A románok rettegnek Székelyföld autonómiájától

A román félelem érthetetlen, már csak azért is, mert 1952 és 1960 között létezett a Magyar Autonóm Köztársaság, 1960-tól 1968-ig pedig a Maros–Magyar Autonóm Köztársaság.

Egyébként nemcsak Romániában félnek a kisebbségek különböző – nyelvi, területi autonómia – törekvéseitől, hanem Európa több részén is, azokon a helyeken is, ahol már régóta léteznek autonóm köztársaságok, területek. Nem is mindig ok nélkül, hiszen többször is felmerült már az „autonomok” részéről a teljes függetlenség elérése. (Bár ezt Székelyföld esetében nagyon nehezen lehetne kivitelezni, mivel minden oldalról Románia határolná.)

A függetlenségi törekvések általában gazdasági jellegűek, mivel az elszakadni akaró területeken magasabb az életszínvonal, mint az „uralkodó” ország többi részén. Írásunkban ebből a szemszögből Erdélyt, Dél-Tirolt és Katalóniát vesszük górcső alá.

Kezdjük Erdéllyel! A nyolcvanas évek közepe óta gyakran megfordulok ezen a tájon, ezért Erdély esetében nemcsak az olvasmányaimra kell hagyatkoznom, hanem a tapasztalataimra is. A nyolcvanas évek második felében, amikor a legerősebben tombolt a Ceausescu-rezsim, Erdélyben viszonylagos jólét volt, vagyis kevésbé volt elviselhetetlen, mint Románia többi részén. Ez köszönhető volt az országrész történelmének, a magyar kapcsolatoknak, és a székelyek-magyarok túlélési akaratának. Emlékszem, amikor Erdélyben jártam, egy nagyon jó nevű magyar sebészprofesszor, Dániel Tibor családjánál laktam, természetesen inkognitóban. Sok érdekes történetet hallottam, például magyarokat nem fogadhattak magyarok, így szállodába kellett volna mennünk. A másik ilyen, amikor Dániel doktor Iasin (Jászvásár) kapott egy román asszisztenst, az új munkaerő majd kiugrott a bőréből a boldogságtól. Ugyanis elmondta, hogy ott nekik Moldvában Erdély már maga a Nyugat, mert itt mennyivel tisztább minden, mennyivel jobban öltözöttek az emberek. Történt ez akkor, amikor a román vezetés mesterségesen elnyomta az erdélyi gazdaságot, azért, hogy ezzel is akadályozza a magyarok túlélését, segítse azok románosodását.

A fennálló politikai-közigazgatási kontextusban Erdély viszonylag jól boldogult az elmúlt évszázadban, mindig Románia legfejlettebb régiójának számított. Az eu-s csatlakozás után Románián belül a bukaresti régió súlya nőtt jelentős mértékben, ezzel párhuzamosan Erdély relatív gazdasági teljesítménye enyhén csökkent, de így is Erdély járul hozzá legnagyobb mértékben a román GDP-hez a régiók közül. (A legutóbbi román pénzügyminisztériumi adatok szerint Erdély 358,2 milliárd lejt tett be a közösbe, a teljes érték 28 százalékát.)

Erdély viszonylagos gazdasági sikerei miatt tartanak a román vezetők a székely autonómiától, mert úgy vélik, ez lavinát indíthatna el. Különben nem is alaptalanul, hiszen Erdély a történelem során mindig független szeretett volna lenni, volt is (Báthory István, Bethlen Gábor fejedelmek ideje alatt) a XVI-XVII. században, de mindig komoly önállósága volt. Az 1600-as években Erdélyt középhatalomnak tekintették Európában. Az erdélyi magyarok, székelyek, szászok, románok többször is úgy gondolták, hogy az lenne nekik a legjobb, ha függetlenek lennének, de ha már nem, akkor Magyarországhoz tartoznának és nem Romániához.

Az autonómia és a függetlenné válás okán az utóbbi években az egyik legtöbbet Spanyolország autonóm közösségéről, Katalóniáról hallottunk. Katalónia teljes függetlenedésének törekvése 1977 után rendszeresen felbukkanó téma lett Barcelonában, ám Madrid erről hallani sem akart, tekintve, hogy a terület Spanyolország legfejlettebb tartományává vált. 2014. november 9-én a katalán lakosság először szavazott a függetlenségről és nyolcvanöt százaléka a Spanyolországtól való elszakadást támogatták. 2017. október 1-jén Madrid heves tiltakozása ellenére a katalánok megszavazták a tartomány önállóságát, amelyet október 27-én a katalán parlament egyoldalúan ki is kiáltott. (A lépés felbolygatta az Európai Unió országait, több országban megerősödtek a területi autonómiát követelő hangok, például Észak-Itáliában, Skóciában és Székelyföldön.) Katalónia Spanyolország egyik legfejlettebb része, ennél fogva többet tesz hozzá az ország gazdasági teljesítményéhez, mint ami területéhez és népességéhez mérten arányos lenne. A 7,5 millió lakosú régió gazdasága 2,7 százalékot nőtt tavaly, bruttó összterméke 2016-ban 223,6 milliárd euró volt (ez alig marad el Finnország GDP-jétől). A katalán ipar országos és nemzetközi összehasonlításban is nagyon erős fejlődést mutat 2012 óta, az euróövezeti átlag mintegy háromszorosát hozta össze növekedésben, megelőzi Németországot is.

