A színésznő tehetsége a drámai szerepekben bontakozott ki

2021.04.18. 11:30

204 évvel ezelőtt született Laborfalvi Róza ünnepelt díva, Jókai Mór felesége

Miskolcon Laborfalvi Benke Judit néven látta meg a napvilágot 1817. április 8-án Laborfalvi Róza magyar színésznő, Jókai Mór első felesége, a realista magyar színjátszás egyik úttörője, aki mint kitűnő drámai színésznő beírta magát a magyar színháztörténelembe.

Farkas Lajos

Történelem – A nála nyolc évvel fiatalabb Jókaival kötött házasságát Petőfi Sándor is hevesen ellenezte, annyira, hogy egyik levelében Laborfalvi Móricnak csúfolta egykori barátját, és gyenge embernek nevezte a későbbi írófejedelmet. Petőfi kétes múltja végett kalandornak tartotta Laborfalvi Rózát, mert annak házasságon kívül lánya született Lendvay Mártontól, az akkori kor ünnepelt színészétől. Jókaival való találkozása után viszont intézetbe adta az akkor már 13 éves gyermeket, ami nagyon nem tetszett a szabadságharc lánglelkű költőjének, annyira, hogy még barátságuk megszakításával is fenyegette Jókait. A heves indulatok ellenére a házasságot mégis megkötötték, és a színpadhoz hasonlóan házaséletükben is Laborfalvi játszotta a domináns szerepet, erős akarattal érvényesítette elképzeléseit, ennek ellenére Jókai, aki szívből szerette hitvesét, róla mintázta meg regényei női főhőseinek döntő többségét. A színházi világban is meghatározó egyéniség volt, riválisai közül többen inkább külföldre távoztak Laborfalvi Róza végett, mert nem tudták elviselni hatalomra törő stílusát. A szabadságharc bukása után viszont Jókai Mór sokat köszönhetett feleségének, ugyanis segítségével kerülte el a bécsi udvar megtorlását.

Nehéz gyermekkora volt

Apja, Benke József székely származású teológus volt, aki nem találta fel magát az egyház kötelékeiben, hanem pályát változtatott, és színész lett belőle, ami komoly anyagi nehézségek elé állította a családot. A kis Judit – aki csak később vette fel a Róza nevet – már korán megismerte azt, hogy milyen az éhezés, szerencsétlenségére még édesany­ját is elveszítette, attól kezdve apja egyre durvábban bánt vele. Mindössze 16 évesen ő is a színészi pályára lépett Döbrentei Gábor költő, királyi tanácsos, valamint a MTA tagjának biztatására, 1833-ban lépett először színpadra a budai Várszínházban Komlóssy Ferenc színtársulatánál.

Eleinte csak kisebb szerepeket kapott, alakításait nem is kísérte kirobbanó siker, fizetése pedig 25 forint volt. Később Kántorné Engelhardt Anna, a kor ünnepelt színművésze vette szárnyai alá, ugyanis felfigyelt a fiatal lány zenei tehetségére. Apja továbbra is zsarnokoskodott felette, amit az akkor már Laborfalvi Róza névre változtatott fiatal, tehetséges színésznő nem tudott elviselni, ezért minden kapcsolatot megszakított családjával, majd új nevével egy új életet kezdett el. A siker nem maradt el, első nagyobb alakítása a Rolla halála színműben, Elvira szerepében volt, már 1837-ben ünnepelt színésznő lett, és még abban az évben leszerződtette a Nemzeti Színház.

A világot jelentő deszkákon

1837. augusztus 22-én a Pesti Nemzeti Színház megnyitása alkalmával Laborfalvi Róza Eduard von Schenk Belizár című darabjában a hadvezér hitvesét, Antoninát alakította. A szerepet három nap alatt tanulta meg, kitűnő emlékezőtehetséggel rendelkezett. Az előadás pompásan sikerült, sok nézőt elragadott szépsége, hangja, szavalótehetsége és alakítása. Az előadás ideje alatt borzasztó hőség volt, a közönség még a könnyű nyári ruhában is alig tudta elviselni a forróságot, addig Laborfalvi Róza fekete posztóból készült, térdig érő bő ujjakkal, háromrőfös uszállyal és nyakig be­gombolt ruhában játszotta el a szerepét. Laborfalvi csillaga egyre emelkedett, sok néző csak miatta járt színházba. Szépségére Vörösmarty Mihály is felfigyelt, neki írta és ajánlotta fel az Árvízi hajós című versét, amit kérésére a már ünnepelt színésznő szavalt el először. Az 1838-as pesti árvíz idején ugyanis báró Wesselényi Miklós mentette meg Laborfalvi és kislánya életét, majd Ráday grófék kastélyában vészelték át azt a tragikus időszakot.

A nagy fordulat

Jókai Mórt már korábbról is ismerte, a fiatal jóképű író Laborfalvi végett járt színházba, és a színésznő összes előadását megnézte. A későbbi „nagy mesélő” beleszeretett a nála nyolc évvel idősebb Laborfalvi Rózába. Mindkettőjük életében a nagy fordulatot az 1848-as forradalom kitörése jelentette, ugyanis március 15-én a színházban a Bánk bánt játszották, de az előadás közben tüntetők nyomultak be, amiért az előadás félbeszakadt, azt követően felcsendült a Rákóczi induló, majd Egressy Gábor elszavalta a Nemzeti dalt, végül mindenki közösen elénekelte a Himnuszt. Laborfalvi Róza akkor tűzte fel Jókai Mór mellére a piros-fehér-zöld kokárdát, amit Jókai a későbbi írásaiban „jegygyűrűnek” nevezett. Szerelemi viszonyuk, de még jobban azon döntésük, hogy még abban az évben összeházasodnak, hatalmas vihart kavart. Jókai családja és barátja, Petőfi Sándor is elle­nezte ezt a kapcsolatot, az író édesanyja ezért a házasságért annyira megharagudott fiára, hogy kitagadta.

