A mai napig nem tudják megmondani a halálesetek pontos számát

2020.05.09. 11:30

Az első koncentrációs tábort 1933 márciusában hozták létre

„Egy út van a szabadsághoz. A kilométerkövei pedig ezek: szófogadás, őszinteség, tisztaság, józanság, szorgalom, rend, önfeláldozás, igazság és hazaszeretet.” Felirat a dachauitábor főépületén

Farkas Lajos

A második világháború során sokan nem is sejtették, hogy a hitleri Németországban koncentrációs táborok működnek. Olyan táborok, ahol emberek millióit semmisítették meg, csak azért, mert másnak születtek, másképpen gondolkodtak, illetve egyszerűen csak ellenségnek nyilvánította őket egy ördögi gépezet. Tette mindezt annak a német népnek egy elvakult csoportja, amely adott egy Goethét, Schillert, Wagnert egy Robert Kocht az emberiségnek, abban a korban, amikor az emberi civilizáció soha nem látott magasságokba szökkent. A koncentrációs táborok nemcsak a nácik, hanem az egész XX. század emberiségének a szégyene! Egyes – szerencsés körülmények között megszökött – foglyok már beszámoltak a krematóriumokról, a napi több ezer elgázosításról, a hír egészen a Vatikánig és a brit titkosszolgálatig is eljutott, mégis sokan egyszerű propagandának tartották, és nem hittek létezésében. Az első döbbenetet az emberekben a szovjetek által felszabadított auschwitzi haláltáborban látottak váltották ki, majd jött 1945. április 29. amikor az amerikai csapatok a dachaui koncentrációs tábor területére léptek. Elképesztő látvány fogadta őket.

A dachaui koncentrációs tábor

A náci Németország első koncentrációs tábora volt. Nem sokkal Hitler hatalomra jutása után 1933 márciusában hozták létre, Heinrich Himmler az akkori müncheni rendőrfőnök, későbbi SS vezető rendeletére. A tábort egy volt lőszergyár területén alakították ki, a bajor fővárostól mindössze 20 kilométerre. Himmler nemsokára Theodor Eickét nevezte ki táborparancsnokká. Eicke volt az, aki a – később az összes táborban alkalmazott – szabályokat kidolgozta. Meghatározta az egy fogolyra jutó tér nagyságát, az élelem mennyiségét, a barakkok, a szöges­drótkerítés méretét és a kötelező napirendet. A tábort teljesen elkülönítette a külvilágtól, még a tűzoltóknak is tilos volt belépni, hogy ellenőrizzék a tűzrendészeti szabályokat. A tábor őrzését az SS-re bízták, az őröktől elvárták, hogy ellenségként és embertelenül bánjanak a foglyokkal. Az SS Schutzstaffel (védőosztag), a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt katonai és védelmi szervezete volt a hitleri Németországban 1925-től. A tagok válogatása szigorú volt, büntetlen előéletűnek és egészségesnek kellett lenniük, valamint három generációra visszamenőleg igazolniuk kellett német származásukat. A sikeres felvétel után Adolf Hitler személyére kellett felesküdniük.

Az amerikai csapatok közeledése felvidította a fiatal és idős túlélőket Dachauban Fotó: www.wikidata.org

A dachaui táborban kezdetben német politikai foglyokat, kommunistákat, szociáldemokratákat, szakszervezeti tagokat, a nemzetiszocialista rendszer ellenségeit őrizték, később a megszállt országok politikai foglyai is ide kerültek. A tábor 34 barakkját 5 ezer fogoly elhelyezésére tervezték és a náci rezsim bemutatótáborként, valamint elrettentő példának használta fel. Ez volt az első szisztematikusan felépített tábor, így egyben kiképzési helynek számított, a későbbi SS őrségcsapatnak és vezető személyzetnek. Leghosszabb ideig fennálló német koncentrációs tábor volt, 12 éves működése alatt a 200 ezer fogolyból több mint 42 ezer halt meg.

A tábor a háború előtti időszakban

1935-től a politikai foglyok mellett köztörvényes bűnözőket is szállítottak a dachaui táborba. A nemzetiszocialista ideológia erősödésével már zsidókat, romákat valamint homoszexuálisokat is letartóztattak.

1936. március 1-jén Hans Loritz lett a tábor parancsnoka. Mindjárt bevezetett egy új azonosító rendszert, mégpedig a csíkos egyenruhát, amit a fogvatartottak viseltek. Még 1936-ban 14, addig egy év múlva már 38 ember halt meg a táborban. Ausztria 1938-as bekebelezése után osztrák ellenzéki politikai foglyokat is szállítottak a táborba, összesen 151 főt. A táborban egyre szörnyűbbek lettek a körülmények, a büntetések kíméletlenek voltak. Feljegyezték, hogy egy fogoly festőművésznek valahogy sikerült megszöknie a jól őrzött táborból, ezért büntetésként az összes őrizetesnek egész éjszaka kint kellett állni a jéghideg éjszakában, többen közülük összeestek és elhunytak. Ebben az időben a tábor a nácik ellenségeinek elrettentésére szolgált, illetve a rabok olcsó munkaerőjének a kihasználásán volt a hangsúly, a háború kitörésével azonban már más funkciót is kezdett betölteni.

