Csöppet sem mondható, hogy szürke hétköznapokat élünk

A színek szerinti sávváltás, amelyek szerint szigorítják a lezárásokat az olaszországi tartományokban, lassan annyira automatikus lesz itt, mint az autópályán a sávváltás. Igaz, hogy azért péntekenként zónadrukk van az olasz emberekben, ahelyett, hogy a kedvenc focicsapatuknak szurkolnának.

Narancs. Nem a gyümölcsről van szó, hanem a színről. Ezen a héten ugyanis Veneto ilyen sávba fog tartozni.

Az ünnepnapok színfelosztása után, amely vízkeresztig, vagyis január 6-ig tartott, volt egy átmeneti időszak, de aztán megint zónák szerint lesznek a lezárások. Tudjuk, a piros az tilos, s a karácsony szinte végig ilyen napokkal telt. Nem lehetett kilépni az utcára igazolás nélkül. Ezt, egy előre kitöltendő űrlapon kell megtenni, ahol az azt aláíró adatai vannak, majd az okot kell beikszelni, ami egészségügyi, munka miatti, vagy létszükségleti lehet. Ez utóbbihoz tartozik a bevásárlás, de minden esetben fel kell tüntetni az indulási és az érkezési címet is. Eddig azt mondtam a férjemnek, ha elmentem kajáért, hogy „Drágám, elmentem a közértbe, mindjárt jövök!”. A tavaszi lockdown során ismertük meg kerületünk fontosabb címeit; addig nem tudtam a pékség melyik utcában van, ahogy a gyógyszertárba is úgy jártam, hogy fogalmam nem volt, melyik téren található. Most már jól tudjuk az élelmiszerbolt házszámát, ahogy kikerestük az újságosét is, meg a drogériáét is.

Családlátogatás csakis igazolással

Az ünnepekre való tekintettel – ha már nem lehetett a szokásos nagy családi vacsorákat, ebédeket megtartani –, engedélyezett volt napi egy alkalommal egy rokon, vagy barát meglátogatása. Ez persze azzal a feltétellel, hogy ennek nevét, címét rá kellett írni az igazolásra, és maximum 2 felnőtt mehetett. A 14 évesnél fiatalabbak számítottak gyereknek, és felmentett volt ez alól a kísérésre szoruló, avagy rokkantnak számító személy. A 22 óráig való hazatérés alól viszont senki sem volt kivétel. A téli szünet végére egészen jól belejöttünk abba, hogy mikor van narancsszínű, mikor pedig piros nap, és azt is sokan megszervezték, miként juthatnak el egy ebédre többen is, ha két autóval, vagy gyalog, bicikli variánsokkal indulnak útnak. S amíg régen a vicc arról szólt, hogy a szekrénybe rejti a hűtlen feleség a szeretőt a váratlanul betoppanó férj elől, most a vendégekkel volt megszervezve, hogy ki bújik az ágy alá, meg a gardróbba, ha netalán rendőri ellenőrzés kopogtatna az ajtón. A mém pedig az ablakpárkányon lógva kapaszkodó családtagokat ábrázolta a rajzon, házkutatás esetén.

Milyen nap, milyen sáv, milyen szín?

A vízkereszti boszorka már kiosztotta a gyerekeknek az édességet (amiben széndarabnak imitált fekete cukorka intette a komisz lurkókat, hogy jobbak legyenek), ez után következett két nap Eldorádó. Az aranyra asszociálva a sárga jelenti nálunk mostanság a zöldet, vagyis a „mehet-lehet”-et. De ki hallott már olyan színről, hogy szigorított sárga? Nos, a csütörtök, péntek az volt itt, Olaszországban. Azt jelentette, hogy olyan, mint amikor citrom (kérem, figyelni, és nem keverni a gyümölcsöket!) színű egy tartomány, csak korlátozva van a mozgás. Ugyanis ha két, szomszédos megye sárga sávba tartozik, akkor azok között igazolás nélkül lehet közlekedni. Most viszont szigorított volt a szín, s nemcsak az különbözött az előbbi szabálytól, hogy nem zónáról, hanem napról van szó, de az is, hogy csak tartományon belül lehetett utazni. Gyors­talpaló tanfolyamokat indítottak az igazoltató rend­őröknek, hiszen ez olyan komplikált, hogy kevesen tudták követni a változásokat. Az emberek egymást kérdezgették, hogy aznap mi megengedett.

