Az országos Év fotósa pályázat második helyezettjének titkai

Az EISA (Expert Imaging and Sound Association) 29 ország 55 elektronikai magazinjának különleges szövetsége, amely 1982-ben adta ki először díjait a legjobb fotó-, video-, audio- és házimozi eszközöknek. Néhány éve hirdették meg első alkalommal a nemzetközi fotópályázatot. Minden ország első helyezettje vesz részt a világversenyen. Magyarországon Fabó Ferencet a láthatatlan madárfotósként emlegetett, s már világhírűvé vált Máté Bence előzte meg az itthoni versenyen.

Fabó Ferenc, aki a Mezőföld Természetfotó Klub egyik alapító tagja, beavat a fotósorozat megszületésének titkaiba: – Ez év rendkívül hideg márciusában a Balaton menti jeges fák, bokrok érdekes formáit akartam fotózni, de végül a szántódi révnél kötöttünk ki, ahol a befagyott tavon jó messzire be lehetett menni. A kompközlekedést biztosító feltört jeges vízben – a természetfotósok nagy örömére – rengeteg vízimadár gyűlt össze. Sokféle réce, s köztük hattyúk. Fehér hattyúk a fehér jég között – ahogy alattuk fel-feltűnt a víz kéksége – ez a látvány megragadott. S felfigyeltem arra, hogy egy idősebb és egy fiatalabb gúnár között nézeteltérés kezdődött. Ezeket a pillanatokat sikerült megörökítenem. A hattyúk viselkedéséről készült hét képből álló sorozatot küldtem a pályázatra.

Aztán mesél a képekről, arról, mi volt a fontos számára, miként válogatott a felvételek közül a kép minősége, a jelenet kompozíciója alapján. Azokat emelte ki, amelyekről úgy gondolta, izgalmas, informatív. A leszálló hattyú szépségét, a jégen gyalogló madár kecses vagy dölyfös tartását, de a pillanat drámaiságát is visszaadja.

S jönnek a történetek azokról a rendkívüli élményekről, amelyeket a természetben tapasztalt meg. Felidézi például annak a rókának az arcát, amelyik egy parlagi sassal kikezdve vívott játékos-komoly küzdelmet jó harminc percen át. Mindezt mínusz 15-20 fokban egy barátja által fixen telepített lesből figyelte. Látni és fotózni! Megérte a fagyoskodást – mondja lelkesen. Nem véletlenül kerültek fotói a Nimród vadászújság címoldalára, a Magyar Vadászlap című szakfolyóiratba, vagy – tán amire még büszkébb – dr. Zoltán Attila Szarvasnyomon Magyarországon című nagyszabású és rendkívül szép kivitelű könyvébe.

S hogy jutott el idáig? Négy évtizede foglalkozik fotózással. Az édesapja vadászújságjában látott természetfotók keltették fel a figyelmét, aztán folyamatosan tanult.

Tudatosság és...

Tudatosság és véletlenszerűség is van a fotózásban, gondolja a laikus. De Ferivel beszélgetve megérti az ember, hogy a természetfotósnak a fényképezésen kívül a természet világát is nagyon jól kell ismernie. Tudnia kell, hogy fog viselkedni az a madár, mert csak akkor képes rögzíteni az adott pillanatot, állítja.

A földvári gimnázium és a katonaság után amatőrként kezdte, a dunaújvárosi Rosti Pál Fotóklubban a technikai és esztétikai alapokat sajátította el, majd később fényképész szakmunkás lett. 25 évig vezetője volt a Mezőföld Természetfotó Klubnak, amelynek programjai, előadásai szakmai és esztétikai képzést is jelentettek a tagoknak. 1992-től a dunaújvárosi kórház fotósaként dolgozott. Tizenhét éven át munkaidőben tudományos fényképezést végzett, azaz – ahogy fogalmaz – a mennyországtól a pokolig, azaz a műtőktől a boncteremig megörökített mindent, amit a szakemberek tudományos szempontból fontosnak tartottak.

A technika változása és más okok miatt aztán pályamódosítással – bár maradt az egészségügyben – jelenleg műszerész szakképzettségét használva dolgozik, s a fotózás maradt élmény- és örömszerző tevékenység. A természetben kint lenni akár fotósként, akár vadászként vagy horgászként nagy élmény – állítja. Mert a természet: maga a csoda.

Faggatom, vajon a mai technikai feltételekkel a gép minőségétől függ-e a kép milyensége vagy valami mástól.– A mai fényképezőgépek technikai tudása fantasztikus – kezdi. De a kép értéke – véleménye szerint – elsősorban attól függ, milyen esztétikai értéket közvetít. Szereti a rendet. A képein is. Felfogása szerint fontos, hogy a fotón is képi rend legyen. Ennek egyik szempontja az aranymetszés szabályainak figyelembe vétele.

Az emberek ritkán vásárolnak fotót, mondja, de a Máltai Szeretetszolgálat dunaföldvári csoportjának felajánlott képei a jótékonysági bál licitálásán évek óta elég jelentős összegért kelnek el. Öröm ez is, állítja, mert adni jó. Sokat jelentenek számára a visszajelzések, de a maguk örömére járják társával a természetet. Reméli, hogy a nyugdíjba vonulás után még több időt tudnak fotózással tölteni, s szívesen megosztaná tapasztalatait másokkal is.