Világosan látszik, hogy Katalónia függetlenné válása nagy érvágás lenne Spanyolországnak, ami ezzel elvesztené gazdasága közel ötödrészét. Viszont az is igaz, ha a katalánok akár csak időlegesen is elesnének a szabad mozgás és a közös piac nyújtotta előnyöktől, az csúnyán odaverne a nyitott gazdaság minden lábának. A spanyol kormány ezért kapásból kijelentette, hogy függetlenedés esetén tiltakozni fog az új ország uniós tagsága ellen. Így technikailag ugyan nem lenne akadálya az újracsatlakozásnak (amit valószínűleg elölről le kéne játszani, ahogy az már a skótok esetében is felmerült), de feszültségeket szülne az EU-n belül, ha a spanyol alkotmány ellenében létrejött országot a spanyol állam határozott tiltakozása ellenére visszavennék.

Arról nem is beszélve, hogy nem csak Spanyolország elemi érdeke, hogy a régió ne önállósodjon: az Európai Bizottság magától is arra az álláspontra helyezkedett, hogy egy esetleges katalán elszakadás feltüzelheti a más országokban létező függetlenségi mozgalmakat is, ez pedig fokozná az instabilitást az unión belül.

Dél-Tirol helyzete bonyolultabb, mint Katalóniáé. Tirol egy közép-európai terület, amely ma Ausztria és Olaszország része. 1919-ben a Saint Germain-i béke megkötésével Tirol is arra a sorsra jutott, amelyre a Magyar Királyság 1920-ban. A Brenner-hágótól délre fekvő területeket az Olasz Királysághoz csatolták, és ezzel hatalmas német ajkú terület (Deutschtirol) került olasz fennhatóság alá. Mussolini uralma alatt megkezdődött a népesség erőszakos „olaszosítása”, ez elsősorban a nagyobb városokban járt sikerrel.

1960-ban az osztrák kormány hivatalosan az ENSZ napirendjére tűzette a dél-tiroli kérdést. Ez vezetett végül 1972-ben a ma is érvényes dél-tiroli autonómiához. Olaszország 1992-ben jelentette be, hogy a csomag minden pontját megvalósította, ezáltal a kérdés lekerült az ENSZ napirendjéről. (Feszültséget keltett az észak-olaszországi Dél-Tirolban, hogy a közelmúltban a bécsi kormány kettős állampolgárságot ajánlott fel a német és a ladin nyelvű lakosságnak – az olaszokat kizárta.)

Jelentős autonómiák Európában

A Feröer belpolitikai kérdésekben önálló, a kül- és biztonságpolitika Dániáé. Gibraltár egy brit tengerentúli terület, város­állam, amely közel fekszik az Ibériai-félsziget legdélibb pontjához. Korzika a Földközi-tenger negyedik legnagyobb szigete Olaszországtól nyugatra, Szardínia szigetétől északra, Franciaországtól pedig délkeletre fekszik. Skócia az Egyesült Királyság második legnagyobb országrésze terület és népesség alapján. Szardínia a Földközi-tenger második legnagyobb szigete, amely Olaszország, Spanyolország, Tunézia és Franciaország között helyezkedik el. A részben magyarok által is lakott szerbiai Vajdaság is autonóm, Vajdaság Autonóm Tartomány néven.

(Forrás: wikipedia.org)

Dél-Tirolban a mezőgazdaság szinte kizárólag a németeké. Az ipart és kézműipart ugyancsak túlnyomórészt németek dominálják, főleg ami a középvállalkozásokat illeti; az ipari szektor is, a korábbiakkal ellentétben, nagyrészt német. A kereskedelem–földművelés–turizmus hármas szektorának utolsó eleme ugyancsak túlnyomórészt német. Az olasz nyelvű népesség mindenekelőtt a közszolgáltatásban, a tanári pályán, a hivatalokban tevékeny. Részben szabadfoglalkozásúak, tehát ügyvédek, építészek, technikusok, és végül a bozeni kereskedések egy része szintén olasz kézben van. Ennyiben tehát a gazdasági területek is meglehetősen elkülönülnek. Ez azt jelenti, hogy a dél-tiroli németek elsősorban amiatt érzik itt magukat biztonságban, mert a termelőeszközök nagy részét ők birtokolják. Gazdasági biztonságukat a hotelek, a szép tágas ipari csarnokok adják, a mezőgazdaság is hozzájuk köthető, és mindez politikai szempontból is biztonságot nyújt számukra. Az olaszoknak így az az érzésük, hogy a terület a németekhez tartozik, hogy az ország továbbra is a németeké, akik autonómok, és még a termelőeszközöket is ők birtokolják. Az utak tökéletes állapotban vannak, a kórházak nagyon jók. Sok olasz, aki délről érkezik, az itteni kórházakba jön kezeltetni magát. És azt mondják, hogy itt minden olyan szép tiszta, ez már szinte német, hogy ez egy csodálatosan működő régió, amely Olaszországhoz tartozik ugyan, de úgy működik, mintha Németországban lenne. Ha a gazdaságot tekintjük, Dél-Tirol a leggazdagabb húsz jóléti régió között szerepel Európában. A németek tisztában vannak ezzel, és ezért is vetődik fel többször is az Olaszországtól való elszakadásuk, mert úgy érzik, ők tartják el a szegény délt.

Így mindenki a helyén maradt, és mivel Európának érdeke a status quo, a fennálló állapot megtartása, valószínű, jó ideig ez így is lesz.

Forrás: maszol.ro, erdély.ma, magyaridok.hu, hu.wikipedia.org, stb.