Életmű-kiállítással (is) köszöntötték az éppen ma 67 éves alkotót

Több szempontból is különleges megnyitóra várta közönségét és Móder Rezső művészetének kedvelőit, pártolóit pénteken a Kortárs Művészeti Intézet (KMI).

Egyrészt, a járványhelyzet miatt hasonló eseményre legutóbb tavaly november elején került sor. Másrészt, viszonylag ritkán fordul elő, hogy egy életmű-kiállítás – pár nap híján – egyfajta születésnapi ajándékként is köszönti az alkotót.

Ha már a születésnapoknál tartunk, a Lebegő ellenállások kurátori ajánlójában olvasható: „Móder Rezső kiállítása Dunaújváros fennállásának hetvenéves jubileumára is reflektál, hiszen Móder Rezső életművének formálódásában meghatározó szerepet játszott egy fizikai, szellemi és lélektani szempontból egyaránt Dunaújvároshoz köthető forráskincs.”

A pénteki eseményt áthatotta a baráti törődés és a viszontlátás közösségi hangulata. A súlyos betegségéből épülőfélben lévő képzőművészt sokan köszöntötték, és ez most jóval többnek tűnt, mint a kiállítások sokszor üres és sablonos fordulatai.

Zsinka Gabriella, az intézmény művészeti vezetőjének rövid bevezetője után Suplicz Márton költői, író, slammer megsüvegelendő gesztussal Móder korábbi munkáit (pl.: Objekt versek) is beépítette a vers, a próza, a monológ és a rap elemeit is felvonultató izgalmas és ötletes produkciójában. A Móder-életműről és annak jelentőségéről Kozák Csaba művészeti író beszélt a megnyitón:

– Azért vagyunk ma itt, hogy Móder Rezsőt, a sokdimenziós alkotót ünnepeljük. 2005-ben, a Dorottya Házban nyílt Móder-kiállítás kapcsán Frank János művészettörténész kereste a szavakat, hogyan is lehetne az alkotó stílusát meghatározni. Végül arra jutott, művei: „Móderek”. Beke László művészettörténész pedig arra a következtetésre jutott: Módernek bérelt helye van a jövő múzeumában. Autentikus.” Ez a retrospektív kiállítás is hitelesíti Móder művészetét, amely mindig is az összhangzattanra való törekvés jegyében telt el. Bár a Kortársban nem szerepelhetnek nagy méretű, felfelé nyújtózkodó vasszobrai, viszont sikerül bemutatni az 1975-től napjainkig készült legjobb alkotásokat. A közel száz munkát felvonultató gyűjtést Deák Nóra és Zsinka Gabriella válogatta és rendezte – hibátlanul. A két és három dimenziós munkák a falakon és köztes terekben úgy feleselnek egymással, hogy megszólítják, megszólaltatják egymást. Fontos kapcsolódási pontokat jelölnek. Nincs szigorúan követett kronológiai sorrend. Minek is lenne... Egy Móder-mű mindig azonosítható, dekódolható.

(Móder Lebegő ellenállások című retrospektív kiállítása július 31-ig látogatható a Kortárs Művészeti Intézetben.)