Nixon 1969 és 1974 között töltötte be az elnöki tisztséget. Nixon, Lyndon B. Johnson elnök után, 1969 januárjában költözhetett be a Fehér Házba. 1972-ben hatalmas győzelmet aratott George McGovern demokrata szenátor felett, így újabb négy évre kapott felhatalmazást. Lemondása világszerte szenzációnak számított, szinte páratlan volt az USA történelmében. Mindez a hidegháború idején történt, amikor is a szocialista államok minden amerikai botlásra azonnal élesen reagáltak.
Nixon, az Amerikai Egyesült Államok 37. elnöke
Az 1913. január 9-én született Richard Nixon a Duke Egyetemen szerzett jogi diplomát, majd 1937 és 1942 között ügyvédként dolgozott. A második világháború idején 1942 és 1945 között hadnagyként a haditengerészetnél szolgált a Csendes-óceánon.
1948-tól az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottságnál dolgozott. Republikánus politikusként 1947 és 1950 között kongresszusi képviselő, majd 1950 és 1953 között szenátor. 1953 és 1960 között alelnök volt, és ő volt a republikánus párt elnökjelöltje az 1960. évi elnökválasztáson, de az akkori demokrata ellenfele, a híres John F. Kennedy legyőzte.
A botrány, ami megrázta a világot
Richard Nixon, az Amerikai Egyesült Államok egyedüli elnöke, aki lemondani kényszerült Fotó: multkor
A republikánus Nixon lemondását az úgynevezett Watergate-botrány okozta, amikor is 1972. június 17-én Washingtonban betörőket értek tetten a Watergate épületkomplexumban lévő demokrata párti főhadiszálláson. A szálak Nixonhoz vezettek, aki miután látta, hogy ez végett egy nagyon komoly és számára roppant kellemetlen kongresszusi eljárásnak néz majd elébe, lemondott tisztségéről. Kormányzatának hat tagja (Kleindienst, Ehrlichman, Haldeman, Magruder, Dean és Grey) is kénytelen volt lemondani. Alelnöke, majd utódja Gerald Ford elnök később kegyelemben részesítette.
A Watergate irodaépületben tetten ért betörők nem tolvajok voltak, hanem lehallgató készülékeket szerettek volna elhelyezni a rivális Demokrata Párt főhadiszállásán. Az elkövetőket 1973 januárjában elítélték. Két hónappal később az egyik elítélt – hogy magát mentse – az ügyet tárgyaló bíróhoz írt levelében kitálalt a betörésről. Annak elrendelőjeként az elnök egyik barátját, egyben Nixon újraválasztásán dolgozó bizottság elnökét nevezte meg. A köztörvényes ügy ezzel példátlan politikai botránnyá változott.
Az időközben lefolytatott nyomozás, valamint a Washington Post két újságírójától, Bob Woodwardtól és Carl Bernsteintől, származó tényfeltáró cikkek nyomán azonban mindenki számára világossá vált, hogy a lehallgatási ügy szálai egészen az amerikai titkosszolgálatokig és a Fehér Házban alkalmazott magas rangú tisztviselőkig vezetnek. Érdekes, hogy jóval később, 2005-ben derült ki, hogy a két újságírót titokban értékes értesülésekkel segítő belső informátor, a rejtélyes „Mély torok” az FBI második számú vezetője, W. Mark Felt volt.
A második ciklus fordulata
Nixon második ciklusában radikális külpolitikai fordulat állt be. Személyesen találkozott Pekingben Mao Ce-tung kínai kommunista vezetővel, javította viszonyát a Szovjetunióval, Jugoszláviával és az arab államokkal. Olyan sikereket könyvelhetett el, mint az 1972-ben aláírt a nukleáris fegyverzet csökkentéséről szóló SALT–1 egyezmény, vagy az Észak-Vietnám kormányával kötött 1973. évi titkos fegyverszünet, ami végül is a vietnámi háború lezárásához vezetett.
A lemondás másnapján megjelenő The New York Times címlapja Fotó: jegyzettar.blog.hu
Sam Ervin elnökletével 1973 tavaszán megalakult egy kongresszusi vizsgálóbizottság, amely először Nixon legbizalmasabb embereit, John Erlichmant és H. R. Haldemant kényszerítette lemondásra, majd Richard Nixont vette célba. Erlichman és Haldemant börtönbe is kerültek.
