A megértés ösvényeit kutatva

A kisvárosban ismerik és szeretik, tisztelik András Ferencet, így nem csoda, hogy a vírusjárvány dacára sokan voltak kíváncsiak a kötetbemutató beszélgetésre. Részt vett a rendezvényen Dunaföldvár polgármestere, Horváth Zsolt is, aki köszöntőjében szólt a szerzővel közös pedagógusi pályakezdésről, a filozófiai témájú kötet megértési nehézségeiről, s arról a büszkeségről, hogy egy kisvárosnak mennyit jelent, hogy tudós emberek is lakják. A szerzővel Baksay Erika pedagógus-újságíró és Lukácsiné Mészáros Irma nyugdíjas gimnáziumi tanár, lapunk külsős munkatársa beszélgetett.

Azért talányos, mert a mélyben paradoxon rejtőzik

Az est első részében arról a személyes útról faggatták András Ferencet, miként lett a földvári tanítóból filozófus, milyen belső folyamatok indították el a tudományos munka irányába. Majd a filozófiai gondolkodásmód, világlátás különlegességét próbálták megismerni. A beszélgetés második felében a kötet legfőbb kérdései kerültek szóba. A világ, a másik megértésének képessége korántsem a bölcsek kizárólagos erénye. Egy csendes hőst mindenki magában hordoz. Mindenki, aki ért, s annyiban, amennyiben ért. A mélyen látás, a mélyen értés bajnokainak tisztelete épp abban gyökerezik, hogy mi, mértékkel értők is tudjuk, milyen roppant jelentős az értelmezni tudás értéke – biztatja olvasóit a szerző.

A megértés azért talányos, mert a mélyben egy paradoxon rejtőzik. Egyrészt az értelmező egyén szükségképpen konkrét testtel rendelkező személy, meghatározott téridőbe, kulturális-tradicionális hatások történeti láncába ágyazva. Azaz a dolgokat úgy látja, ahogyan csak ő láthatja. Ugyanakkor a másik, a mások, a világ megértése éppen abban áll, hogy az egymást értők nem eltérően, hanem ugyanúgy látják a dolgokat. Azonosan. Ha nem, akkor pedig nem meg-, hanem félreértésről beszélhetünk – kapjuk a magyarázatot.

Szó volt a megértés lehetőségének vagy lehetetlenségének filozófiai megközelítéséről. Kérdések sorakoztak, gondolkodtatták el a hallgatóságot: honnan tudjuk egyes értelmezéseinkről, hogy helyesek? S mitől ébredünk rá egy másik esetén, hogy félreértésről van szó? Mi a helyes értés és a félreértés kritériuma? De a kötetben szó van az irodalmi fordítás vakondmunkájáról, a fake news, azaz az álhírek sajátosságairól és felismerésének lehetőségéről is.

A filozófiatudomány, amely eredeti jelentésében a bölcsesség szeretete, nem tartozik a könnyedén befogadható ismeretek közé. A szerző, aki a katedrát hagyta ott, hogy újra az egyetem padjaiba ülve filozófiát tanuljon, a 2010-es doktori cím megszerzése után 2017-ben habilitált. Tizenkét tanulmányát gyűjtötte össze ebben a kötetben, amely a 2010-ben megjelent A kommunikációs tér filozófiája című kötet alaptémáját folytatja.

Hogy mi, laikusok okosabbak lettünk-e az esti beszélgetés során vagy leszünk-e a kötet elolvasása után, nem lehet eldönteni. Az biztos, hogy a hallgatók-olvasók eltöprengenek a kérdéseken, s az is világos, hogy a megértés egyfajta összhang. „Akkor értjük a másikat, ha megnyilvánulásának többféle lehetséges jelentése közül azt tulajdonítjuk neki, amit ő maga tulajdonít.”

S hogy mi értelme mindennek? Mi a tétje? Önmagunk, önértékelésünk, önbecsülésünk. A filozófia kételkedni, kérdezni, érvelni és bizonyítani tanít minket. Kritikai gondolkodásra nevel, személyes, egyéni belátásaink kitüntetett szerepének fontosságára int. Az igaz és az álhírek özönében saját értelmünk, józan eszünk tisztán- és karbantartása mindenekelőtt a mi feladatunk, a mi felelősségünk. Így őrizhetjük meg önmagunkat. Talán épp ez a kötet címének központi üzenete: amíg hű maradsz letisztult gondolataidhoz, önmagadhoz, helyes ösvényen jársz.