2020.05.22. 11:30
A színész- és sportolólegendák ezreket vonzottak a pálya köré
A huszadik század hetvenes-nyolcvanas éveiben a fővárosi színészek, neves sportolók megjelenése egy-egy kisebb településen mindig nagy érdeklődést, sőt izgalmat váltott ki. A korabeli sajtótudósítások szerint a nyolcvanas évek elején több alkalommal is járt Dunaföldváron a népszerű színészválogatott futballcsapata.
1980. május 11-én, tehát éppen negyven évvel ezelőtt látványos meccset játszott a jeles fővárosi színészekkel, énekesekkel és világhírű sportolókkal felállt csapat. Rá egy évre, 1981. május 3-an megint arról írnak a Tolna megyei újság beharangozó cikkében, hogy a SZÚR-ra, azaz a színész-újságíró rangadóra készülő válogatott ismét Dunaföldváron tart edzőmérkőzést, s május 10-én 10 órakor lép pályára. Micsoda események voltak ezek!
A hírek és az emlékek szerint minden alkalommal több ezren állták körül a pályát. Az érdeklődés szólt a színészeknek-művészeknek, az ismert sportolóknak, de szólt a helybelieknek, a DSE öregfiúk csapatának is, amelyben a Dunaföldvárról elkerült, és NB I-et megjárt Bencsik Vilmos játszott, valamint Rapp Imre, a volt válogatott kapus, aki Dunaföldváron született, a Bölcske utcán nőtt fel, aztán később a pécsi futball legnagyobb alakja lett. Vendégjátékosként a földváriakat erősítette Novák Dezső, a sokszoros válogatott volt FTC-játékos, az egyesület edzője. Rajtuk kívül a helyiek nevét is érdemes felsorolnunk: Bencsik István, Cziczinger Ferenc, Csizmadia Ferenc, Farkas István, Holmár József, Horváth János, Hosszú Sándor, Kun István, Lindinger Miklós, Lukács István, Nagy István, Rivnyák Gyula, Szalai György, Szeder Sándor, Szigeti Sándor, Szeleczki Sándor, Takács György, Takács József, Tóth Imre, id. Vidács Márton, Korniss István, Korniss Ottó. A DSE öregfiúk csapatának vezető edzője Révész Mihály, edzője Szigeti Lajos volt. A DSE elnöke Szegvári János, a mindenes intéző-szervező a legendás Galambos Lajos. A meccsre és annak hangulatára jól emlékeznek a még köztünk élő játékosok. Szeleczki Sándor féltve őriz egy fotót. Hosszú Sándor, aki korábban az NB II-ben játszott, a BKV Előre kétlábas futballistája volt, azt mondja: Nagyon jó meccset játszottunk, ha jól emlékszem, döntetlen volt az eredmény! Hát persze, ha Rapp védte a kaput!
S hogy kik rúgták a labdát a földváriak ellen ezen a két mérkőzésen? Mert persze ők voltak a híresebbek. Egy-egy színészt, énekest jó volt közelről is látni, hallani a hangját, nevetését. A színház- és filmkedvelők körében ma, négy évtized elteltével is sok az ismerős név: Zenthe Ferenc, Szirtes Ádám, Juhász Jácint, Bujtor Isván, Ihász Gábor, Koós János, Aradszky László, Németh Sándor, Zana József, Fülöp Zsigmond, Cs. Németh Lajos, Garics János, dr. Molnár György, Straub Dezső, Gálcsiky János. De erősítette a csapatot Papp László ökökvívó, háromszoros olimpia bajnok és dr. Török Ferenc öttusázó, kétszeres olimpiai bajnok is. Szép névsor! Sajnos sokan már közülük is az égi csapatban játszanak.
A Dunaföldvári Művelődési Központ közösségi oldalára nemrég felkerült régi képekhez írt kommentekben megszólaltak páran az akkori gyerekek közül. Mert az emlékeket már ők őrzik: Szigeti Sándor fia büszke arra, hogy édesapja Zenthe Ferenccel vagy Bujtor Istvánnal és Papp Lászlóval játszott.
Szigeti Éva azt idézi fel, hogy a földvári kisdiákok virágcsokorral köszöntötték a színészválogatott tagjait. Neki Juhász Jácint jutott, aki – mint most kiderült – a megnyitót követően egy másik hozzászóló, Szabó Zsolt nagymamájának nyújtotta át azt a virágot. Természetesen néhányan a meccs utáni autogramokat is nagy becsben tartják ma is.
Sport, szórakozás, közösségi élmény, s immár a múlt egy darabkája, amely a régi fényképeken rögzített pillanatképek segítségével megőrződött, s most felidéződött. Mert – ahogy egy helyen olvastam – az élet pillanatok gyűjteménye. Az a lényeg, hogy minél több pillanatod legyen.
