A lovasnap pompás kínálatának köszönhetően jó volt a hangulat

Daruszentmiklós – Varga Gábor, a térség országgyűlési képviselője kedvére való programot talált ebben az eseményben. Szakértő módon beszélgetett el a lovasokkal, és a rendezőkkel. Kíváncsian és jó ismerős módján hallgatta meg a nézőket és az árusokat is. Az ottani tapasztalatait így foglalta össze a számunkra:

– Örömmel jöttem ebbe az újjászületett környezetbe. Amikor néhány évvel ezelőtt Rauf Norbert polgármester elmondta, hogy mik a tervei, milyen szabadtéri színpadot, piacot, vizes­blokkot, játszóteret és műfüves sportpályát szeretne kialakítani, megmondom őszintén, azt gondoltam, hogy ez hosszabb időszak, mondjuk egy évtized alatt fog megvalósulni. A Norbi viszont nagyon elszánt ember, és a szabad­idő-központot néhány év alatt sikeresen összehozta. Ez óriási dolog, hiszen minden lehetőséget megragadott.

– Az egész választói körzete megelevenedett?

– Úgy látom, hogy nemcsak megelevenedett, hanem valósággal kirobbant. Annyi rendezvény, és ehhez hasonló közösségi ünnep van, hogy alig győzöm meglátogatni valamennyit. Annak a nagy szeretetnek, amivel hívnak és amivel megrendezik azokat, kihagyhatatlanná teszik számomra. Öröm látni, ahogy vendégül látják egymást, és azt is, hogy jól érzik magukat abban a társaságban. Ez egy előrevivő dolog, hiszen a pandémia előtt már, szinte unalmassá vált az a sok-sok rendezvény és a fesztiválok. Most pedig, mivel megtapasztaltuk a bezártságot, az otthoni üldögélést, ahogy a körülöttünk lévő világot szinte kizártuk az életünkből, most együtt örülünk a változásnak. Annak is, hogy a családdal, a barátokkal újra kijöhetnek együtt a szabadba, hogy aztán rég nem látott ismerősökkel találkozhassanak, és kellemesen tölthessék el a szabadidejüket.

– A környező települések lakói is idelátogattak. Ennek az is az oka, hogy nyilván Baracson, Előszálláson, vagy Nagykarácsonyban is vannak itteni gyökerű családok. Szerintem ez a fajta szomszédolás mindig, minden településnek és kisebb körzetnek jól jön. Még jobban megismerhetik egymást, és erősebbé válhat a kötődésük egymáshoz.

A lovas programról szólva hozzátette a képviselő:

– Ez közel áll a szívemhez. Nekünk is van egy baráti körünk Cecén, akikkel elkezdtük a lovas programok szervezését. Az inspirációjukra indultam el polgármesterként, majd ezen a pályán is. A hagyományunkat megőriztük és már húsz éve megrendezzük a Cecei Lovasnapokat. Ma már nem az eredeti változatban, csak a környékbelieket meghívva, és a népi hagyományokat őrizve, hanem profibbá tettük az egész rendezvényt.

– Vannak, akik egyszerűbb módon, a munkájukhoz használt eszközökkel és lovakkal állnak rajthoz. Ez egy jó lehetőség a számukra, hogy megmutassák az ügyességüket. Egy kicsit lazábban, talán viccesebben, gondtalanabbul, felszabadultabban telik el a napjuk, mint év közben.

Már nem csak a népi hagyományokat őrzi, profibbá tették a rendezvényt

Rauf Norbert, a település polgármestere elégedetten összegezhette a történteket.

– Ilyennek tervezetem az újranyitásunkat! Boldog és büszke vagyok, hogy az együttműködésünk ilyen sikeres napot hozott. Ebben kiemelkedő szerepet játszott Medve Attila, a Magyar Hagyományőrző és Lovas Egyesület elnöke, valamint Stadler Melinda, a szervezet tagja. A tevékenységben nagy munka hárult a polgármesteri hivatal dolgozóira is, de elismerően említem meg, hogy a versenyhez állók közül is sokan segítették a munkánkat.

