Egy tanulságos eset az online világ veszélyeiről

Ma már szinte elkerülhetetlen, hogy gyermekeink ne ismerkedjenek meg a számítógéppel, és a statisztikák szerint 3-4 éves koruk környékén már túl vannak az első kattintáson.

Ráadásul az általuk használt alkalmazások között nem csupán a tartalmi és kereső szolgáltatások megtekintése áll, előszeretettel használják a közösségi média felületeket, ahol gyakran chatelnek és leveleznek.

A kislány szólt a szüleinek, és hamarosan már az apuka válaszolt az intim kérdésekre

Sajnos az internet azonban rengeteg veszélyt is tartogat kiskorú gyermekeink számára, ugyanis a lehetőségek kimeríthetetlen tárházát kínálja a beteges hajlamú felnőttek miatt. Az online világ anonimitásának „köszönhetően” férkőz­nek a gyermekeink közelébe. Gyakran más személynek adják ki magukat. Sokan hosszú heteken, hónapokon át vadásznak és férkőznek áldozataik bizalmába, majd alig várják az alkalmat a személyes kapcsolatra. Találkozásukat igyekeznek akkorra időzíteni, amikor a gyermek zaklatott lelki állapotban van, szüleivel összeveszett, esetleg rossz jegyet kapott vagy nem kapta meg a vágyott játékot. Ilyenkor még sebezhetőbbek a kicsik, és naivan besétálnak a barátjuknak hitt elkövető csapdájába. Vannak, akiktől „csak” meztelen fotókat, videókat kérnek, ezekkel később akár zsarolhatják is áldozataikat. A szülők és pedagógusok felelőssége, hogy mielőbb felhívják a gyerekek figyelmét a neten rájuk leselkedő veszélyekre.

Fontos már a kezdetekben beszélni ezekről a dolgokról, és tudatosítani bennük, hogy szüleikben és tanáraikban minden körülmények között megbízhatnak. Ha véletlenül áldozatul esnek egy ilyen szexuális ragadozónak, azt rögtön jelezzék, elkerülve ezzel a nagyobb bajt.

A közelmúltban egy elgondolkodtató esetről olvastam a közösségi médiában. Egy ismerősöm osztott meg egy történetet, amelyben szülők írták le, hogy kiskamasz lányukkal mi történt. A közösségi médián vette fel a kislánnyal a kapcsolatot egy nagyon kedvesnek tűnő, felnőtt férfi. A virtuális ismerkedés során küldött magáról képet, és arra kérte a kislányt, küldjön magáról ő is. Majd rövid úton már arról faggadta, milyen a papucsa, és milyen fehérneműt visel. A kislány azonban szólt a szüleinek, és hamarosan a lányos apuka válaszolgatott a barátkozó kérdésekre, amelyek egyre intimebb jellegűek lettek.

Meghökkentő, hogy a kislánnyal ismerkedő férfi annyira biztonságban érezte magát, hogy két olyan portrét is küldött magáról, ahol teljesen felismerhető az arca és a környezet is jól beazonosítható. Az is megdöbbentő, hogy a képről visszanéző férfi nem egy ellenszenves, bűnöző benyomását keltette, inkább egy olyanét, akiről semmi rosszat nem feltételeznénk, legfeljebb egy kis mujaságot.

Ilyen a báránybőrbe bújt farkas?

A posztot a kislány szülei írták, ahol becsatolták a képet a férfiról, a beszélgetés képernyőfotóit, és a közösség erejében bízva arra kértek mindenkit, ossza meg ő is, hogy a rossz szándékúról minnél többen tájékozódhassanak. Talán mondanom sem kell, milyen hozzászólás-áradatot és mennyi megosztást váltott ki a bejegyzés. Kisgyerekes szülőként prevenciós céllal és kicsit kíváncsiságból is végigolvastam a rengeteg véleményt. A legtöbben arról írtak, hogyan lehetne felkutatni, és milyen módon kellene a szándékaihoz mérten méltón „sajátkezűleg” megbüntetni a férfit. Akadt, aki bár nem közvetlenül, de felismerte a képeken látható férfit. Azonban bármilyen hivatalos lépésről, a rend­őrség bevonásáról egyetlen hozzászólás sem érkezett. Pedig e nélkül az önbíráskodás nem akadályozza meg, legfeljebb késlelteti, hogy újabb áldozatokra lecsapjon egy ilyen ragadozó.

Azt pedig csak remélni tudom, hogy nem egy bosszúból kitalált lejárató kampányba botlottam.