A szobor ma egyet jelent az Amerikai Egyesült Államokkal

A Liberty Islanden felállított, 151 láb (1 láb – 0,305 m) magas szobor a világ egyik legjellegzetesebb és legismertebb alkotása. Lady Liberty, azaz a Szabadság Hölgy több mint egy évszázad óta a függetlenség és a szabad élet jelképe, magányosan áll a Hudson folyó kis szigetén. A rézből készült szobrot Frédéric Auguste Bartholdi francia szobrász készítette, a belső szerkezet mérnöki munkáját pedig Gustave Eiffel végezte. A szobor mintája Eugène Delacroix a „Szabadság vezeti a népet” című képének főalakja volt. A festmény az 1830-as júliusi forradalmat örökíti meg, középpontjában egy plebejus (szabad emberek, ők is rendelkeztek polgárjoggal, de nem voltak arisztokraták) nő áll, aki az utcai barikádok felett lobogtatja a francia trikolort.

A centenáriumi emlékmű ötlete

A centenáriumi emlékmű ötlete Édouard Laboulaye történésztől és politikustól eredt, valamint a kezdeti elképzelések szerint az 1876-ra felépített emlékművet, az egyiptomi Port Szaid kikötőjébe kellett volna szállítani és az „Egyiptom fényt visz Ázsiába” címet viselte volna. Azonban az egyiptomi helyi kormányzat, amely brit befolyás alatt állt, nem vállalta az ezzel járó költségeket, így az amerikai változat került a tervek középpontjába. Az USA-ban a francia ajándéknak jobban is örültek és a franciáknál is nagy belpolitikai sikernek számított, hiszen a szoborral a III. Napóleon 1870-es bukása után visszaállított köztársasági államformát kívánták demonstrál­ni. Bartholdi miután engedélyt kapott a kivitelezésre, megkezdte a szobor tervezési munkálatait, az itt felmerülő statikai problémák megoldásához kérte a híres mérnök, Gustave Eiffel segítségét. Az alkotók azt tervezték, hogy előbb elkészítik a szobor egy kisebb változatát az 1878-as világkiállításra, ahol a látogatók meg is csodálhatták. A párizsi világkiállításon az érdeklődők megtekinthették az eredeti szobor fejét is a Trocadero palota kertjében, míg a többi részt a Mars mezőn mutatták be. Az első kisméretű modell jelenleg is látható Párizsban, a Luxembourg-kertben.

A munka elkezdődik

A munka költségeinek finanszírozására a franciák adakozási kampányt indítottak, így a munka a tervek szerint haladt. Egyetértettek abban, hogy az amerikaiak építsék meg a talapzatot, a szobrot pedig a franciák. Az említett adakozás mellett Franciaország-szerte különböző rendezvényeket és nyereményjátékokat is szerveztek, hogy a tervezett 2 millió 250 ezer frankot össze tudják gyűjteni. Amerikában pedig jótékonysági színpadi előadásokkal, kiállításokkal, valamint ökölvívó-mérkőzésekkel gyűjtöttek pénzt. Itt érdemes megemlíteni, hogy az elképzelést többen is hevesen ellenezték, például az emlékművet később felavató Grover Cleveland amerikai elnök, még New York-i kormányzóként, maga is megtagadta a pénzügyi támogatást a Szabadság-szobor építőitől.

Az amerikai szállítás előtt a szobrot Párizsban összeszerelték, és három hónapon át bárki megtekinthette. 1884. július 4-én hivatalosan átadták az amerikai nagykövetnek, majd 350 darabra bontották és elindították Amerika felé. A Szabadság-szobrot az Isere fregatt szállította Amerikába 214 ládába csomagolva. A hajó majdnem elsüllyedt egy viharban, de végül 1885. június 17-én szerencsésen megérkezett New York kikötőjébe.

Lady Liberty New York kapujában

Bartholdi irányításával aztán 16 hónapnyi munkával rakták össze az emlékmű összes részét, a 46 méter magas szobor Eiffel zsenialitása révén, kilátóként is funkcionált. A teljes magasság a talajtól, beleértve a talapzatot is, a fáklya csúcsáig 93 méter. A szobor tömege 204 tonna.