Az elnök lemond, drámai vallomás
Az elnök ezt követően mindent elkövetett, hogy az üggyel kapcsolatos összes bizonyítékot eltüntesse, vagy visszatartsa. A Watergate-ügy vizsgálatát, valamint a meghallgatásokat 1973 májusától a televízió is közvetítette, ezeket az amerikaiak 85 százaléka nézte, és óriási politikai károkat okoztak az elnöknek. A koronatanú a Fehér Házból kirúgott John Dean volt, de a Nixon-adminisztráció több volt tagja is drámai vallomást tett. Ezekből kiderült, hogy a Fehér Házban a legmagasabb szinten működött egy „piszkos ügyekre” szakosodott csoport.
A politikai hatalommal való visszaélés jelképévé vált a botrány
A kongresszusi bizottságnak azonban sikerült 1974 tavaszán megszereznie a Watergate-botrányban kulcsfontosságú, így Nixon és a fehér házi alkalmazottainak beszélgetését rögzítő hangfelvételeket. Ezt követően július 30-án a Képviselőház törvényt fogadott el az elnök felelősségre vonásáról. Augusztus 5-én a bizottság elnöke, Sam Ervin egy hangszalagot mutatott be, amelyen Nixon egy FBI ügynököt próbál rábeszélni a botrány eltussolására. Az amerikai elnök körül ekkor elfogyott a levegő, és kénytelen volt lemondani. 1974. augusztus 8-án este televíziós beszédben Nixon bejelentette, hogy a kormányzáshoz szükséges „kellően szilárd politikai alap” hiányában másnapi hatállyal lemond tisztségéről. Utóda Gerald Ford lett, aki szeptemberben elnöki kegyelemben részesítette Nixont, igaz a bűnvádi eljárás még fenyegette a leköszönt elnököt.
Bob Woodward (b) és Carl Bernstein a Washington Post szerkesztőségében Fotó: Getty Image
Példátlan politikai következmények
A betöréssel kezdődő üggyel összefüggésben álló cselekményekért 63 személy ellen emeltek vádat és 54-et el is ítéltek. Közülük 21-ről bizonyosodott be, hogy a Fehér Ház munkatársa vagy a Nixon újraválasztásán dolgozó bizottság tagja volt. A Watergate-ügy azóta a politikai hatalommal való visszaélés jelképévé vált, de az oknyomozó újságírást is összefüggésbe hozzák az esettel.
Nixon lemondása komoly válságot okozott az Egyesült Államok belpolitikai életében. Az amerikai szavazópolgárok csalódással fogadták, hogy az országuk első embere minden valószínűség szerint visszaélt hatalmával. A közvélemény még azt el tudta volna valahogy fogadni, hogy az elnök részt vett politikai ellenfeleinek a lehallgatásában, de azt nem, hogy az ügyet minden eszközzel el akarta tussolni. Az amerikaiak szemében az akkor is, de ma is a hatalommal való visszaélést jelenti.
A politika után is van élet
Politikai pályafutása után Nixon 1988-tól a Los Angeles Times és a Sunday Times kommentátora volt. Ellentmondásos egyéniség volt, a történelembe viszont úgy vonult be, mint az Egyesült Államok történetének első elnöke, aki lemondott hivataláról. Richard Nixon New Yorkban hunyt el 1994. április 22-én.
Film is készült Nixonról Oliver Stone rendezésében, amely a néhai amerikai elnök életét dolgozza fel, kihegyezve a Watergate-botrányra.
Ezt a keserűséget csak hosszú évtizedek alatt sikerült elfeledtetni, miközben a következő amerikai elnökök presztízsét komolyan rombolták ezek az események. Nixon lemondása az egész világon komoly változásokat hozott, távozásával ugyanis félbeszakadt az az enyhülési folyamat, ami komoly reményeket ébresztett az emberiségben.
A gazdasági problémák ellenére Richard Nixon idején szállt holdra az első amerikai úrhajós, folytatódott az Apollo-program, igaz közben dollár százmilliókat költött a vietnámi háborúra is.
Ezzel párhuzamosan Nixon politikáját olyan sötét praktikák is jellemezték, mint a korrupció, vagy a zsarolás és ezért nevezték sokan a „trükkösnek” is.
