A spanyolországi Guernicát lebombázta a Franco-diktatúra

Történelem – A bombázás eredeti célja a szárazföldi erők támogatása volt és nem a város lerombolása, a Condor légió nem Guernicát, hanem a település szélén álló hidat és a megközelítést biztosító utakat bombázta. A városba behúzódó köztársaságpártiak tüzet nyitottak a repülőgépekre, amit azok viszonoztak, az összecsapásban tűz keletkezett, a kialakult nagy füst miatt a pilóták nem láthatták a pontos célpontokat, így a település több épülete is találatot kapott. A támadás idején a városban ötezren éltek, viszont jelentős számú menekült is érkezett a oda, így az akkori becslések szerint a Guernicában tartózkodó emberek száma megközelítette a tízezret. Az áldozatok számát az akkori hivatalos baszk források 1650 főre tették, de a mai kutatások szerint ez úgy 200–400 körül lehetett.

Guernica az embertelen agresszió, szenvedés és pusztítás jelképe lett

A külföldi sajtó, főleg a The Times brit konzervatív napilap tudósítójára hivatkozva, jelentősen felnagyította az áldozatok számát, és ez rögzült a köztudatban. A másik ok, hogy a baszk kisváros tragédiáját megismerte a világ, Pablo Picassónak köszönhető, aki az 1936-os spanyol polgárháború idején a köztársaságiak oldalára állt, majd elkészítette a Guernica című képét a párizsi Világkiállításra. Az alkotás a német és olasz harci repülőgépek által bombázott baszk település elleni támadást mutatja be. A kép mindörökre a háborúellenesség szimbólumává vált, a háború borzalmait megörökítő, 3,5 méter magas és 7,8 méter széles festményt Franco diktatúrája alatt nem lehetett kiállítani, így azt a New York-i Museum of Modern Artban őrizték. A híres alkotást csak Franco halála után szállították vissza Spanyolországba, ma a madridi Museo Regina Sofia múzeumban lehet azt megtekinteni.

Kipróbálták az akkori modern fegyvereket

Az 1936-tól 1939-ig tartó spanyol polgárháború gyakorlótérnek számított az akkori nagyhatalmak számára, a spanyolországi eseményeket II. világháborús főpróbaként kezelték, főleg a németek és az olaszok, de a kialakult helyzetet élénken figyelte Anglia és Franciaország, valamint a Szovjetunió is. A Condor légiót Adolf Hitler Francisco Franco spanyol tábornok kérésére már a polgárháború kitörése után elküldte Spanyolországba.

Főleg a németek a Condor légió keretében félévente cserélték a pilótákat, hogy minél többen alkalmazkodjanak a harctéri viszonyokhoz, továbbá itt kísérletezték ki a zuhanóbombázás rendszerét, tesztelték a legújabb bombázó repülőgépeket és a hozzájuk tartozó fegyvereket, amiket később a II. világháborúban vetettek be. Nemcsak repülőket teszteltek spanyol földön, hanem tankokat is, például a szovjetek a T-26-os, a németek pedig a Panzer I. nevű harckocsit. A Spanyolországban szerzett tapasztalatokat a náci Németország először Lengyelországban alkalmazta, majd a nyugati és később a keleti hadszíntéren is.

A spanyol polgárháború

A spanyol polgárháború a II. világháborút megelőző súlyos európai katonai konfliktus volt 1936. július 17. és 1939. április 1. között. Miután Spanyolországban 1931-ben megdöntötték a monarchiát, a köztársaság középbal kormánya demokratikus reformokba kezdett. Két év múlva, a gazdasági válság idején viszont a jobboldal került hatalomra, és visszavonta az előző kormány intézkedéseit. Az 1936-os választáson azonban újból a baloldal győzött, ami katonai felkeléshez vezetett, Francisco Franco tábornok vezetésével 1936. július 17-én puccs tört ki a második Spanyol Köztársaság ellen, ezzel megkezdődött a három évig tartó polgárháború. Az egyik oldalon a kommunisták, liberálisok és szocialisták harcoltak, amíg Franco oldalán a konzervatívok és a monarchisták fogtak fegyvert. A spanyol polgárháborúba beszálltak az akkori nagyhatalmak is.

Franco oldalán a náci Németország és a fasiszta Olaszország és Portugália avatkozott be, a vele szemben álló, köztársaságpárti erőket Mexikó és a kommunista Szovjetunió támogatta állami szinten. Azonban több európai országból, így Magyarországról is szép számban érkeztek önkéntesek, hogy harcoljanak a köztársaságiak oldalán. A polgárháborút véres tisztogatások jellemezték, mindkét harcoló fél az elfoglalt területeken kíméletlenül leszámolt ellenfeleivel, több tízezer embert végeztek ki mindkét oldalon, politikai vagy vallási meggyőződése miatt. Franco 1939 elején megindította katalóniai hadjáratát, január 26-án elesett Barcelona. Egy hónappal később Franciaország és Nagy-Britannia elismerte a Franco-kormányzatot, 1939 tavaszára a köztársasági erők nagy része megadta magát. A Madridba bevonuló Franco április 1-jén kihirdette győzelmét. Spanyolország azonnal barátsági szerződést kötött a hitleri Németországgal, majd kilépett a Népszövetségből (az ENSZ elődje). A polgárháború áldozatainak számát 600–800 ezerre, az emigránsokét 300–400 ezerre becsülik. Franco hatalomra jutása utáni, egészen 1945-ig tartó megtorlásokban további tízezreket végeztek ki, a politikai foglyok száma pedig meghaladta a 200 ezret. Spanyolországban ezt követően diktatúra jött létre Francisco Franco vezetésével, aki egészen haláláig, 1975-ig vaskézzel irányította az ibériai országot.

