Másfél évtizede minden összeomlott, egy egész sportegyesület szűnt meg

2020.08.15. 11:30

Egy máig köztünk élő legenda: Paprika Jenő, a kiváló tornász

Dunaújvárosban nemzetközi szinten is mindig erős volt a tornasport. Hol a fiúk, hol a lányok vitték a prímet, és nagyon ritka volt, ha a válogatottban nem volt minimum két tornász a Dunaújvárosi Kohászból, illetve a Dunaferr Sportegyesületből. Közéjük tartozik Paprika Jenő is.

Agárdy Csaba

Fotó: LI

Paprika Jenő elvileg két olimpián vett részt, de gyakorlatilag csak egyen, az 1988-as szöulin, ahol csapatban hatodik lett. Ott lett volna az 1984-es Los Angeles-in is, de azt a szocialista országok bojkottálták, helyette Barátság Versenyeket rendeztek számukra, elosztva a szocialista országok táborában a különböző sportágakat. A csehszlovákiai Olomoucban szerepeltek a tornászok, és ahogy Paprika Jenő fogalmazott, Los Olomoucban negyedik lett a magyar csapat.

A férfi szakág a kétezres években Dunaújvárosban hanyatlásnak indult, most kezd újra ébredezni. Pedig korábban olyanok tornáztak a városban, mint az olimpiai bajnok Csollány Szilveszter, az olimpiai bronzérmes Kovács Péter, az Európa-bajnok, három olimpián részt vevő Supola Zoltán (a barcelonai olimpián ötödik lett ugrásban), Supola kortársa, Pánczél Miklós, ő lovon Európa-bajnokságon ötödikként végzett, és hosszú évekig volt magyar válogatott.

Elégedett ember: sportolt, edzősködött, ma pedig tanít Fotó: Laczkó Izabella/Dunaújvárosi Hírlap

Közülük Kovács Sopronban, Csollány előbb külföldön, majd ő is Sopronban dolgozott, dolgozik, Pánczél pedig Ausztriában edzősködik. A fent említett kiváló tornászok közül egyedül Paprika Jenő él Dunaújvárosban, de a tornától már ő is elszakadt, jelenleg a Dózsa György Általános Iskola pedagógusa. Vele beszélgettünk a pályafutásáról és arról, miként telnek most a napjai.

– Kiskunhalason születtem, ott kezdtem el tornázni. Az érettségi után 1978-ban Bordán Dezső, akkori szövetségi kapitány javasolta, jöjjek Dunaújvárosba, mert itt lehet belőlem jó tornász. Csupa válogatott közé kerültem, elég csak Kovács Péter vagy Berényi György nevét megemlítenem. Papp Zoltán, Nyulasi Sándor, Limperger István, Kereki Ferenc voltak akkor az edzők. Sok dolguk volt velem, mert Kiskunhalason nem vettem nagyon komolyan a tornázást, nagy volt a lemaradásom a többiekkel szemben. De nem csak ezért nem volt könnyű a kezdet. Először munkásszállón laktam. Edzettem, közben dolgoztam a vasműben. Később kaptam munkaidő-kedvezményt, majd az akkor divatos bújtatott állást, munkaviszonyom volt, de dolgozni nem kellett bejárni. A „rugóim”, vagyis a lábaim jók voltak, ezért a talaj feküdt nekem, de lovon is ügyes voltam, és szépen elindult a karrierem.

Hátránnyal kezdett a versenytársakkal szemben, azután 1981-től évekig kihagyhatatlan volt a magyar válogatottból…

– Az 1985-ös Európa-bajnokság volt az első nagy világversenyem, ott ötödik lettem talajon, az nekem akkor felért egy dobogóval. Érdekes, hogy sohasem néztem vissza egy gyakorlatomat sem videón, de ezt az egyet láttam, körülbelül két éve. Egy tanítványom találta meg az interneten. Csodálkoztam is rajta, hiszen akkor nem volt még YouTube, okostelefon, sőt, még videókamera sem nagyon, el sem tudom képzelni, hogy került fel az internetre. Ezt megnéztem, és nagyon örültem annak, hogy a diákom rátalált erre a felvételre. Az 1987-es Universiadén is indultam volna, amit Japánban rendeztek meg, de előtte eltört a lábam, így itthon maradtam.

Neve, képe méltán szerepelt a ´80-as években gyakran lapunk sportrovatának tudósításaiban Fotó: archív

Az 1984-es olimpia a bojkott miatt kimaradt, négy év múlva Szöulban ott volt, az 1992-es, amelyen Supola és Pánczél is indult, nem fért volna még bele?

– Arra már nem tudtam volna rendesen felkészülni, ezért 1989-ben abbahagytam a versenyzést, és edző lettem. Nagyon jó körülmények között dolgozhattunk, minden létesítmény adott volt, és olyan edzőktől tanulhattam, mint Papp Zoltán, vagy éppen Bordán Dezső. 2005-ben azután minden összeomlott, szinte a teljes Dunaferr Sportegyesület megszűnt, de a torna szinte „meghalt”.

A tornasporttal befejeződött a kapcsolata, nem próbál legalább diákolimpiai szinten a tornával foglalkozni?

– Eleinte csináltam gimnasztikai szakkört, de az iskola tornaterme, felszereltsége a tornára alkalmatlan volt, életveszélyes lett volna tovább dolgozni.

Nem vágyik arra, hogy újra szerepet vállaljon a tornasportban, ahol annyi évet eltöltött megannyi sikerrel?

– Egyáltalán nem hiányzik. Néha a televízióban megnézek egy-egy versenyt, egy-egy gyakorlatot, de azért nem változtatom meg a programomat, mert torna-világbajnokság van, és nem rohanok haza közvetítést nézni. Egyébként, ha olykor megnézek egy gyakorlatot, mindig kijön belőlem az edző, mert elsősorban a hibákra figyelek. Teljesen elégedett vagyok az életemmel, szerencsém volt, az edzősködés befejezése után rögtön tanítani kezdtem, osztályfőnök is vagyok, jól érzem magam a bőrömben.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!