A robbanást követő években 530 ezer embert küldtek a veszélyes zónába

2020.05.01. 11:30

A csernobili atomkatasztrófa, és a magyar média reagálása

„Csernobil volt talán a Szovjetunió öt évvel később bekövetkező összeomlásának igazi kiváltó oka. A csernobili katasztrófa valójában igazi fordulópontnak bizonyult: volt egy, a szerencsétlenséget megelőző korszak, és volt egy ettől teljes mértékben eltérő korszak a katasztrófa után.”

Farkas Lajos

Az atomenergia békés felhasználásának egyik legsúlyosabb katasztrófájára került sor, 1986. április 26-án az akkori Szovjetunió (ma Ukrajna) Csernobil és Prip­jaty városok mellett lévő Lenin atomerőműben. A tragédia kapcsán magas radioaktív szennyeződés került a légtérbe, először az erőmű környékén, majd később a sugárzás elérte a mai Fehéroroszország térségét és végül Európa számos országát is. A világ a svéd médiából értesült először a balesetről, mert a szovjetek igyekeztek azt eltitkolni.

Valami történt a Szovjetunióban

Az Újvidéki Televízió Magyar Szerkesztőségében dolgoztam azokban a napokban, az volt az első munkahelyem. Már kora délelőtt berontott a szerkesztőségbe a főszerkesztő, aki egyébként 56-os magyar menekült volt, és azt mondta: „Valami történt a Szovjetunióban, nem tudjuk még, hogy mi, de valami volt.”

Kisvártatva belépett a televízió igazgatója, egy igazi régi bolsevik káder, vele érkeztek meg a TV román és szlovák szerkesztőségeinek főszerkesztői is. Az igazgató rögtön a tárgyra tért.

Svéd források szovjet atomrobbanást észleltek, mit mondanak erről a magyar, román és csehszlovák elvtársak?

A három főszerkesztő szinte egyszerre mondta: „Semmit. Hallgatnak.”

A komoly partizánmúlttal rendelkező intézményvezető kijelentette, hogy azonnal foglalkozzanak a témával, és minél előbb kerüljön adásba az esemény. Az oknyomozás beindult.

Csernobil – Lenin atomerőmű

Csernobil magyarul azt jelenti, hogy fekete üröm. Az egész tragédia hűen tükrözi az akkori szovjet viszonyokat, a kommunista diktatúra az egész társadalomra gyakorolt hatását. A Lenin atomerőmű építése az 1970-es években kezdődött, az 1. reaktort 1977-ben adták át, a következőt 1978-ban, a harmadikat 1981-ben és a negyediket pedig 1983-ban. A KGB már 1979-ben észlelte az erőmű építése közben történt szabálysértéseket, erről a vizsgálóbizottság elnöke, Jurij Andropov egy szigorúan titkos jelentésben beszámolt a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának. A dokumentum megtalálható az Ukrán Biztonsági Szolgálat Állami Archívumában. Az illetékes szervek azonban nem foglalkoztak az üggyel, sőt az erőművet tovább bővítették. A létesítmény négy atomreaktorból állt, mindegyik 1000 mega­watt villamos teljesítményű, a négy reaktor együtt Ukrajna akkori áramtermelésének 10 százalékát adta. Négy ­RBMK típusú atomerőműblokkot üzemeltettek. Az RBMK egy jellegzetes, nagy egységteljesítményű grafit moderátoros könnyűvíz hűtésű, forralóvizes reaktortípus. Felépítése jelentősen eltér a többi energetikai reaktorétól, ugyanis a korai plutónium-termelő reaktorok továbbfejlesztésén alapul.