A második világháború alatt

A háború kitörésével, egy új fejezet kezdődött. Németország-szerte, valamint a megszállt területeken, elsősorban Lengyelországban különböző megsemmisítő táborokat hoztak létre, amelyeknek elsődleges feladata a tömeggyilkosság volt. 1940 elején 2138 foglyot átszállítottak a buchenwaldi és a mauthauseni koncentrációs táborba, közben az SS több mint hétezer tagját képezték ki Dachauban. Az őröket arra készítették fel, hogy a rabokkal való kegyetlen bánásmód velejárója a munkájuknak. 1941-ben már különböző kísérleteket hajtottak végre embereken, először biokémiai vegyszereket próbáltak ki a foglyokon, majd később egyre borzalmasabb teszteket hajtottak végre rajtuk. Októbertől több ezer szovjet hadifogoly érkezett a táborba, egy kisebb csoportot már a tábor udvarán kivégeztek, többségüket pedig a közelben fekvő SS lőtéren lőtték agyon. 1942-ben a náci legfelsőbb vezetés azt a parancsot adta, hogy a többi táborban lévő, nem munkaképes, beteg és öreg foglyokat szállítsák Dachauba és semmisítsék meg őket. Az akció az úgynevezett náci-eutanázia programhoz tartozott, és több mint 3 ezer deportáltat érintett.

A krematóriumok a táborban Fotó: pixabay

Heinrich Himmler SS vezető, a Harmadik Birodalom második legbefolyásosabb embere Hitler után, azt a parancsot adta, hogy 1942 októberétől a Német Birodalom területén létrehozott koncentrációs táboroknak „zsidómenteseknek” kellett lenniük. Az SS katonák ezért minden zsidó foglyot a dachaui táborból az auschwitzi megsemmisítő táborba deportáltak.

1944-ben kiürítettek több, a birodalom keleti részén fekvő koncentrációs tábort, mert a szovjet csapatok megközelítették azokat, ezért onnan foglyok ezreit szállították a nyugati táborokba, így Dachauba is. ’44 őszére a tábor túlzsúfolttá vált, az eredetileg 50 emberre tervezett helyiségekbe akkor már 300–500 személyt zsúfoltak be. Az egészségtelen körülmények miatt tífuszjárvány ütötte fel a fejét. Ez a betegség nem volt újdonság a dachaui táborban, de 1944-ben rengetegen belehaltak. Az adatok azt mutatják, hogy októberben 403-an, novemberben 997-en és decemberben már 1915 ember halt bele a fertőzésbe. A következő évben emelkedett a tífuszban elhunytak száma. Januárban 2903, februárban 3991, márciusban 3534 és áprilisban 2186 személy halt meg.

A tábor amerikai felszabadítása

1945 elején egyre több evakuált foglyot hurcoltak a dachaui táborba. Új táborszemélyzet is érkezett, velük több, az auschwitzi táborban szolgáló orvos is. Ahogy a szövetséges erők áprilisban megközelítették a tábort, az SS emberei elkezdték elégetni az iratokat és a rájuk terhelő dokumentumokat. Április 14-én Himmler egy rádiótáviratot, egy parancsot küldött, miszerint az egész tábort evakuálni kell, ezért a foglyok egy részét Tirol irányába vitték, a többit pedig a még német kézen lévő koncentrációs táborokba, de út közben sok rabot, a már előre nyomuló amerikai egységek kiszabadítottak.

1945. április 29-én az amerikai 42. és 45. gyalogos had­osztály bevonult a dachaui táborba. Csak néhány ott maradt SS-katona állt ellen, az őrök többsége még az amerikaiak érkezése előtt elhagyta a tábort. Szemtanúk szerint amerikai részről is voltak komoly túlkapások, több német katonát lőttek agyon, akik már korábban megadták magukat, sőt sok sebesült német hadifogollyal is végeztek. Ez azért is fontos, mert a kivégzettek közül mindössze 40-en tartoztak a koncentrációs tábor SS személyzetéhez.

A tábort ezután az amerikaiak karanténnak nyilvánították, mert még mindig tombolt a tífuszjárvány, annyira, hogy a felszabadulás után még további 2 ezer ember hunyt el tífuszban. 1945 második felében a dachaui koncentrációs tábor egykori vezetőit bíróság elé állították, és a 40 vádlott közül 36-ot bűnösnek találtak és halálra ítéltek. 1948 szeptemberében, az akkor még menekülttáborként szolgáló területet az amerikai hadsereg átadta a bajor állami szerveknek.

A történészek a mai napig nem tudják egyértelműen megmondani a tábor területén történt halálesetek pontos számát, egyes kutatók szerint ez 42 ezer körül van, a ténylegesen elhunytak számát azonban, továbbra is csak becsülni lehet.

Felhasznált irodalom:

Géczi Zoltán. A koncentrációs táborok története.

Kogon, Eugen. Der SS-Staat Az SS-állam: a koncentrációs táborok rendszere.

A dachaui koncentrációs tábor. SZTE Egyetemi Könyvtár.

Karsai László: Táborok, haláltáborok. Beszélő. Politikai és kulturális folyóirat.

A koncentrációs tábor felszabadulására emlékeztek Dachauban. Múlt-kor történelmi portál.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!