Az Oscar–II típusú Kurszk atom-tengeralattjáró katasztrófája

Az ezredforduló talán legnagyobb hadászati tragédiája játszódott le az oroszországi Barents-tengeren, 2000. augusztus 12-én. A békeidőben megrendezett nagyszabású orosz hadgyakorlat során egy robbanássorozat következtében elsüllyedt a Kurszk atom-tengeralattjáró, fedélzetén 118 fővel, akik mind egy szálig odavesztek.

A Kurszk

A hajó a nevét arról a Kurszk városról kapta, ahol a második világháború legnagyobb páncéloscsatája zajlott 1943-ban. Azok közé az orosz atom-tengeralattjárók közé tartozott, amelyeket már a Szovjetunió felbomlása után építettek. Az orosz Északi Flottánál állították szolgálatba, kikötője pedig Vigyajevóban volt.

A Kurszk építése 1992-ben kezdődött az északi Arhan­gelszk közelében fekvő Szeverodvinszkben. Két évvel később bocsátották vízre, és még ugyanabban az évben, december 30-án hadrendbe is állították. A Kurszk volt az utolsó tagja a még a szovjet időkben tervezett 949A Antyej (Oscar–II) típusú hajóknak. A dupla hajótörzs miatt elsüllyeszthetetlennek tartották. A külső héj mindössze 8,5 mm vastagságú, magas nikkel- és krómtartalmú ötvözött acélból készült. Ez a fajta ötvözet nagyon jól ellenállt a korróziónak, valamint a mágneses tulajdonságai is kitűnőek voltak, mert csak kis mértékben módosította a föld mágneses mezejét, ami megnehezítette felderítését, az erre a célra kifejlesztett mágneses anomália-detektorokkal. A 154 méter hosszú, 18 méter széles és 9 méter magas tengeri harcászati eszköz felszíni vízkiszorítása csaknem 15 ezer köbméter volt. Kétszer annyi, mint a nagy amerikai ten­ger­alattjáróké. Hatalmas méretei miatt manőverezési képessége kicsi volt, viszont jelentős fegyverzettel rendelkezett. Csak robottorpedóból (szárnyas bombából) huszonnégyet vitt magával. 2000. augusztus 12-én 22 hadihajó és tengeralattjáró futott ki a Barents-tengerre, hogy részt vegyen az orosz haditengerészet egyik legnagyobb tengeri hadgyakorlatán. Érdekes, hogy az esemény forgatókönyve szerint a Kurszknak azt kellett produkálnia, hogy két próbalövést ad le a zászlóshajóra, a Pjotr Velikij cirkálóra, majd lesüllyed a tengerfenékre, és ott a víz mélyén megvárja a mentőkompot.

A legénység teljes tagja odaveszett

Helyi idő szerint 11 óra 28 perckor kilőtték a torpedókat, majd röviddel ezután robbanás történt a Kurszk fedélzetén. Az egyetlen, hitelesnek nevezhető jelentés szerint a robbanás kiváltója az újonnan kifejlesztett torpedó meghibásodása volt. A robbanás ereje 100–250 kg TNT robbanásának erejével ért fel, 2,2 fokozatot ért el a Richter-skálán. Okozhatta a tragédiát az is, hogy túl hamar, még a vízbe érés előtt indították be a torpedó motorját, mielőtt hűthette volna a tengervíz, így az túlpörgött, majd ennek következtében túlhevült és végül megrepedt. Másik magyarázat szerint a torpedórakéták indításához használt hidrogén-per­oxid a rozsdás, rosszul tömített s eltört üzemanyag-szállító vezetékből beszivárgott e próbabomba burkán belülre, ott fémrészekkel érintkezett. Ezáltal ez a színtelen, szagtalan, azonban magas koncentrátuma miatt nagyon érzékeny vegyület heves kémiai reakciókat váltott ki. Gázt képzett, ami szétvetette a burkot, ez volt az első robbanás. Azt is tudni kell, hogy a ´90-es évek végén az orosz haditengerészetnél forráshiány miatt jelentős létszámleépítést hajtottak végre, és a szokásos műszaki és biztonsági ellenőrzések sem voltak a megfelelő szinten.

