A máltások nyitott szívvel és kapuval várják majd a betérőket

Dunaföldvár – Az érkezőket elsőként az öregtemplomban bemutatott szentmisére invitálták. Azt követően, a ragyogóan felújított létesítmény előtt, a Solti Fúvószenekar vidám muzsikával várta a vendégeket. A ceremónia előtt az Ördögszekér Táncegyüttes két kiváló művésze, Appelshofferné Rabóczki Anikó és Appels­hoffer János bűvölte el őket.

Az eseményre rangos vendégek érkeztek

Süli János, a Paksi Atomerőmű bővítéséért felelős tárca nélküli miniszter, Orbán Attila, a Tolna Megyei Közgyűlés alelnöke, Jónás Gergely, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület Dél-Dunántúli Régiójának regionális ügyvezetője, Horváth Zsolt, Dunaföldvár polgármestere, valamint a szentmisét és a létesítmény megáldását celebráló Szabó Oszkár, a város plébánosa.

– Büszkén állhattam ma az ünneplők elé! – kezdte mondanivalóját Horváth Zsolt polgármester.

– A közösen létrehozott felújítás miatt, azért is, mert kitártuk a kapukat, s vele a szívünket is a Málta zászlaja alatt érkezők és a dunaföldváriak előtt is. Ismét valami olyat hoztunk létre, ami a földváriak jólétét szolgálja. Továbbra is betartom az eskümet, hogy az itteni polgárokat fogom szolgálni. Amennyiben egyedül nem sikerül a feladatok megoldása, megkeresem azokat, akik segítséget nyújthatnak hozzá. A Magyar Máltai Szeretetszolgálattal kölcsönösen megtaláltuk egymást, ehhez a feladathoz. A közös gondolkodásunk nagyon szép eredményeket hozott. Jó volt így együtt tölteni az időt ezzel a sok vendéggel! Én egy közösségi ember vagyok, és ezért jól érzem magamat a hasonló eseményeken. Az életünkhöz nemcsak étel kell az asztalunkra, hanem boldogság is. Az pedig ezekben a társas kapcsolatokban megtalálható.

A közösség és a szimbólum

Jónás Gergelytől, a MMSzE Dél-Dunántúli Régiójának regionális ügyvezetőjétől ezt is hallottuk: – A Málta egy közösség. Barátságot adunk és keresünk, vele pedig közösséget építünk a dunaföldváriakkal és a környékbeliekkel is. Jöjjenek hozzánk bátran! Nagyon elégedett és büszke is vagyok a mai napon. Nagyon ritkán van olyan esemény, hogy egy várossal ilyen volumenű létesítmény átadására kerül sor. Ez az épületfelújítás kilencvenmillió forintba került. Hosszú távra megalapozza az itteni munkánkat. A munka három esztendeig tartott, és, ha valaki ennyi időn keresztül „parkolópályán” marad, az könnyen elveszítheti a hitét. A mi embereink kitartottak, mert erős a közösségünk. Kibírta ezt a hosszú időszakot és még a pandémiát is. Bízom benne, hogy ezután még többen is leszünk.

Elkészült a létesítmény felújítása, méghozzá a terveinknek megfelelően

Elkészült a létesítmény felújítása, méghozzá a terveinknek megfelelően. Egy másik örömhírem is van: a kertet is birtokba vettük. Lipták Tamás és a kertbarátok segítségével növekednek a palánták, és a borsó is szépen fejlődik. Hogy ez miért fontos? Szimbólum a gyerekeknek: a munka gyümölcse beérik, ha belefektetik a munkájukat és vállalják a szükséges kockázatot! A Málta pedig mindig kockázatos feladatokat állít elénk. Az azonnali siker soha sem garantált. Lehet, hogy egy kicsit többet kell majd várnunk, mint szeretnénk, de bizonyosan meg fog születni.

Ez a maximum, amit kihozhattunk magunkból

Jákli Viktor, a MMSzE Sors­társ Támogató Szolgálat csoportvezetője nem csak az utóbbi évek munkájára emlékezett vissza.

– Valamikor az Irgalmas Nővérek tanították itt a gyermekeket. Az ötlet mostani megvalósítása, ami a néhai Vörös Lászlóé (aki az egyházközségnek volt az elnöke) több mint húsz esztendeig tartott. Ő mondta, hogy ez az ingatlan kimaradt az egyházi kárpótlásból, pedig az övé volt. És ilyen az isteni igazságszolgáltatás: bár nem tulajdonként, de ismét az egyház kezelésébe kerül, és a szándéka szerint használhatjuk. Természetesen vannak további elképzeléseink. Ennek az épületegyüttesnek a most még lakatlan részében egy zarándokszállást szeretnénk létrehozni. Ezzel itt, a szegények és a gyermekek gyámolításán túl, a lelkiek gondozását is biztosítani tudnánk.

Különleges körülmények várták az ide betérőket

Lipták Tamástól, mint házigazdától, a MMSzE dunaföldvári Málta-házának intézményvezetőjétől ezt is hallottuk:

– Rendkívül hálás szerep a házigazdáé a mai napon. Kellemesen nagy, és színes sokaság gyűlt össze nálunk. A miniszter úr, a megye egyik vezetője, a város polgármestere mellett a fontos egyházi személyek, az ellátottjaink, a gyerekek, az érdeklődők sokasága és természetesen a máltások csapata. Ezúton is köszönetemet fejezem ki mindenkinek, aki eljött hozzánk. Örömmel mutattuk be a megújult létesítményünket az érdeklődőknek. Büszkén mondhattuk, hogy a Málta helyi csoportjai megfelelő helyszínt kaptak benne a színvonalas működésükhöz.

A legmagasabb rangú meghívottak ugyanazt az ételt kapták, mint az egyszerű ellátottak. A fejük feletti sátor is közös volt mindenki számára… A máltai eszmékkel egyetértő miniszter úr is azt mondta, hogy minden szinten nagyon támogatja a szolgálatunkat, ahogy a vendéglátásnak ezt a módját is helyénvalónak találta. Eleinkre gondoltunk, és azt a tanítást követtük, hogy Jézus is leült a tanítványaival, és a hátsó sorban lévőt is magához hozta a fő asztalhoz. Így aztán együtt ünnepelték akár a kánai menyegzőt is. Ez csak egy állomás, fontos mérföldkő a dunaföldvári, és merem remélni, hogy a régiós máltaiak életében is. Nem állunk meg. Az ünnepségünkön csupa mosolygós, barátságos arc fordult felénk. Szeretnénk, ha a jövőben is ez lenne a jellemző a kapcsolatainkra. Ez még akkor is így van, ha – mint azt mindenki tudja – mi a szolgálatunkkal a társadalom peremén élők felé fordulunk, és ott ritkán van ok az önfeledt mosolygásra. Mi a gondjukat akarjuk viselni, és bízunk abban, hogy végül derűs arccal távoznak tőlünk a rászorulók!