Bachrathy Kornél portréja

2020.11.01. 07:00

Amikor a „Gorilla” leteszi a tojáslabdát

Kész, vége, ennyi, nincs tovább. A DAK Acél Dunaújváros Gorillaz „mindenese” és a Magyar Amerikai Futball Szövetség (MAFSZ) egykori főtitkára visszavonul a sportágtól.

Morva Dávid

2019.09.13. Dunaújváros Gorillaz Amerikai Futball Klub edzése Dunaújváros Fotós: Zsedrovits Enikő ZsE Dunaújvárosi Hírlap DH

Fotó: ZSEDROVITS ENIKO

Tizennégy év nagy idő. Ha azonban az ember szerelmes, hajlamos villanásként tekinteni erre az időszakra. Bachrathy Kornél pedig szerelmes az amerikai futballba ehhez kétség sem fér. Olykor azonban a leghihetetlenebb „love story” is szakítással végződik(?), ahogyan történt ez a „Gorillával” és rajongásának tárgyával, a tojáslabdával és a DAK Acél Dunaújváros Gorillaz együttesével is.

Bachrathy Kornél az utóbbi években edzőként is segítette a klub munkáját. Fotó: Dunaújvárosi Hírlap/archív

Vég és kezdet

A sorrend nem véletlen, hiszen a dunaújvárosi amerikaifutball-élet MVP-jét (Most Valuable Player – azaz a legértékesebb játékos) visszavonulásának okáról kérdeztem.

– Az utóbbi években már megkopott az a fajta lendület, ami korábban jellemző volt rám. Főleg igaz ez arra az időszakra, amikor edzőként vettem részt a csapat életében. Amondó vagyok, hogy a sportot, legyen szó annak bármely szegmenséről, nem szabad erőltetni. Ez sem az egyesületnek, sem pedig nekem nem jó. Így fájó szívvel ugyan, de úgy határoztam: mindenkinek jobb az, ha abbahagyom. Természetesen nehéz meghozni egy ilyen döntést, hiszen tizennégy év nagy idő, azonban a tréningek irányítása nem annyira nekem való, azt érzem.

„Egyszerre tűnt félemetesnek és vonzónak”

Az időrendet teljesen megkavarva tekerjünk vissza majd' tizenöt évet az időben. 2006 környékén még távolról sem örvendett olyan népszerűségnek az amerikai futball, mint manapság. Milyen volt a hőskor?

– Ha jól emlékszem, a Sport Tv 2005-ben közvetítette az első Super Bowl-t (az NFL döntőjét). Én egyáltalán nem követtem ezt megelőzően a sportágat. Engem Forgács Krisztián hívott le egy edzésre, még 2006-ban. Előtte tíz évig kosárlabdáztam, szóval a csapatsportok világa nem állt tőlem távol, jókor talált meg ez a lehetőség. Az amerikai futball egyszerre tűnt félelmetesnek és vonzónak, ami azonban ténylegesen megfogott, hogy az első megbeszélésen, amin részt vettem, ott volt 45-50 ember. Akkor azt éreztem: ebből tényleg lett valami.

(Az együttes történetéről négy részes dokumentumfilm sorozat is készült, ennek első része alant meg is tekinthető.)

Megvolt a „szikra”. Működött a kémia, ahogy az egy párkapcsolatban kell. Hogyan folytatódott tovább a csapat és Bachrathy Kornél története? Hiszen a két szál szinte egybeolvadt az elmúlt másfél évtizedben.

– Az első két évben még csak edzettünk és felkészülési mérkőzéseket játszottunk. 2008-ban indultunk először bajnokságban, ahol 3-2-es mérleggel zártunk. Ekkor azonban még csak rögbisekkel edzettünk, akik Százhalombattáról érkeztek, és jók voltak ugyan, de mint mondtam, rögbisként nem sokat tudtak az amerikai futballról.

Posztodat tekintve irányító voltál. Az amerikai futballban – kis túlzással – rajta áll vagy bukik a csapat eredményessége. Nullkilométeres játékosként, aki azelőtt nem fogott tojáslabdát...

- Nem irányítóként kezdtem. Bár azt gondoltam, elég ügyes vagyok hozzá, hiszen kosaraztam. Aztán amikor megkérdezték, ki szeretne irányító lenni, velem együtt nagyjából hét-nyolc másik játékos is jelentkezett, akkor még nem kerültem közelebbi ismertségbe a tojáslabdával, így „tight end” vált belőlem és ez öt évig így is maradt.

A Grátz-éra

Az amerikai sportkultúránál maradva, minden egyesület vagy franchise életében van egy – esetenként több – olyan szakember, vagy játékos, akik meghatározó jelentőséggel bírnak a klub életében. A DAK Acél Dunaújváros Gorillaz rövideke, ám annál tartalmasabb történelmében egy ilyen személy biztosan akad (ezen cikk főhősét leszámítva), ő pedig Grátz Vilmos, aki jelenleg a hazai válogatott szövetségi kapitánya.