A robbanás következtében a Kurszk 108 méter mélyre süllyedt. A második robbanás 135 másodperccel az első után következett be, 3000–7000 kg TNT erejével ért fel, és 3,5 és 4,4 közötti fokozatot ért el a Richter-skálán. A szivárgásmentesen záródó ajtó, ami a torpedótermet a hajó többi részétől elválasztotta, tüzelés előtt nyitva maradt. Ez megszokott volt a torpedóteremben a tüzelés során keletkezett felesleges sűrített levegő eltávolítására. A baleset során viszont ez a körülmény felelt azért, hogy a robbanás közvetlenül elért kettőt is a tengeralattjáró kilenc rekeszéből. Hét, az első rekeszben tartózkodó tengerész valószínűleg azonnal meghalt, további harminchat valószínűleg megsebesült a második rekeszben.

A robbanás következtében a Kurszk 108 méter mélyre süllyedt

Az is közrejátszott a tragédiában, hogy a tengeralattjáró szellőzőcsatornája gyengén működött, az első robbanás hulláma könnyen végigterjedt benne, füsttel és lángokkal töltve be a hajó más részeit is, így parancsnoki hidat is. A kapitány a keletkezett füst végett nem tudta elrendelni azt a vész­emelkedést, ami a hajó lehető leggyorsabb felszínre juttatását eredményezhette volna. A bajt csak tetőzte, hogy az a felszínre indított vészjelzőbója sem működött, ami a mentőalakulatok munkáját segíthette volna. A bóját ugyanis a tragédiát megelőző nyáron végrehajtott földközi-tengeri küldetés során hatástalanították, mert attól tartottak, hogy a bója véletlenszerű és hibás felmerülése elárulhatja az amerikai flottának a tengeralattjáró helyzetét.

A második robbanás a tengerfenék mélységében következett be, ami arra is utalt, hogy a tengeralattjáró a fenéknek ütközött, és ott az első robbanás következtében létrejött magas hőmérséklet miatt újabb torpedók robbantak fel. A második robbanást követően az atomreaktorokat lekapcsolták, hogy ezzel megelőzzenek egy nukleáris katasztrófát, igaz a robbanás ereje önmagában is elég volt, hogy elpusztítsa a reaktorokat.

A második robbanás két négyzetméter átmérőjű lyukat ütött a hajó oldalán, amelyet úgy terveztek, hogy 1000 méteres mélység nyomását is kibírja. A robbanás a harmadik és negyedik hajórekesz záró falát is feltépte, így víz áramlott ezekbe a rekeszekbe, másodpercenként 90 000 liter. Ekkora mennyiség elég volt, hogy rögtön megöljön mindenkit, aki ott volt.

A túlélők utolsó órái

A 6., 7., 8. és 9. rekeszekben dolgozó huszonhárom ember túlélte a robbanást. A kilencedik részben gyűltek össze, itt volt a másodlagos menekülőcsatorna is. Az elsődleges menekülőcsatorna a megsemmisült második rekeszben volt. Dimitrij Kolesznyikov másodkapitány átvette a parancsnokságot, és leírta mindazon túlélők nevét, akik a hajó kilencedik rekeszében tartózkodtak. A másodkapitánynak akkor volt a 27-ik születésnapja. Friss házas volt és nagyon hiányzott neki a felesége, Olga.

Olga és Dimitrij csupán 4 hónapja kelt egybe. Nem sokkal az esküvő után Dimitrij végigvezette hitvesét a Kurszkon. Az volt a célja, hogy Olga is ugyanúgy bízzon a tenger­alattjáróban, ahogyan ő.