Laborfalvi Róza 1848. augusztus 29-én mégis feleségül ment Jókaihoz, házasságuk az ellentétes személyiségükből fakadó nehézségek ellenére is egészen a nő haláláig tartott.

Róza hónapokon keresztül egy kis bükki faluban rejtegette Jókait

Az 1848–49-es magyar szabadságharc zűrzavarában Jókai Kossuthot támogatta, még Debrecenbe is követte a magyar kormányt, ahol az Esti Lapok szerkesztésére kérték föl. A forradalom utolsó napjaiban elkeseredésében még az öngyilkossággal is foglalkozott, amikor is az erélyes feleségének köszönhetően, aki lelket öntött belé, inkább a bujdosást választotta. A győztes osztrák hatalom életre-halálra kereste Jókait, közben Laborfalvi pesti színházakban lépett fel, de energiája nagy részét mégis férje megmentésére szánta.

Jókai Laborfalvinak köszönhetően megmenekült

Az okos asszony hónapokon keresztül egy kis bükki faluban rejtegette Jókait, majd sikerült neki Klapka Györgytől komáromi menlevelet szereznie, így Jókai Kovács János néven felkerült a várvédők listájára, akik mind amnesztiában és szabad elvonulásban részesültek, így a későbbi írófejedelem már 1849 karácsonyán magához ölelhette szeretett feleségét. Jókainak ezután az édesanyja is megbocsátott, amit egy zacskó aranydukáttal fejezett ki, így a béke helyreállt a családban. Kezdetben Pesten Laborfalvi keresetéből éltek, lánya és Jókai között viszont nem volt felhőtlen a viszony, a fiatal nő, aki szintén színész szeretett volna lenni, de tehetségtelen volt, néha bántóan is viselkedett az íróval szemben, aki akkor Sajó álnéven írt újságcikkeket.

Laborfalvi Róza színésznő – sokan csak miatta jártak színházba Fotó: folyoiratok.oh.gov.hu

Jókai munkabírása hatalmas volt, sorra születtek meg korszakalkotó regényei, mint az Egy magyar nábob, a Kárpáthy Zoltán vagy az Erdély aranykora című művei, így anyagilag is jobbra fordult soruk. A Svábhegyen telket vettek, majd arra villát is építtettek. Teljesült az a vágyuk is, hogy saját tulajdonú lakásba költözzenek, ezért a Magyar utcában vásároltak egy házat, majd amikor Balatonfüreden jártak, Rózának megtetszett a nyaralóhely, így nemsokára ott is vásároltak egy telket. 1858 augusztusában Jókai vicclapot indított, Az Üstökös címmel, ami rögtön nagyon népszerű lett.

Elismert és ünnepelt emberek lettek

1857. szeptember 3-án Laborfalvi Róza vendégjátékával és Jókai Mór nyitóbeszédével nyitotta meg kapuit a Miskolci Nemzeti Színház. Laborfalvi színészi tehetsége a drámai szerepekben bontakozott ki, legemlékezetesebb alakítása Gertrudis alakja volt a Bánk bánból, hosszú időn keresztül ezt a szerepet csak ő játszhatta. Több más szerepben is nagy sikert aratott, annyira, hogy az utána keletkező űrt a Nemzeti Színház sokáig nem tudta betölteni, várni kellett egészen Jászai Mari megjelenéséig. Annak ellenére, hogy Laborfalvi Róza mint Jókai felesége került be a magyar köztudatba, drámai színésznőként maradandót alkotott. 1859-ben vonult vissza, ezután csak jótékony célú előadásokon lépett föl, utolsó fellépése 1869. március 7-én volt, amikor is Szigligeti Ede A trónkereső című darabjában Predszláva szerepét játszotta el.

Jókai Mórt 1869-ben az a megtiszteltetés érte, hogy a Szerelem bolondjai című regényének egyik példányát személyesen adhatta át Erzsébet királynénak, továbbá Liszt Ferenc is ellátogatott az akkor már híres házaspárhoz.

1883. november 30-án Miskolcon Laborfalvi művészi pályafutásának ötvenedik évfordulóján a híres színésznő ismét színpadra lépett, akkor a magyar király arany érdemkereszttel ismerte el addigi munkásságát.

1886-ban tüdőgyulladást kapott, amelyből ugyan felépült, de komplikációk jöttek közbe, így 1886. november 20-án hajnali négy órakor meghalt.

Temetésére impozáns keretek között került sor, a menet a Nemzeti Színháztól indult végső nyughelyéig, a Kerepesi úti temetőig.

Jókai Mór 1899 szeptemberében másodszor is megnősült, feleségül vette – ismét általános felháborodás közepette – a nála 54 évvel fiatalabb Nagy Bellát.

Felhasznált irodalom:

190 éve született Laborfalvi Róza. muvesz-vilag.hu, 2007. április 9.

Jókainé Laborfalvi Róza. Színészkönyvtár. (2012. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva).

Laborfalvi Róza, Laborfalvi Benke Judit; Jókainé. Magyar életrajzi lexikon.

Sőtér István: Jókai Mór; Franklin, Bp., 1941 (Magyar írók).

https://cultura.hu/kultura/laborfalvi-roza-elete/.

Szabó László: Jókai élete és művei; Rákosi, Bp., 1904.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!