Milyen nap, milyen sáv, milyen szín?

Aztán, a majd’ egy hónapi bezártság után meg se kottyant már a népnek ez a semmiség. Az ünnepek alatt leesett hatalmas havat mindenki látni akarta – ha már síelni nem lehet –, mielőtt egy újabb, lehetséges, harmadik hullám miatt karanténba csuknának minket. Aki tehette, az kihasználta ezt a szusszanásnyi szabadságot, mert végre be lehetett ülni a kávézóba, el lehetett menni egy ebédre, kinyithattak végre a vendéglátóhelyek is. Ez persze nem azt jelenti, hogy az emberek ész, és maszk nélkül vonultak ki az utcára. Továbbra is betartotta mindenki a biztonsági feltételeket, tartva a minimum egyméteres távolságot. A cukrászdában is csak addig vettük le a maszkot, amíg megittuk a cappuccinót, vagy megettük a süteményt, de az asztal melletti beszélgetés már ismét maszkkal zajlott.

Kihasználtuk a magányban élvezhető időtöltést

Visszatérve a színekre, zónákra. A hétvégi narancssárga két napon már nem lehetett rokonlátogatást írni az igazolásra, ha el akartad hagyni a városod. Ez lesz érvényben a héten is, amikor Veneto, és Olaszország még pár tartománya ilyen színű sávban lesz. Nem könnyű megoldást találni arra, miként szabályozzák a vírus terjedését. Az ember társas lény, nehezen lehet kordában tartani a „gyülekezési” vágyát. A kulturális intézmények lezárásával sajnos csak a szociális élet maradt szórakozási lehetőségként. A szűk családi körben töltött időszak alatt az emberek kihasználták az összes, magányban élvezhető időtöltést. Olvasás, filmnézés, kreatív tevékenységek mellett, sokan előkotorták a rég elfelejtett, megkezdett kötést, aki festegetett, az ecsetet fogott, és nagy sikere volt a recepteknek is, sokan felfedezték magukban a chefet, aki különleges ételeket készít. De egy idő után hiányzik a barátok, ismerősök közelsége (csakis 1 méterre), mert hiába chateltünk, telefonáltunk több órán át, a személyes kapcsolat ehhez nem hasonlítható.

Redukálni az emberi kapcsolatokat

De amíg az oltás nem történik meg nagy körben, addig a járvány fékezésének egyetlen módja pont az emberi kapcsolatok redukálása.

Így lehetséges olyan helyzet, hogy az egyik barátnőm egy ebédet szervez (vacsora fel sem merül a kijárási tilalom miatt), amelyre én nem tudnék elmenni, még ha akarnék se, ám a környező helyekről a lányok igen. A narancssárga ugyanis azt jelenti, hogy a városokból nem lehet kilépni igazolás nélkül, és oda pedig belépni határon kívülről. A kisebb településeket nem zárhatták le, mert van olyan is, ahol még élelmiszerbolt sincs, így az a határozat van érvényben, hogy 30 km-en belül ők mozoghatnak, anélkül, hogy bemennének a megye- vagy járási székhelyre. Én, aki Padovában lakom, szabadon járkálhatok a városban este 10-ig, de a környező övezetbe már nem utazhatok, ha nem munka okán teszem.

A szigorító szabályokról gyorstalpalót tartottak a rendőröknek, olyan bonyolult

Nem mondhatjuk, hogy szürke hétköznapokat élünk. Igaz, hogy kicsit monoton a színválasztási lehetőség, de ha ezzel elérjük a javulást, és az oltás segítségével ki tudunk végre mászni ebből a véget nem érő járványból, akkor legyen! Úgyis mihamar bepótoljuk a színpompás életet. Legyen az gyümölcs, program vagy festmény. A fontos, hogy szabadok lehessünk, és ne kelljen a koronavírusban szenvednünk, az amiatt szabott piros-tilosban raboskodnunk!