A nőként ábrázolt Szabadság egy fáklyát tart a jobb kezében, egy törvénytáblát a baljában. A tábla felirata JULY IV MDCCLXXVI (1776. július 4. az Amerikai Egyesült Államok függetlenségének kikiáltása). A nőalak egyik lába láncokon áll, ez jelképezi az elnyert szabadságot, a korona hét ága pedig a hét tengert és a hét kontinenst jelképezi. A nőalak koronája egyszerre mintegy 30 látogató számára biztosított pazar kilátást New York városára és az Atlanti-óceánra. A szobor belsejében egy csigalépcső vezet a koronában kialakított kilátóhoz, minden harmadik fordulónál egy pihenővel, a talapzat második emeletén levő múzeum pedig a szobor történetét mutatja be.

Maga a szobor összeállítása több mint négy hónapig tartott, majd 1886. október 28-án az Amerikai Egyesült Államok akkori elnöke, Grover Cleveland leplezte le több ezer ember előtt.

Több mint egy egyszerű szobor

A monumentális emlékmű nemcsak szabadság és a demokrácia szimbóluma, hanem hosszú időre az amerikai bevándorlás jelképe is lett. A közeli Ellis-szigeten lévő bevándorlási iroda révén a Szabadság-szobor az első világháborúig több mint 12 millió bevándorló számára jelentette az új élet lehetőségének reményét. Az európai bevándorlók elsőként a Szabadság-szobrot látták meg, még a hajó fedélzetén, ez volt az első amerikai kép, amely mélyen rögzült bennük.

1916-ban egy robbanás jelentős károkat okozott a szoborban, majd módosították a fáklyát, úgy, hogy levágták a réz nagy részét és egy belső világítást alakítottak ki. Azonban ezt követően a szobor nem tudott ellenállni az időjárás viszontagságainak és a beszivárgott nedvesség csak felgyorsította a korróziót. A hibát később kiküszöbölték, de ez nem volt egy egyszerű feladat. Mivel a szobor rézből készült, az oxidáció miatt lett zöld a színe, ezt 20 év alatt nyerte el, és ezt a színt láthatjuk ma is.

Világszerte több száz másolat is készült a Szabadság-­szoborról

A második világháború után a szobor az amerikai szuperhatalom által megtestesített jóléti demokrácia legismertebb jelképeként lett népszerű az egész világon. A Szabadság-szobor jelképezte az úgynevezett „amerikai álmot”.

A szobornak van magyar vonatkozása is, 1956. november 18-án, a magyar forradalom leverését követően emigránsok kis csoportja egy hét méter hosszú magyar zászlót tűzött ki a Szabadság-szobor tetejére, és egy hatalmas feliratot helyeztek el a talapzaton, amelyre a következő szöveget írták: „Állítsátok meg a népirtást, mentsétek meg Magyarországot!” Ez a kép a médiának köszönhetően bejárta a világot, és sokan akkor döbbentek rá, hogy a szovjet tankok hogyan is tiportak le egy európai népet.

A Szabadság-szobor az ezredfordulón

A Szabadság-szobor 1984 óta az UNESCO világörökség részét képezi, a 2001. szeptemberi terrortámadás után azonban látogatását nagymértékben korlátozták. A szeptember 11-i támadásig a szobor belseje is nyitva állt az érdeklődők előtt, azt követően viszont az egész szigetet lezárták. Három hónap múlva azonban már újra fogadtak látogatókat, de csak a talapzatot lehetett megtekinteni. 2004 közepétől viszont már látogatható volt a múzeum is, majd magának a szobor belsőjének a megtekintésére, valamint a koronában rejlő kilátó használatára egészen 2009. július 4-ig kellett várni. A látogatók száma azonban erősen korlátozva van, naponta 240 ember mehet fel a szobor kezében lévő fáklyáig.

Világszerte több száz ismert másolat is készült a Szabadság-szoborról, több látható Franciaországban, Németországban, Ausztriában, Olaszországban, Japánban, sőt még Vietnámban is. Kópiák készültek parkok számára, valamint figyelemfelkeltő reklámok céljából, de készültek hazafias lelkesedésből is, például csak a különböző cserkész­egyesületek közel 200 darabot adományoztak több szervezetnek.

Végezetül elmondható, hogy a francia ajándék telitalálat volt, a szobor ma egyet jelent az Amerikai Egyesült Államokkal, valóban a békét és a demokráciát jelképezi, bízzunk benne, hogy még hosszú ideig.

Felhasznált irodalom:

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1885 junius 17 new yorkba erkezik a szabadsag-szobor/.

Így készült a New York-i Szabadság-szobor (magyarul).

Dömötör Attila – Buzek Zsuzsanna: Történelmi lexikon, Saxum Kiadó Bt., Budapest.

http://www.gradsubotica.co.rs/a 130 eves lady liberty/

https://netkoffer.hu/new york szabadsag-szobor/