– Egy sajnálatosan hosszú csend után elsőként a gyermeknapon, a diákjaink vették birtokba a Faluparkunkat. A mostani rendezvényünkön azonban már minden korosztályt vártunk a vendégeink közé, akiknek az ellátásához már jóval nagyobb erőket kellett mozgósítanunk, mint korábban. A feladatot tovább nehezítette a szépszámú lovas megjelenése, akiknek megfelelő helyre volt szükségük a felkészülésükhöz.

– Örömmel láttam, hogy az elmúlt évek munkája nyomán, egy mindenkinek a kedvére való szabadidő-központot tudtunk létrehozni. Nagyon jó érzés volt megtapasztalni, hogy a kilátogató vendégek, akik között nagyon sokan a környező településekről érkeztek, megtalálták a helyüket, és az itteni szokások szerint, barátsággal töltötték el nálunk az idejüket.

– Különösen fontos volt, hogy a verseny ideje alatt, mennyire találják majd föl magukat a gyermekek. Ők aztán pillanatok alatt a nekik való helyszínt választották, és egyből kiderült, hogy a játszóterünk is a kedvük szerint lett felújítva. Nálunk ilyenkor hamar előkerülnek a bográcsok, és az emberek szívesen kínálgatták egymást az itt készült, és a hazulról hozott finomságokkal. A versenyt a bírák jó színvonalúnak értékelték, az indulók elégedetten töltötték itt az idejüket, és távozáskor a visszatérésüket ígérték a következő versenyre.

– Izgalmas volt az új színpadunk próbája is, ami szerencsére megfelelt a kihívásoknak. A műfüves pályán, mindenféle szervezés nélkül is egész nap zajlottak a mérkőzések. Fontos rendezvényt zártunk, szép sikerrel. Akár egy főpróbának is vehetjük, mert már javában készülünk az augusztus végi falunapunkra.

Bonya János, a zsűri rang­időseként Madocsáról érkezett:

– Egész életemben ebben a sportban éltem. Főleg lovagoltam. Leginkább a „közveszélyes” lovakat szerettem, mert abból volt igazi teljesítmény jól használhatót nevelni. Keménykezű is tudok lenni, de inkább a türelem hozza meg az eredményt. A rendszerváltás időszakától a fogathajtásban is indultam. Egy sportbaleset miatt azonban a versenyzéssel sajnos föl kellett hagynom. Madocsáról érkeztem, ahol egyik büszkeségünk a Madocsai Betyárnapok, aminek az egyik eseménysorozata a lovas, csikós és fogathajtó verseny. Az itteni résztvevők jó részét onnét is ismerem. Az ilyen eseményeket, mint a daruszentmiklósi, a jó szervezés is fenyegeti. Könnyen túlnövik magukat, akár a C kategória fölé is, ami viszont akár két naposra is nyújthatja a rendezvényt.

– Itt mindenkinek a stopper­óra a nagy ellenség. Elsősorban önmagukhoz képest kell helytállniuk, a rutinosabbak pedig természetesen emellett a kategóriájukban szeretnék a legjobb időt elérni. A pálya bejárásakor megállapítanak egy alap, minimum időt, amit viszont nem illik túllépni senkinek. Ez egy verseny, ahová nem sétakocsikázni hívták az indulókat. A másik nagyon fontos közös ellenfelük a bóják, amiknek az eldöntéséért büntető pontokat osztunk ki, és ez jelentősen ronthatja az esetleges jó időeredményeket. A rendezésben itt is mindent rendben találtam, a pálya kijelölése Maszlag Gábort kollégám reszortja volt. Nehéz feladat elé állította ez a rendezés. Az indulók többféle kocsi típussal indultak, amiknek különbözőek a tengelytávjaik, és ezért a legnagyobb méretűekhez kellett kijelölni a kapukat, ami viszont a versenykocsikkal indulóknak (az övék keskenyebb) kedvezett. Ez egy barátságos verseny, ennyi ma megengedhető volt.

– Örömmel láttam, hogy a legtöbb induló komolyan vette a dolgát és alaposan felkészült. Vannak olyan lovak, amelyeken elférne egy kis abrakolás, hogy még erősebbek legyenek, mert az jóval dinamikusabb és gyorsabb versenyt hozna magával.