A tesztelés tragédiához vezetett

Az atomreaktorok egyik jellemzője, hogy a bennük végbemenő láncreakció leállítása után is jelentős hő képződik. Ezért a reaktort annak leállítása után is aktívan hűteni kell, különben az túlhevül és zónaolvadás következik be. A csernobili 4-es blokk reaktora körülbelül 1600 fűtőelemből állt, mindegyikük 28 m³/h vízhűtést igényelt. A hűtést szabályozó keringtető szivattyúkat tesztelni kell, de mivel ezek komoly beavatkozással járnak, nagyon gondosan kell előkészíteni, és általában az éves leálláshoz igazítják. Fontos megemlíteni, hogy a csernobili erőműben három alkalommal próbálkoztak ilyen teszteléssel, de mindhárom sikertelen volt, ezért úgy határoztak, hogy miután finomítottak az eljáráson, a következő tesztelést a 4-es blokk 1986-os karbantartási leállítására ütemezték be.

Likvidátorok egy csoportja, akik épp az erőmű tetejére készülnek felmászni Fotó: Sputnik/Kostin Igor

El is készítették az erre vonatkozó részletes tervet. Az akcióra 1986. április 26-án került sor, ami az ortodox naptár szerinti nagyszombat. Az erőműbe éjfélkor megérkezett az új személyzet. A reaktor teljesítmény-szabályzó rendszerét lokálisról globálisra kapcsolták át, minek kapcsán a teljesítmény váratlanul 30 MW-ra esett vissza, ami zavart okozott, de folytatták az eljárást. A szabályzórudak kiemelésével sikerült növelni a teljesítményt 200 MW-ra. Üzembe helyeztek még két tartalék keringető szivattyút, majd a megnövekedett hűtés végett újabb szabályzórudakat emeltek ki. Hajnali 1 óra 23 perckor az ellenőrző berendezések még semmi hibát nem mutattak, pedig akkor vált le a turbina a reaktorról, amelyben nőni kezdett gőz. Ahogy a hűtőfolyadék kezdett felforrósodni, gőzbuborékok keletkeztek a hűtőcsövekben, a víz neutronelnyelő hatása nem érvényesült, ezért a reaktor teljesítménye gyorsan nőtt, és egyre veszélyesebbé vált. Az üzemeltetők a szabályzórudakkal próbálták korrigálni a helyzetet, de a rudak visszahelyezése sokáig, közel 20 másodpercig tartott, ami megnövelte a reakció mértékét, és túlzott energia kibocsátáshoz vezetett. A rudak ezért deformálódtak, és nem tudták leállítani a reakciót. A reaktor teljesítménye a megengedett tízszeresére ugrott, minek következtében a benne lévő üzemanyagrudak olvadni kezdtek, és megnőtt a gőz nyomása, ami gőzrobbanást okozott. A robbanás megsemmisítette a reaktor fedelét és a hűtőcsöveket. Mivel a reaktort a nagy mérete végett nem burkolták be teljesen, a radioaktív szennyeződés a levegőbe került. A beáramló oxigén hatására a forró reaktorban grafittűz ütött ki, ami még jobban megnövelte a szennyező anyagok terjedését.

Először titkolták, majd színt vallottak

A katasztrófa után tűzoltók érkeztek a helyszínre, hogy megfékezzék a tüzet. Egyiküket sem értesítették arról, milyen veszélyes a radioaktív füst és a törmelék. Hajnali 5 órára eloltották a tüzeket, de közben több tűzoltót is magas sugárzás ért, többen rövid időn belül meghaltak. A helyzetet súlyosbította a helyi vezetés hozzá nem értése és a megfelelő felszerelés hiánya. A sugárzás mértéke a megengedett többszöröse volt, a dózis­mérők nem is tudták mérni, mert radioaktív szennyezés mértéke jóval magasabb volt, mint a mérőműszer maximális mérési kapacitása, így többen úgy gondolták, hogy a műszerek hibásak, és nincs különösebb gond. Ez a tévedés emberéletekbe került. A lakosság evakuálása csak 36 órás késéssel kezdődött meg, május 4-ig az erőmű körüli 30 kilométeres zónából, több mint 130 ezer embert telepítettek ki és közel 800 ezer katonát irányítottak a térségbe. A fegyveres testület tagjai, ott minden állatot lelőttek, hogy ne vigyék tovább a sugárzást.

