Ötvenéves lett a hosszú ideig egyetlen áruház, a Kék Duna

Dunaújváros – A Hírlap is komoly protokollnévsorral számolt be a Kék Duna Áruház 50 évvel ezelőtti nyitásról. A címlapon jelent meg a hír a november 2-i ünnepélyes átadásról, majd a következő számban tudósított az újság az áruház másnapi nyitási eseményéről is. Óriási sikere van a Kék Duna Áruháznak, ez volt a főcím, de az elején kiderül az is, hogy az első nap forgalma: 1,3 millió forint volt.

Évtizedek óta nélkülözött kereskedelmi centrum létrejöttét ünnepelték akkor

A Hírlap többször is írt róla, hogy a kereskedelmi ellátás és az üzlethálózat tekintetében aránytalanul elmaradt akkoriban városunk az országostól. Sokan a fővárosba vagy Dunaföldvárra jártak vásárolni, ezért szorgalmazták egy új, nagy üzlet létrejöttét. A Kék Duna Áruház – kedvező nyitvatartási idejével, ígért áruválasztékával – segítségével a várost kereskedelmi szempontból is központivá kívánták emelni. November 2-án, az ünnepélyes kulcs­átadó ünnepségen legalább tíz éve nélkülözött kereskedelmi centrum létrejöttét ünnepelték.

Akkoriban ugyanis már javában működött a Centrum Áruházak elnevezésű nagyvállalat, amelynek a Corvin lett a zászlóshajója. A nagy múltú áruház külső megjelenését tekintve az 1966-os rekonstrukciója során úgynevezett „luxalon-borítást vagy „lux-flexnek” nevezett alumíniumborítás kapott, amellyel tulajdonképpen becsomagolták az eredeti homlokzatot. Mindenesetre 1968 után a Corvin újra „sztárrá” nőtte ki magát. Ahol folyamatosan bővülő áruválaszték volt, kevesebb hiánycikk akadt, és nyugatról is érkezett áru: a gulyáskommunizmus még felszálló ágban volt. A Corvin Áruház alkalmasnak bizonyult arra, hogy az új életforma „fellegváraként” egyfajta példaképként is üzemeljen. Ráadásul miután megszületett a „Legnagyobb áruház, legnagyobb választék” szlogen, az úgynevezett „Centrum-hétfőkre” maga Gobbi Hilda csábította a tévénézőket.

A városban is hatott a „centrumláz”, és hamarosan a hírlap hasábjain is felvetődött a lakosságot foglalkoztató kérdés, hogy vajon majd az új helyi áruházban is lesz-e a „Centrum-hétfőkhöz” hasonló árkedvezmény? Így nem meglepő, hogy városunk első áruháza külső megjelenésében is a fővárosi sztárra hasonlított.

Az építését 1969. december elején kezdték meg és a tervezettnél két hónappal hamarabb fejezték be. Az áruház építési költsége 14 millió forint volt, az új kereskedelmi létesítmény alapterülete több mint 2000 négyzetméter, induló árukészletének értéke 25 millió forint volt. Ezzel nemcsak Dunaújváros, de a megye legnagyobb áruháza jelzőt is kiérdemelte. A kor követelményei szerint modern külsővel és korszerű belső elrendezésével bíró épület a Típus Tervező Intézetben Batka István építészmérnök tervei alapján készült. A kivitelezésben a 26-os Építőipari Vállalat 31. építésvezetőségének dolgozói jeleskedtek.

Kilenc osztályon hetvenöt eladóval várták a vásárlókat a nyitás napján. Az áruház indulókészlete körülbelül ötven százalékkal növelte a Dunaker Vállalat teljes árukészletét. Egyedülállóan hosszú nyitvatartással reggel nyolc órától este hét óráig tartottak nyitva. A kor üzleti modelljét túlhaladva a szolgáltatásokra is figyelmet fordítottak. Megszervezték a házhozszállítást, a konfekciót méretre igazítottak és az OTP ügyeket is lebonyolították. Az áruház induló árukészletét egyenesen óriásnak minősítették akkoriban a híradások. Négy nagykereskedelmi vállalattal kötöttek megállapodást a folyamatos ellátás érdekében. Az árukészlet egy része a nagykereskedelmi vállalatokat terhelte, ennek fejében a forgalomból származó haszonnak is csak egy része lett a Dunaker Vállalaté.

1971. november 3-án, szerdán reggel nyolc órakor a nagyközönség számára is megnyílt az áruház, s már az első napon óriási forgalmat bonyolított le. A legoptimálisabb számításokat is meghaladta a város lakosságának bevásárló kedve. A krónikák szerint az első vásárló Szekeres Balázs, Bartók Béla utcai lakos volt, aki új hűtőszekrényt vásárolt.

Simon Ferenc vállalati igazgató a Kék Duna első igazgatójának Komáromi Lászlót nevezte ki. A fiatal vezető nem titkolt örömmel nyilatkozott a nyitás napján és most ötven évvel később is a Dunaújvárosi Hírlapnak.

– A pályámat gyakornokként kezdtem, majd boltvezető végzettséget és segédlevelet szerezve a Modellházban dolgoztam, leltárhiány nélkül, sok évig sikerrel. Innen következett a Kék Duna. Már az áruház építésekor kineveztek a vezetésére, egy alkalmilag elkészített faházban dolgoztam a helyszínen. A cementtől a tető alapanyagáig mindent én vettem át, majd a készre jelentés után az áruházvezetői felkérést is örömmel fogadtam el. Akkoriban az üzletház és az 50-es ABC volt a legnagyobb kereskedelmi egységek a városban. Elképesztően nagy ugrásnak számított, hogy a Kék Dunában gyakorlatilag a bútor kivételével minden iparcikket árusítottunk. Mégpedig nem is kis mennyiségben. Nagyon szép időszak volt – mondta el a város közismert, sokak által nagyra becsült, ikonikus kereskedője.

Fülöp László olvasónk a műszaki osztály eladójaként dolgozott az emblematikus áruházban, ő egyben cikkünk ötletadója is. Emlékei szerint a körben kirakatos épületben nagyon népszerűek voltak az elsőként ott megrendezett Kohász-vásárok, ahol akár száz- százötven hűtőt is eladtak alkalmanként az osztályon kollégáival. Mégis a munkatársaira, az összetartó csapatra, a „kékdunás” közösségre emlékszik a legszívesebben. Mint mondta, ma már furcsán hangozhat, de sokszor hétvégén alig várta, hogy hétfő legyen, és dolgozni mehessen.