Grátz Vilmos, a csapatra és Bachrathy Kornél pályafutására is nagy hatással volt Fotó: Dunaújvárosi Hírlap/archív

- Grátz Vilmos szintén Százhalombattáról érkezett hozzánk. Vele egy csapásra minden megváltozott. 2009-ben érkezett a klubhoz, és az addigra fizikálisan erőssé formált keret mellé megérkezett az a fajta szaktudás, amelyre szükségünk volt. Csapatot csinált belőlünk, és nagyon könnyen szót értett velünk, játékosokkal. Mindenkit extra módon tudott motiválni, és kihozta belőlünk a legtöbbet. Neki volt köszönhető, hogy ennyire eredményesek lettünk, hiszen három bajnokságot is tudtunk nyerni.

Ez idő alatt lett belőled irányító.

- Pontosan! Az akkori irányítónk elköltözött, én pedig jelentkeztem, hogy Vili személyében van egy olyan edzőnk aki meg is tudja mutatni a labda helyes dobását, megpróbálkoznék újra a poszttal. Nem lehettem olyan rossz, mert 2012-ben megnyertük a bajnokságot, mindezt úgy, hogy én voltam a csapat quaterbackje (irányítója). Természetesen ez is főként Grátz Vili érdeme, mesterien tudta felmérni a rendelkezésre álló játékosokat, erősségeiket, gyengeségeiket, és ehhez igazította a csapat taktikáját.

Sportvezetőként

Bachrathy Kornél nemcsak játékosként, hanem a Gorillák elnökeként is szerepet vállalt az amerikai futball minél szélesebb körben történő elterjesztésében. Emellett a honi szakszövetségben (Magyar Amerikai Futball Szövetség, MAFSZ) is több évig vezetői szerepet töltött be.

– Itt Dunaújvárosban a Gorilláknál az első 2-3 évben játékos voltam, aztán egyre-másra gyűjtöttem magam köré azokat a feladatokat, amelyek megoldásra vártak. Majd amikor az akkori elnök már nem tudta, akarta vállalni, akkor a megoldandó feladatokkal együtt „megnyertem” az elnöki pozíciót, ami egészen mostanáig tartott.

A szövetségnél sem volt más a felállás. Először a versenybizottságot szerettük volna rendbe tenni, így 3-4 évet dolgoztam a MAFSZ ennek a szervezeténél. Amikor pedig jött egy nagyobb strukturális váltás, akkor főtitkárként vállaltam szerepet a szervezetben.

Bachrathy Kornél (balra) az MVP díjat adta át Bencsics Márk irányítónak
Fotó: Radó Norbert/archív

A sportágban töltött időszak alatt milyen ívet mutatott az amerikai futball fejlődése?

- Amikor a Gorillákkal elkezdtük ezt az egészet, az újdonság varázsa sokakat bevonzott, hirtelen lett 20-30 csapat a semmiből. Ez 4-5 évig tartott, majd a kezdeti lendület megtört, és egész egyesületek szűntek meg, vagy kerültek tetszhalott állapotba. Ez az időszak nekünk sem volt egyszerű, 2011 környékén mi is a szakadék szélére kerültünk. Azt találtuk ki, hogy több kisebb településről kezdjük magunk köré gyűjteni a játékosokat, így nemcsak dunaújvárosi, hanem más, környékbeli fiatalokat is be tudtunk vonzani. Ez a klubmodell pedig a mai napig megmaradt.

A szövetség is eljutott oda, hogy állandósult a 15-20 csapatos tagság, ami jónak mondható. Úgy gondolom, az is nagy eredmény, hogy – bár amatőr sport lévén nem sok állami támogatás jut az amerikai futballnak – ezzel együtt amit szervezeti szinten ki lehet hozni ebből a sportágból, azt a MAFSZ abszolút teljesítette, sőt néhány esetben túl is szárnyalta azt. Azt hiszem, a következő lépés talán ez lehet a sportág fejlődése szempontjából, hogy látványsporttá tegyük az amerikai futballt.

Boldogan éltek amíg...

Érdekes, de a csaknem egy évtizedes ismertség alatt sosem került szóba, mi Kornél civil foglalkozása. Mit csinál, amikor épp nem touchdown-t passzol, vagy az oldalvonal mellől – nem éppen irodalmi stílusban – tüzeli övéit.

A főgorilla a Dunaújvárosi Egyetemen (leánykori nevén DUF-on) gazdászként végzett, majd egy budapesti futár cégnél kezdett dolgozni. Úgy látszik, Kornél javíthatatlanul romantikus alkat, ugyanis ez a „kapcsolat” is tartósra sikerült, lévén ma is első munkahelyén tevékenykedik, immár cégvezetőként.

Megvan az a kép, amikor a romantikus filmek végén a főhős szíve választottjával lóra pattan, és ellovagol a lenyugvó Nap fényében? Nos, Kornél esetében a happy end kicsit másképp néz ki, nem feltétlenül édes, sokkal inkább keserédes a búcsú.

- Tartok tőle, hogy amikor először kilátogatok egy mérkőzésre, az nem lesz kellemes. Nehéz megélni kívülről, hogy az ember ott lenne belül a csatatéren, és vívná a saját maga mini háborúját az ellenféllel szemben, de a teste már nem feltétlenül alkalmas erre. Emiatt sem igazán szoktak a korábbi játékosok meccsre járni.

Biztosan fura lesz, hiszen nálunk az egész család így nőtt fel. A gyerekeim is ezt szokták meg, nekik ez a foci, nem a gurulós labdával játszott változat.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!