iskolába és nehezen tudnám megmondani, hogy a küllemében mi változott meg rajta az elmúlt évtizedek alatt. Ez maga a kellemes állandóság. Most már szeretnénk belső felújítást, mert ráférne, de a miénk, és otthon vagyunk benne ma is.

És a mai gyerekek miként várták ezt az eseményt – tettük fel a kérdést. – A mostani diákok is nagyon kíváncsiak voltak ezekre a kincsekre, és feltétlen itt akartak lenni, amikor kinyitottuk a kapszulát. Alaposan felkészültek arra, hogy a hagyományt folytatva ők is üzenjenek az utókornak. Olvastam őket. Csodálatosan őszinte, igazi gyermeki megfogalmazással szólnak a jövő nemzedékének gyermekeihez. Nos, azokat aztán tényleg nem lehet könnyek nélkül elolvasni.

A mostani üzenetekről pedig így beszélt az igazgató: – Komoly küldeményeket postáztak a mai kor gyermekei is. Az első osztályosok rajzoltak, le­laminálták és összetűzték egy füzetbe, az elején pedig ott van az egész osztály fényképe. A másodikosok arról írtak, hogy mik szeretnének lenni, amit ők is a nagyon szép rajzaikkal egészítettek ki. A harmadikosok pendrive-ot raktak be, fotókkal és három, az életükről szóló filmet készítettek hozzá. A negyedikesek egy füzetbe, saját kezükkel írogatták a fogalmazásaikat arról, hogy szerintük mi lesz majd 2044-ben, és persze az üzeneteiket sem felejtették ki belőle. Az ötödikesek egy tekercset készítettek különböző dolgozatokkal és írásokkal. A felső három osztályok pedig a mai korról szóló, nagyon őszinte dolgokat írt le az akkoriaknak. Manapság mindenféle pedagógus-önértékeléseket kell írnunk, pedig most a jövőnek szánt üzeneteik alapján, a gyerekek észrevételei sokkal mélyebb és őszintébb analízist mutatnak rólunk azoknál.

Hagyományok

Serák Gabriella: – Egykori diákja és jelenlegi tanítója vagyok ennek az iskolának. Mindig azt mondom, hogy bár a körülmények változnak, de az ember ugyanaz marad. Ennek az iskolának olyan légköre, valamint szíve van, továbbá az épület is annyira eredeti és maradandó, hogy remélem, nem sok minden változott. A hagyománytisztelet, a gyerekekhez való szeretettel fordulás, a törődés semmiképpen sem változott.

Bertalanné Bodri Anikó túl fiatal ehhez az évfordulóhoz, de érdeklődve és szívesen érkezett. – Nagyon vártam, hogy megnyíljon ez az időkapszula, történelemtanár lévén, ha amatőr szinten is, de a múlt kutatásával foglalkozom. Előszállás története pedig különösen érdekel. Nagyon vártam azt, hogy milyen emlékeket találunk. A gyerekekkel is készültünk erre a nagyon megható pillanatra. Főleg nagy hatással volt az, amikor annak a kezébe került a levél, aki annak idején írta. És ez nagyon megérintett – mondta.

Serák Gabriella tanító így nyilatkozott: – Az én gyerekeim közül mindenki rakott az új, most induló időkapszulába valamit, mert ezt nagyon fontosnak tartom. Mi is írtunk egy hosszú-hosszú levelet fotókkal, egyéni gondolatokkal. Nagyon nagy izgalomban voltam az egész eseményen, amit előtte nem is gondoltam. A gyerekek roppant izgatottan és kíváncsian várták a felnyitást, mert tudni akarták, hogy miről írtak az akkoriak. Az enyémek is szeretnének huszonöt év múlva itt lenni, amikor újból kibontjuk.

1956-ra lett kész

A település 12 tantermes, tornateremmel felszerelt általános iskoláját 1956-ra építették fel. Az egykoron 600 diákkal is rendelkező intézmény létszámában az 1994-es évtől nagy csökkenés figyelhető meg. Mára már az iskola tanulói létszáma körülbelül 200 főre apadt. Az iskola pincéjében múzeum található, amelyet Svetics Lászlóné és a Mackó őrs tagjai (akkor még az úttörőkertben működtek) alapoztak meg az 1970-es években gyűjtőmunkájukkal.

S mit üzentek 69-ből a maiaknak? – Megkapó kortörténeti dokumentum, hogy a gyöngybetűkkel, kézzel írott levelek a kor szellemének megfelelően „Kedves Pajtások!” megszólítással kezdődnek, és majd minden levélből az akkori mozgalmi élet köszön vissza, aminek párját ma már szerencsére csak a világ túlsó oldalán találjuk meg… Nagyot döccen az ember szíve, amikor ez következik: „Amikor ti ezt olvassátok, mi már hatvanévesek, ti pedig annyi idősek lesztek, mint mi a mai napon”. „Szeressetek dolgozni, örüljetek az életnek, hogy a kacagásotokat sokáig őrizzék ezek a falak”. „Mindenki arra gondol közülünk, hogy ötven év múlva majd a gyermekeink és az unokáink fogják ezeket olvasni!”