Emberes csata után pontosztozkodás

Képtelenség néhány sorban pontosan visszaidézni azt a közösségi élményt, amit ez az esemény adott a szerencséseknek, akik a helyszínen álltak bele a szurkolásba. Ott, mint tudjuk, nem lehet elkapcsolni a műsort, ha a program nem a kedvünk szerint alakul, ismétlés sincs, hogy az őrjítő pillanatokat újra élvezhessük. Mi több, lehet, hogy valami elrugaszkodottak pontosan az ellenfelet istenítik, amíg a mieinket a pokol izzó fenekére kívánják. Hogy finoman fejezzük ki magunkat. A lelátókon a boldog és bizakodó, az efféle veszélyt keresők ültek. Nem bánták meg.

Dunaferr DUE Dutrade FC – MVFC Berettyóújfalu 4–4 (2–3)

Dunaferr DUE Dutrade FC: Cseresnyés Alex – Németh Péter, Pál Patrik Krisztián 1, Fekete Róbert 3, Hosszú Ádám. Cserék: Reveland Zoltán – Klacsák Bence, Fridrich Dávid, Szeghy Szabolcs Géza, Szabó Kristóf, Sáhó Kristóf, Hajdu Norbert, Csányi Dávid István, Kovács Krisztián. Vezetőedző: Fehér Zsolt.

MVFC Berettyóújfalu: Mezei Dávid – Sanchez Barrena Francisco Javier 1, Gál István 1, Da Silva Gomes Ricardo Amílcar, Takács Zoltán. Cserék: Tihanyi Csaba, László Márk – Nagy Imre 1, Daróczi Dávid, Rábl János, Szabó Péter 1, Harmati Tamás, Nagy Dániel, Henrique Da Silva Rafael. Vezetőedző: Mullor Cabrera Sergio.

A vendégcsapat már az első sípszótól nem fért a bőrébe. Gál például minden udvariaskodást mellőzve, már a második percben fölé durrantott. Nyilván ettől mindenki egy kissé feszült és pontatlan lett. Aztán komolyra véve a figurát, a hazaiaktól Németh és Hosszú egy gyönyörű összjáték után Feketével rugatott egy idegnyugtató vezető gólt.

Sajnálatos módon a Berettyó is nyerni jött. Az övék is egy megtervezett, tudatos játék. Ezeket az akciókat előbb Sanchez Barrena Francisco, majd Szabó Péter zárta le hibátlanul, és máris ők vezettek 2–1-re. Ismerjük el, ez a Dunaferrnek is jól jött, hiszen Hosszú, Fekete, Németh fantasztikus megoldásai után Pál Patrik bombája eredményes is lett, így az egált, a 2–2-t írták a táblára. Hogy ez után egy időre csúnyán beszorultunk? Ilyen ellenfélnél ez természetes.

A Fehér-féle iskolában persze az is az, hogy az előbb ünnepelt támadók, Szeghyvel, Sáhóval, Klacsákkal és Fridrichkel kiegészülve, a kőkemény, szisztematikus védőmunkában is nagyon jók. Alex a kapuban, igyekezett tartani velük a lépést.

Az este spiller bajkeverői: Da Silva Gomes, Rábl, Sanchez Barrena Francisco, és harmadikat bevágó Gál István is mindent megtett a sikerük érdekében 2–3. Ebből a hazai kapus erős takarásban nem sokat láthatott.

A sípszó után folytatódott a kemény, villámgyors, megállás nélküli küzdelem. A hősök az előbb felsoroltak voltak, de most már Alex is felnőtt hozzájuk.

A hétfői meccs után kár lenne sóhajtozni a kapufák miatt, mivel azt mindkét oldalon rendszeresen döngették a támadók. Azaz igazságos döntetlen született.

Álomjátéknak tapsolhattunk

Ilyen volt például a Hosszú–Pál–Fekete akció, és a belőle született 3–3. Na jó, egy másik is szóba jöhet, amelynek nyomán Nagy Imre révén a vendégek újból átvették a vezetést: 3–4. Ahogy az sem volt csúnya, amikor a végjátékban, (persze ismét Fekete) beállította a végét: 4–4! Nem tudok betelni vele, hogy a tv-közvetítés dacára mennyien jöttünk össze a nézőtéren. Azzal sem, hogy minden sikeres részmegoldásnak, helyzetnek, ziccernek, és mentésnek, mekkora közönségsikere volt.

A mezőnybeli birkózást ­figyelve akadtak ugyan csendes percek is, de ha bármelyik fél megvillant, megjött a népek hangja, és fölizzott a levegő. A végén mindenki sajnálkozott az elveszett két pont okán.

Ez az este a nagyfiúk futsalja volt.