Akit megcsap ez a hangulat, az nem szeretne onnan kimozdulni

Irányítóként és balszélsőként vetették be a legmagasabb osztályban, 356 meccsen szerepelt, ám a helyi kézilabda nagy időszakának már nem volt részese. 2000-ben, története során először és utoljára lett bajnok a férfikézilabda-csapat, a futballisták is akkor szerezték az aranyat. Pesei Tibor utóbbiakat erősítette, masszőrként. Jelenleg is a DPASE kötelékében tevékenykedik.

– Újvárosban születettem, és éltem mindig, serdülőként és ifiként válogatott voltam, valamint a felnőtteknél is bemutatkoztam címeres mezben, nyolc perc erejéig. Egyszeres válogatott vagyok, Svájc ellen léptem pályára, felkészülési meccsen, Tatán, csak védekeztem. Ezzel együtt nekem óriási élmény, hogy legalább egyszer magamra ölthettem a címeres mezt. A kilencvenes évek derekán fejeztem be a kézilabdát profi szintén, pár évet még Kalocsán játszottam az NB II-ben, levezetésként. Nem sokkal később a gárda bajnok lett Skaliczki László vezetőedző irányításával, mondták is a haverok, könnyű volt, előzőleg kihúzták a méregfogat. A kalocsai szerepvállalással egy időben masszőrködni kezdtem. Sulija Ottó dolgozott a labdarúgók mellett, nyugdíjba ment, a kézisek gyúrója, Somogyi András volt a mentorom – lényegében második apám –, kérdezte, nincs kedvem megpróbálni? Úgy döntöttem, adok egy esélyt magamnak. Így a sport közelében maradhattam, az edzőség nem vonzott. Kalocsán játszottam, végeztem a szükséges iskolát, és megkezdtem a munkát a futballistáknál. Ha véletlenül nem értem rá, a második apám helyettesített.

A masszőri suli elvégzése után lett hely a kéziseknél is, hívták is, de nem akarta otthagyni a focistákat, akik számítottak rá, a tanulmányait is finanszírozták, az másfél éves tanfolyamot a TF-en.

– Lényegében doktoráltam, rengeteget kellett tanulni, latin kifejezések tömkelegével találkoztam. Kérdeztem is az órákat adó doktornőt, én nem orvosnak készülök. Mosolyogva mondta, nem baj, nem ártalmas ez, hosszú távon jó lehet, ugyanis ha ez a szakma nem jön be, akár papnak is elmehetek, ott is bőven használják a latint… Tényleg hasznos volt a tanulás, ha a sérült játékos az orvosi vizsgálatok után jön hozzám, kezelésre, a szöveg fele latinul van, nagyon sok dologgal tisztában vagyok, tudom, mivel bajlódik. Nagy vonalakban el tudom mondani, hol van a baj, mi a baj, mennyi időt vehet igényben a gyógyulás. Az évek során elvégeztem a gyógymasszőri tanfolyamot is, tavaly, 56 évesen pedig az MLSZ által szervezett képzést is. Közölték, lehet bármilyen, korábbi dokumentumom, ha ez nincs meg, az első két, tehát profi osztályban nem dolgozhatok. Mondjuk évek óta a a harmadik vonalban vagyunk érdekeltek, de remélem, az nem lesz mindig így. Szeretnék újra feljebb dolgozni, az NB I-nek jelenleg nincs realitása, nem is hiszem, hogy bekövetkezik, azonban egy jó NB II-es csapatot a város megérdemelne.

Amikor a masszőrködést kezdte, 1995 nyarán, a gárda az NB II-ben szerepelt, Tajti József vezetőedző irányításával. Három évvel később, Varga Zoltánnal jutottak fel a legmagasabb osztályba, egy évvel korábban Gálhidi György vezetésével elbukták az osztályozót a Stadlerrrel szemben.

– Már a Varga nevével fémjelzett éra is sikeres volt, nagy dolognak számított, hogy feljutottunk az NB I-be. A főnökeit nem válogatja meg az ember, a masszőrnek különösen alkalmazkodnia kell a körülményekhez. Ugyanis mindent hall az öltözőben, mégis meg kell gondolnia, mit oszt meg a vezetőkkel, a szakmai stábbal, illetve az utóbbiaktól hallottakat miként tálalja a focistáknak. Ez egy bizalmi pozíció, ahol gondolkodni kell, mielőtt beszél az ember, nagyon kell vigyázni a játékosok és az edzők titkaira. Ha egyszer elszúrod, soha többet nem jössz ki belőle.

Varga Zoli másfél évet töltött a kispadon, a gárda az 1998/99-es idény utolsó meccseit már Ebedli Ferenc irányításával vívta meg. Bejöttek az ötödik helyre, majd érkezett a kispadra Egervári Sándor és Kenyeres Imre.