A roncs kiemelése

A tengeralattjáró törzsének legnagyobb részét felszínre hozták, kivéve a hajó részben megsemmisült orr-részét. A munkát a holland Smit International és Mammoet roncsmentő cég végezte el 2001 őszén, majd a sérült hajót az Orosz Flotta roszljakovói hajójavítójába vontatták. 115 holttestet találtak meg a 118-ból, Putyin orosz elnök a legénység minden tagját posztumusz a Bátorság Érdemjelével tüntette ki. A tengeralattjáró kapitányának, Gennagyij Liacsintnak szintén posztumusz az Oroszországi Föderáció Hőse címet adományozta.

A katasztrófa majdnem megismétlődött 2006. szeptember 27-én a szintén északi flottához tartozó Szent Dániel nevű tengeralattjáróval, amelyen tűz ütött ki. 2009. november 23-án pedig Szuhumi közelében a Fekete-tengeri Flotta Alrosza nevű tengeralattjáró egyik hajtóművének motorja meghibásodott és majdnem elsüllyedt. Szerencsére még időben észlelték mindkét esetben a hibát, így újabb szerencsétlenség nem történt.

A robbanáskor a kilencedik rekeszben a nyomás akkora volt, mint a felszínen, így tehát lehetségesnek tűnt, hogy a menekülési fedélzeti nyíláson keresztül egyesével hagyják el a hajót. Ez 100 méteres emelkedést jelentett volna a sarki vízben, mentőöltözékben, hogy aztán később a felszínen lebegve várják meg a segítséget. Nem tudni, hogy a fedélzeti nyílás működőképes volt-e, az azonban valószínű, hogy a legénység akkor sem vállalkozott volna a veszélyes menekülési kísérletre, ha a fedélzeti menekülőnyílás működőképes. Esélyeiket inkább abban látták, hogy megvárják, amíg egy értük küldött mentőhajó rácsatlakozik a fedélzeti nyílásra. Nem lehet megállapítani, hogy a legénység megmaradt része meddig volt életben. Miután az atomreaktorok automatikusan lekapcsoltak, a vész és energiaellátás lassan kimerült. A legénység körül teljes lett a sötétség és csökkenni kezdett a hőmérséklet. Orosz szakvélemények szerint a tenger­alattjárón tartózkodók nagyon gyorsan meghalhattak. A későbbi hivatalos vizsgálat megállapította, hogy néhány tengerész vízbe merülve valószínűleg túlélte a robbanás okozta tüzet. A falon a tűz nyomai azt jelezték, hogy a víz magas szinten állhatott a hajó alsóbb részeiben. A tűz azonban gyorsan felemésztette a megmaradt oxigént, így az életben maradt tengerészek valószínűleg megfulladtak.

A hajó kiemelése és a vizsgálat

Az orosz kormány vizsgálata megállapította, hogy a Kurszk 2000. augusztusi elsüllyedését egy meghibásodott torpedó okozta. Közvetlenül a Kurszk elsüllyedése után a független csecsen hírügynökség a Kavkaz – Center azt közölte, hogy a robbanást a legénység egyik Dagesztánból származó muszlim tagja idézte elő. Öngyilkos akciójával a csecsenföldi szabadságharcosok ügyére szerette volna felhívni a közvélemény figyelmét. A hivatalos szervek azonban gyorsan elvetették ezt a lehetőséget.

Az Amerikai Egyesült Államok és a brit kormány is felajánlotta, hogy az oroszok rendelkezésére bocsátja a két mélymerülésű mentőkompja közül az egyiket. 2000. augusztus 16-án az orosz kormány elfogadta a brit és a norvég kormány segítségét. Augusztus 17-én Norvégiából egy mentőhajó indult útnak és augusztus 19-én ért a helyszínre. A brit mélytengeri búvárok augusztus 20-án, vasárnap érték el a kilencedik rekesz mentőnyílását. Megállapították, hogy a rekeszt víz árasztotta el, túlélőket találni már szinte lehetetlen.

Felhasznált irodalom:

https://honvedelem.hu

https://hu.wikipedia.org

Peter Truscott: Kurszk – Oroszország elveszett büszkesége

https://www.gazeta.ru

https://ng.hu