Guernica bombázása

A Condor légió egy fegyveres hadtest volt, amely a német légierő (Luftwaffe), valamint a Német Hadsereg önkénteseiből állt. Az átdobott légierő mintegy 100 repülőgépből és az azokat kiszolgáló ötezer emberből állt. A polgárháború ideje alatt egyébként összesen mintegy 19 ezer embert vezényeltek át Spanyolországba. Hugo Sperrle német tábornagy irányítása alatt Junkers JU-52-es, Hein­kel HE-51-es, HE-99-es, valamint HE-59-es repülőgépek érkeztek a térségbe. Az olaszok az Aviazione Legionare keretei között 758 repülőgépet küldtek Spanyolországba a konfliktus kitörésekor, már 1936 augusztusában. Az olasz légierő főként Fiat CR.32-esekből, Fiat BR.20-as és Savoia-Marchetti SM.81 bombázókból állt.

Az ötezer főt számláló baszk Guernica városát hosszú ideig megkímélték a harcok, ezért jelentős számú menekült is érkezett a településre. Viszont egy évvel a polgárháború kitörése után már katonailag is fontos stratégiai ponttá vált. A térség egyértelműen a köztársaságpártiakat támogatta a spanyol polgárháború során. A baszk nacionalisták és szocialisták arra törekedtek, hogy autonómiát vívjanak ki maguknak, ezért is felértékelődött Guernica szerepe. 1937-re a polgárháború során Francisco Franco erői számos területet hódítottak el, amelyeket addig a köztársaságpártiak irányítottak, Guernica pedig akadálynak számított abban, hogy Franco erői el tudják foglalni Bilbaót, ami Spanyolország északi részének megszerzését jelentette volna. Mindezek ellenére 1937. április 26-án a baszk kisvárosban béke honolt, a köztársaságpártiak mindössze néhány zászlóalja állomásozott a térségben. Piaci nap volt, április 26., így a szokásosnál is több ember volt a városban, a vásár lassan a vége felé közeledett, amikor az égen megjelentek a Condor légió és az Aviazione Legionare repülőgépei, amelyek öt hullámban indítottak támadást Guernica ellen. A német légierő parancsnoka ugyanis felismerte a városka stratégiai fontosságát, támadást rendelt el a környező utak, a pályaudvar és egy híd ellen, hogy lehetetlenné tegye a köztársaságiak visszavonulását. A támadásban 24 repülőgép vett részt és 22 tonna bombát dobtak a városra. A bombák egy része viszont célt tévesztett, és lakóépületekre hullottak, minek következtében hatalmas tűzvész keletkezett, amit az erős szél is táplált, ezért a főleg faszerkezetes házak döntő többsége elégett, így ezzel jelentős számú civil ember is életét veszítette.

A támadással több művész is foglalkozott

Franco diktátor és kormánya sohasem ismerte el Guernica lebombázását, helyette azt közölték, hogy a baszk várost a kommunisták gyújtották fel, egészen 1975-ig Spanyolországban ez volt a hivatalos álláspont Guernicával kapcsolatban. A bombázásról nem lehetett beszélni, aki mégis megtette, súlyos büntetésben részesült.

Nemzetközi szinten viszont a baszk város elleni bombázás és a spanyol polgárháború több művészt is megihletett, az említett Picasso-kép mellett a polgárháború köztársaságpárti katonáinak állít emléket Ernest Hemingway Akiért a harang szól című műve. Joris Ivens dokumentumfilmes rendező Hemingway közreműködésével készítette el A spanyol föld című alkotását, amelyet Franklin D. Roosevelt amerikai elnök is megnézett, és az egyik legismertebb filmnek számít a spanyol polgárháborúról. Radnóti Miklós Első ecloga című művében ír a polgárháború borzalmairól, Robert Capa magyar származású fotográfus pedig sok képet készített a spanyol csatatereken, köztük a legismertebb A milicista halála című kép. Az eseményekkel továbbá foglalkozott még Heinz Kiwitz német művész, aki egy fametszet formájában örökítette meg az ottani borzalmakat, de a bombázás megihlette még René Iché francia szobrászt, valamint számos más zeneszerzőt és költőt egyaránt.

Mára Guernica egy jelkép lett, az embertelen agresszió, szenvedés és pusztítás szimbólumává vált.

Felhasznált irodalom

Urr Géza: A második világháború repülői és légi csatái. Black & White Könyvkiadó, (2000).

Gyáros László: Madrid határán, Kossuth Könyvkiadó, 1976.

Horst Boog: Bombaháború, nemzetközi jog és emberiesség a légiháborúban.

https://honvedelem.hu/hirek/gyakorloter-a-nagyhatalmak-szamara.html.

Peoppel, Hans – Preuß, Prinz von – Hase, K-G.: A Wehr­macht katonái. Canissa Könyvkiadó (évszám nélkül).

Antony Beevor: A spanyol polgárháború, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2002.

Gergely Imre: Magyarok a spanyol néppel 1936–1939 (1977)