Az előkerült büntetésfüzet a benne talált kétszázas papírral

Legutóbb abban maradtunk, hogy a nemzetközi kézilabdázás egyik legnagyobb alakja, Marosi László sajnálta, hogy csak pályafutása végén került Dunaújvárosba. Azután hasonló gondolatokat „pedzegetett” a 171-szeres válogatott Kertész Balázs is.

– Annak idején furcsa volt ide igazolni, Budapestről, az Elektromosból jöttem, amely abban az időszakban az ország egyik legjobb csapatának számított. De el kell ismernem, anyagilag nagyon jó ajánlatot kaptam. Utólag kiderült, jó döntést hoztam. Pesti gyerekként egy kicsit féltem a költözéstől, de olyan pezsgése volt itt a sportnak, amivel még nem találkoztam. Egyként lélegeztünk, és nemcsak a különböző szakosztályok, hanem az egész város. Itt megtanultam, hogy az embereknek figyelniük kell egymásra. Nyolc évet töltöttem Dunaújvárosban, még akkor is maradtam, amikor szorult a helyzet, már nem voltak olyan jók a körülmények, mint amikor ideköltöztem. Ettől függetlenül csak köszönet jár a városnak, gyönyörű emlékeim vannak.

Rosta Miklós, a Dunaferr legendája lett, aki tősgyökeres győriként érkezett a városba: – Sikeres éveink voltak. Azt tudom, egy-egy remek eredmény után mindig az én borpincémben jöttünk össze. Arra emlékszem, hogy a Dunaújvárosban épített házunk még nem volt kész, de a pince már megvolt. Most ugyanígy építkezem Győrben, a pince már kész, a ház még nincs meg. Amúgy meg amikor már gondok keletkeztek Dunaújvárosban a sport finanszírozásában, mindenki megnyugtatott, ne aggódjak, a vasműben még bármi lehet belőlem.

Múltidézésünk végére nem véletlenül hagytuk Kemény Józsefet, aki ennek az időszaknak az egyetlen tősgyökeres dunaújvárosi játékosa volt. Kemény Józsi hátán akár fát is lehetett vágni, minden elviselt, és bármikor mindent megtett a csapatért. Nagyon ritka manapság az ilyen sportember, mint amilyen ő volt.

– Kilencvenöttől 2010-ig játszottam a felnőttcsapatban. Ezt nagy szerencsének tartom. A sikereinknek talán az volt legfontosabb titka, hogy sokat voltunk együtt, nagyon kedveltük egymást, teljesen mindegy, hogy ki milyen szinten játszott, nem tettünk egymás között különbséget. Jó barátok voltunk. Szeretet volt a csapatban. Ezért van az, hogy húsz év után is minden gond nélkül le tudtunk most egy asztalhoz ülni. Igaz, hogy Skaliczki Lászlóval lettünk bajnokok, de az eredményességünkhöz nagy szükség volt Kolics Jánosra is, akinek az „ereszd el – fogd meg” stílusa sokat segített nekünk. De minden vezető partnerünk volt, és ezzel sosem éltünk vissza.

Pirkadatkor, hajnali hat órakor egy lángos még belefért

a piacon, majd jöhetett a reggeli a szállodában

Mint ahogy mi sem éltünk vissza azzal, hogy az est során a játékosokat kivonjuk az egymás közti beszélgetésből, nosztalgiázásból. Természetesen egymást követték a jobbnál jobb poénok, de talán az est csúcspontjának tekinthetjük, amikor előkerült a büntetésfüzet. Ezt György László edző őrizte meg, amiben tételesen fel van sorolva, hogy ki, miért, mennyi pénzt kellett, hogy befizessen. Volt olyan szezon, amelynek végén Mohácsi Árpádnak megköszönték a közreműködését, mert az ő büntipénzéből megvolt az évzáró vacsora. És ha még fokozni akarjuk a dolgot, a büntetés füzetben még szombat este is találtak egy kétszázas papírpénzt, amit addig senki sem vett észre.

Amikor aztán tetőfokára hágott a hangulat, Kolics János, aki évekig volt ennek a társaságnak az edzője, telefonon beszélt Szergej Kuzmicsovval, a dunaújvárosi közönség nagy kedvencével, és talán a dunaújvárosi kézilabdázás legjobb idegenlégiósával. „Kuzi” a sok ugratás után rögtön szabadkozott, mert amikor megtudta, hogy lesz ez az összejövetel, már húzta a zokniját és indult Magyarországra Moszkvából, de kiderült, hogy két hét karantén vár rá mind a két országban, így nem tudott jönni.

Viszont zárásként reggel hatkor a társaság kiment a piacra lángosozni, majd utána megreggelizett a Klub Hotelben, és mindenki útra kelt azzal a felkiáltással, öt év múlva újra találkozunk!

Előző írásunk itt olvasható: https://www.duol.hu/sport/helyi-sport/nem-oregek-nem-kopaszok-es-a-hangerot-meg-nagyon-birjak-3669827/