A lakosság evakuálása csak 36 órás késéssel kezdődött meg

A legfelső szovjet vezetés először igyekezett titokban tartani a tragédiát, de mivel a szennyeződés elért több európai országot, színt vallottak. Érdekes viszont megjegyezni, hogy a robbanás előtt még úgy nevezték a létesítményt, mint a Lenin atomerőmű, a robbanás után viszont már, csak a csernobili erőműként említette a kommunista média. Lenin nevét nem lehetett összefüggésbe hozni egy katasztrófával.

Az áldozatok valós számát még ma sem tudjuk pontosan. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség 56 közvetlen áldozatot tart nyilván, 47 munkást és 9 gyermeket. Az első becslések közel 40 ezer ember haláláról szóltak, végül az esettel összefüggő betegségekben – zömével rákban – elhunytak számát azóta 4000-re módosították.

Csernobil a magyar médiában

A szocialista országok hírközlő szervei – a jugoszlávot leszámítva – szovjet nyomás miatt a titkolózás mellett döntöttek, de a nemzetközi hírügynökségek beszámolói után végül mindenütt hírt adtak az atomerőmű-balesetről.

A magyar médiában a katasztrófáról április 28-án adtak először hírt, Bedő Iván, a Magyar Rádió hírszerkesztőségének turnusvezetője, a BBC híre alapján jelentette be a katasztrófát a 21 órai híradásban. A magyar kommunista legfelsőbb vezetés, már másnap hajnalban letiltotta a további közlést, Bedőt pedig megbüntették.

Az ország akkori vezetői a május 1-jére készültek, ezért igyekeztek csökkenteni a tragédia súlyát. A Népszava vagy a Népszabadság olyan témákkal foglalkozott kiemelten, mint a „Kommunista műszakok országszerte”, vagy „Felgyorsult a tavaszi munka”. A külpolitikában pedig az volt a vezető hír, hogy „Május elsejére halasztották az Arab Liga csúcsértekezletét”.

Közben két közepes erősségű sugárdózist kapott Magyarország is.

A jódtabletta sem mindenható

Romániában egyes óvodákban és iskolákban jódtablettákat osztottak ki.

A nem radioaktív jód beépül a pajzsmirigybe, így mintegy kiszorítja onnan a légkörből be­lélegzett radioaktív jódot. A levegőbe jutott radioaktív jód ellen a kálium-jodid tabletta csak a pajzsmirigyet képes megvédeni, és csak a radioaktív jód megkötődése ellen hatásos. Érdekes tény, hogy az osztrák hatóságok a katasztrófáról értesülve megtiltották a magyar termékek – főleg élelmiszerek – kivitelét a határon, mivel azt szennyezettnek vélték a Szovjetunióval való szomszédság miatt.

Április 29-én a Népszabadság második oldalának közepére egy rövid MTI-hír került be a csernobili katasztrófáról. Ettől még érdekesebb, hogy a Magyar Nemzet a nyolcadik oldalon írt az eseményről, de csak kis terjedelemben, a lap jóval több teret adott, a nemesnádudvari tehergépkocsi átadási ünnepségnek.

Másnap az újságok igyekeztek megnyugtatni a hazai közvéleményt, hogy nincs különösebb gond, a szovjet elvtársak urai a helyzetnek, és a magyar munkásosztály pedig fokozatosan készüljön fel a május elsejei ünnepi sorozatra.

2016 novemberében fejeződött be a csernobili atomerőmű új acél szarkofágjának építése, ezzel egy 36 ezer tonnás szerkezetet sikerült elhelyezni a sérült részekre. Az acélból készült szarkofág 110 méter hosszú, 257 méter széles és 105 méter magas, a szakemberek szerint a következő 100 évben kellő védelmet nyújt majd a radioaktív sugárzás ellen.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!