viharvert sátorban indult el a rendszerváltás

2020.10.03. 15:30

A lakiteleki találkozó sikere, avagy – „A magyarság esélyei”

Már többször is leírtam, hogy első munkahelyem az Újvidéki Televízió magyar szerkesztősége volt. Az akkori jugoszláv média élénken figyelte a magyarországi eseményeket, de mivel a délszláv ország a legjobb úton haladt a széthullás felé, így egyre inkább a belpolitika került előtérbe. Pedig 1987 őszén úgy volt, hogy egy újvidéki forgatócsoport elutazik Lakitelekre, mert ott „állítólag történni fog valami”. A főszerkesztő, aki egyébként magyarországi 56-os menekült volt, már azon gondolkodott, hogy kit küldjön Lakitelekre – én is a jelöltek között voltam –, amikor váratlanul a koszovói helyzet elmérgesedett, és a hírközlő szerveket az jobban érdekelte.

Farkas Lajos

Így lemaradtam egy történelmi eseményről, akkor még én sem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, de később már nagyon bántott, hogy nem vehettem részt rajta.

Elmúlt 27 esztendő, és mint az Intercisa Múzeum igazgatója, felkértem Lezsák Sándort, az Országgyűlés alelnökét, hogy tartson egy előadást itt Dunaújvárosban, amelyre 2014. október 8-án sor is került a múzeum második emeleti előadótermében. Természetesen szóba került a lakiteleki találkozó is, rákérdeztem, hogy az esemény után nem félt az akkori kommunista hatalom megtorlásától. Lezsák Sándor elmesélte, hogy a találkozóról készült hangszalagokat egész éjszaka egyik helyről a másikra cipelte, hogy elrejtse azokat, azt viszont csak a rendszerváltás után tudta meg, hogy az akkori titkosszolgálat emberei minden lépését figyelték, és állítólag jót derültek a buzgóságán.

A hivatalos cím: „A magyarság esélyei”

1987. szeptember 27-én tartották meg azt a rendezvényt, amely később a lakiteleki találkozó néven került be a köztudatba. A Lezsák Sándor költő és tanár lakiteleki házának kertjében felállított sátorban gyűltek össze azok a Kádár-rendszer ellenes értelmiségiek, akik hittek egy közös gondolkodás reményében, és valami jövőképet próbáltak felvázolni a magyar társadalom számára. A szervezők, a házigazda Lezsákon kívül még Bakos István, Bíró Zoltán, Csoóri Sándor, Csurka István, Fekete Gyula, Für Lajos, valamint Kiss. Gy. Csaba voltak. A szervezők társelőadónak még Pozsgay Imrét, Gombár Csabát és Bihari Mihályt kérték fel.

A peresztrojka nem tudta ellensúlyozni a felgyülemlett nehéz­ségeket

Itt hangzott el először, hogy a pluralizmust (a demokratikus politikai rendszer egyik alapértéke és tulajdonsága. Több különböző politikai törekvés egyszerre létezésének lehetősége és természetessége, amely az érdekek, értékrendek, nézetek, ideológiák, pártok és intézmények egymással versengő sokféleségét jelenti.), így a többpártrendszert vezessék be Magyarországon.

Több mint 180-an vettek részt az eseményen, mindenki előtt világos volt, hogy Magyarország csak akkor tud az európai demokratikus államok közzé kerülni, ha Kádár János minél előbb eltűnik a politikai színtérről, de ez akkor még nem volt olyan egyszerű. Annak ellenére, hogy már 1987-ben olyan volt a politikai és közhangulat Magyarországon, hogy a nemzet sorsáért aggódók komolyabb következmények nélkül találkozhattak, valamint eszmét cserélhettek. A résztvevők viszont azzal tisztában voltak, hogy ezzel a tettükkel sok mindent kockáztatnak!

Történelmi pillanatok

A találkozót Le­zsák Sándor a következőképpen nyitotta meg: „Törvényszerű, hogy e baráti találkozó megszerveződött. Ehhez nem lett volna elegendő a politika még ma is kétséges, ingadozó történelmi rendelete. Biztatóbb az a bennünk növekvő készség, hogy ki kell szakadnunk a nomád értelmiségi léthelyzetből. Választ kell adnunk arra a sorsunkat eldöntő kihívásra, amelybe a magyarság története során immár sokadszor kényszerült. Életünket teljesen be kell vallanunk. Azonban a tárgyilagos elemzés, a közösség igazának felismerése kevés. A magunk együttes cselekvésének a lehetőségeit is számba kell vennünk, meg kell teremtenünk.”

A viharvert sátorban a bevezetőt követően, egy nagyszerű légkörben egymás után szólaltak fel a magyar közélet későbbi olyan meghatározó személyiségei, mint Gombár Csaba, aki egyszerűen kijelentette, hogy a szocializmus az egy zsákutca. Felszólalt még Bihari Mihály későbbi alkotmánybíró, Pozsgay Imre a reform kommunisták egyik vezéralakja, volt miniszter, majd Konrád György és Püski Sándor írók, Kósa Ferenc és Lengyel László politológusok, Szabad György, az Országgyűlés első szabadon választott elnöke valamint Pomogáts Béla, az Írószövetség későbbi elnöke.