– Beköszöntött a sikerkorszak. Ami annak is volt köszönhető, hogy a két szakvezető mellett a kapusokkal foglalkozó, már Varga időszakában is itt tevékenykedő Pálinkás András is sokat tudott és tus jelenleg is a szakmáról. Ennek a triónak a tagjai nem csak edzők, hanem pedagógusok is. Ha kellett, edzések után két-három órát is beszélgettek a játékosokkal, akik bármilyen problémával fordulhattak hozzájuk. A szakmát nagyon tudták, a munkát megkövetelték, de barátsággal fordultak a keret összes tagjához. A gólkirályt, Tököli Attilát például szinte senki nem tudta kezelni, Egervári remekül megoldotta. Bezavarta edzésről, megbüntette több százezer forintra, azonban utána hosszasan beszélgetett vele az öltözőben. Attila másnap már úgy edzett, mint a mesében, a pénzt pedig a prémiumból visszakereste. Egervári meg tudta győzni, hogy a csatár hiába elképesztően jó játékos, ez a hozzáállás nem vezet sehova.

– Minden a helyén volt, az anyagi biztonság, a szakmai felkészültség, a stáb minősége, az elvégzett munka, a játékoskeret, a hozzáállás. Minden passzolt. Nem volt varázsló az edző, vagy a csapatkapitány, viszont mindenki pontosan tudta a dolgát. Ha egy cégnél a takarítónő és a vezérigazgató egyaránt jól teljesít, nem marad el az eredmény. Korábbi csapataimnál játékosként, majd később edzőként sem tapasztaltam ilyet, hogy mindenki ennyire pozitívan állt hozzá mindenhez. Egy egyesület akkor lehet sikeres, ha minden a futballért történik. Nem egy-egy ember szerepvállalása, hanem a közösség hozza sikereket. A pályafutásom legszebb időszaka volt – nyilatkozta korábban Lengyel Ferenc a sikerkorszakról.

Az 1999-2000-es szezon kezdetén Pesei nem gondolt aranyra, ez nem is volt elvárás, azonban az első, debreceni vereséget követően szinte minden meccset megnyerték, a fordulók múltával egyre közelebb kerültek a végső diadalhoz.

– Ezek voltak a pályafutásom legszebb pillanatai. Két meccs különösen emlékezetes, amikor a szezon zárása előtt öt fordulóval 4–1-re nyertünk a Hungária körúton, ezzel lettünk bajnokok, valamint a 2–0-s győzelem Splitben, a BL-selejtezőn. Mindig remek volt a hangulat az öltözőben, nálunk nem alakultak ki klikkek. Mindenki beszélgetett mindenkivel, olyanok voltunk, mint egy család. Minden játékos közel állt a szívemhez. Amúgy én soha nem teszek különbséget, ma sem. Nyilván a jelenlegi csapatban nincsenek válogatott játékosok, mint húsz éve, de ugyanúgy szólok mindenkihez, nem a kezelések során sem teszek különbséget fiatalok, vagyok idősek között. Egerváriék első két éve mesés volt, arannyal, ezüsttel, nem sok hiányzott a második diadalhoz. Aztán 4. hely jött, amit szintén nem kell szégyellnünk, ráadásul akkor már nagyon komoly gondokkal küzdött a szakosztály. Az anyacéget privatizálták, nem volt gazdája a sportnak. A mennyből a pokolba kerültünk, egyre lejjebb zuhantunk, végül megszűnt a foci. Elmentem dolgozni egy helyi stúdióba, ahol volt fodrász, műkörmös, pedikűrös, masszőr, én az utóbbi tevékenységet végeztem. Az újvárosi ügyvezető, Gróf András az Alföldön, Hartán lett edző a megyei első osztályba, ott dolgoztam én is, három éven át. Ennek is örültem, ötven éve vagyok a sportban, 25 esztendeje masszőrként, aki érzi az öltöző illatát, nem tud elszakadni.

A masszőr egy bizalmi pozíció, ahol gondolkodni kell, mielőtt beszél az ember

Nyolc éve, 2012 nyarán kereste meg Dobos Barna és Sztanó Miklós, hogy az újjászerveződő helyi együttesbe térjen vissza, a harmadosztályban. Örömmel mondott igent.

– Amennyiben a Dunaújváros nem azonos időpontban játszott a Hartával, természetesen kijöttem a stadionba. Furcsa érzések kavarogtak bennem, hogy valaki az én helyemen ül a kispadon, ezért is volt nagy boldogság, hogy visszatérhettem, gyorsan megegyeztünk. Feljutottunk az NB II-be, majd az NB I-be, hatalmas élményt jelentett az utóbbi egy éve még akkor is, ha a szezon végén, 2016 nyarán kiestünk. Megint elfogyott a pénz, ezt a helyzetet már ismertem. Újabb egy év elteltével megint a harmadik vonalban találtuk magunkat, ez sem jelentett újdonságot. Nincsenek nagyra törő álmaim, azt szeretném, ha lenne egy masszív, NB II-es csapatunk, amelynek biztosan lenne nézője. A feltételek nem adottak a 12 csapatos NB I-hez, nagyon nehéz feljutni, viszont nagyon könnyű kiesni. Ez az életem, nekem nem okoz gondot, hogy a hétvégék mindig foglaltak. Két dologra vagyok büszke. Arra, hogy fél évszázada a sport közelében vagyok, valamint a 28 éves fiamra.