A lakiteleki találkozón Farkas Elemér (előtérben), hátul Tóbiás Áron és Krasznai Zoltán Fotó: archív

Sokan úgy vélik, hogy akkor indult el a rendszerváltás. A lakiteleki találkozó előtt, az értelmiség tenni akarás céljából legutóbb a II. világháború idején gyűlt össze ilyen nagy elszántsággal, akkor a népi írók tettek ugyanígy. A népi írók műveit publikáló Püski Sándor Magyar Élet Könyvkiadójának baráti társasága és a Soli Deo Gloria református ifjúsági szövetség, 1943 augusztusában rendezte meg „Kiútkeresés 43” címmel találkozóját Balatonszárszón. Akkor azon jelen volt többek között Németh László, Féja Géza, Kodolányi János, Erdei Ferenc, Veres Péter, Karácsony Sándor írók és Szent-Györgyi Albert neves tudós is.

A Lezsák kertben elhangzó gondolatok a rendszerváltás egyik szimbólumai lettek, és hamarosan a többpártrendszer kialakulását eredményezték Magyarországon. A résztvevők magukat népnemzetinek és demokratáknak vallották, voltak közöttük pedagógusok, írók, művészek, de ott volt Balczó András öttusa olimpiai bajnok, Áder János jelenlegi államfő, Cseh Tamás énekes, Kubik Anna színművésznő, valamint Závada Pál író és szociológus is.

A találkozó sikere elsősorban Lezsák Sándornak és családjának köszönhető, de itt ki kell emelni Pozsgay Imre bátorságát és áldozatkészségét is.

Az előkészületek, majd a tanácskozás sikeres lebonyolítása elsősorban Für Lajos, Csurka István és Bíró Zoltán nevéhez fűződött, de a többi szervező is kivette derekasan részét a munkából. A résztvevőknek így már csak a magyarság jövőjéről szőtt elképzelésekre kellett koncentrálniuk, ami nagyszerűen meg is valósult.

Megalakult a Magyar Demokrata Fórum

Az esti órákban, a tanácskozás végén fogadták el az úgynevezett „Lakiteleki nyilatkozatot” valamint a jelenlévők nagy része megalakította a Magyar Demokrata Fórumot. A nyilatkozatot 1987. november 14-én az egész ország megismerhette, mert a Magyar Nemzet aznapi számában leközölte, egy terjedelmes Pozsgay interjú keretében.

Ez a közös nyilatkozat meghatározta a XX. századi Magyarország további sorsát, ezt akkor a jelenlévők közül szinte még senki sem hitte, azzal ugyan tisztában voltak, hogy egy új fejezet kezdődik a nemzet életében, de olyan gyors politikai fordulatra akkor még senki sem számított.

A kommunista rendszerek, élükön a Szovjetunióval, kezdtek rogyadozni, a tervgazdaság csődje mindenhol érezhető volt, az életszínvonal pedig hanyatlani kezdett. A gorbacsovi peresztrojka nem tudta ellensúlyozni a felgyülemlett nehézségeket, a lakiteleki találkozó után nem egészen két év múlva, sorra buktak meg a szocialista rendszerek. Volt olyan rendszerváltás, amely véres összecsapásokba torkollt, ilyen volt Romániában, Kínában, de a Szovjetunióban is, Jugoszláviáról nem is beszélve. Szerencsére Magyarországon ilyen eseményekre nem került sor, ez részben köszönhető az akkori kommunista államhatalom józanságának is.

Amikor rendszerváltásról beszélünk, arról kevés szó esik, hogy az akkori kormányzati pozícióban lévők megtehették volna, hogy erőszakkal lépnek fel minden demokratikus próbálkozás ellen, de nem tették meg. Több változat is van, hogy az akkori kommunista hatalom miért nem nyúlt erőszakos eszközökhöz. Egy biztos, a rendszerváltás egész Kelet-Európában csak egy hajszálon múlt, gondoljunk csak 1991 nyarán a Szovjetunióban történt puccs­kísérletre, amikor a régimódi kommunisták el szerették volna távolítani Mihail Gorbacsovot a hatalomból. Mi lett volna, ha sikerül a tervük, talán az egész térség elsüllyed a szocialista ingoványban.

Az első lakiteleki találkozót követte 1988. szeptember 3-án a második, amikor is elfogadták a MDF alapítólevelét és alapszabályát, majd a résztvevők kimondták a Magyar Demokrata Fórum szervezett mozgalommá való átalakulását.

Az MDF lett később a rendszerváltás egyik meghatározó pártja, 1990-ben, az első szabad országgyűlési választáson a legtöbb szavazatot kapta, így négy évig az akkori kormánykoalíció vezető pártjaként lépett Magyarország politikai színterére.

A cikk írásához felhasznált irodalom

A magyarság esélyei: A tanácskozás hiteles jegyzőkönyve, ­Lakitelek, 1987. szeptember. 27.,

Bakos István: Emlékeim a hőskorszakból – Adalékok a lakiteleki sátor és az MDF történetéhez, kortarsonline.hu

Szécsi Árpád: Az MDF megalakulása

Bozók Ferenc: A szemérmes költő – Lezsák Sándor születésnapi köszöntése az Írószövetségben, in. Új Ember, 2014. november 30.

http://lexikon.katolikus.hu/L/lakiteleki találkozók.html

Elek István: Rendszervál­toztatók húsz év után, Magyar Rádió Zrt. és Heti Válasz Kft.

Himnusz kívülről, belülről. ­Le­zsák Sándorral beszélget Spangel Péter

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!