Minden jó, ha jó a vége... de milyen jó lett!

A Covid-19-járvány és az azt követő pandémia teljesen átírta az egész sportvilág 2020-as, de még a 2021-es versenynaptárát is. A Dunaferr SE tornászai azonban még ebből a kifordított esztendőből is igyekeztek a legtöbbet kihozni. Törekvéseiket – ahogyan az alábbi írásból is kiderül – siker koronázta.

Amikor megállt a Föld

Teremfelújítás és annak hatásai

A tornacsarnok felújítását Trenka János vezetőedző ismerteti:

„A Covid-19 hatásait most hagyjuk, úgy gondolom, nálam avatottabb szakemberek többet tudnak mondani. Azt azonban fontos megjegyezni, hogy nálunk volt egy teremfelújítás, ami miatt nem a megszokott környezetünkben készültünk. Félreértés ne essék a felújítás örömteli, és köszönet érte. Nagyon jó munkát végeztek a szakemberek, sokkal komfortosabb helyen tudunk edzeni, mint korábban.

A sportolók létszáma, némileg csökkent, de már ez is kezd normalizálódni.”

A fenti cím nyilván túlzó, de fontos megjegyezni, hogy tavaly márciusban az ország szinte összes bajnokságát, kupáját lezárták, de legalábbis felfüggesztették azokat. Ez alól a tornászok sem képeztek kivételt. Márciusban bezárt a tornacsarnok, és megközelítőleg egy hónapig nem is látogathatták a létesítményt a sportolók. Ez mindenkit érzékenyen érintett, kiváltképp Kovács Zsófiát, aki éppen akkor az olimpiára készült:

– A Covid-19 miatt márciusban bezárt a csarnok, ezt követően csak otthon tudtunk készülni, majd miután újra birtokba vehettük a tornacsarnokot, megkezdődött a felújítás. Részben emiatt, részben a válogatottbeli kötelezettségek miatt júniustól a fővárosban, a Központi tornacsarnokban edzettünk.

Az akkor még első éves felnőtt szezonját taposó Makovits Mirtill így emlékszik vissza a tavaszi időszakra:

– Nem mondanám, hogy könnyű volt, ezzel együtt azt gondolom, nekem inkább segített, felpörgetett ez a szituáció, amibe belekényszerített bennünket a vírus. Persze, fura volt úgy készülni, hogy nem tudtam – sőt senki más sem – azt, hogy lesz-e verseny, vagy sem.

Kevés a verseny, de legalább van

Az év második felében – szigorú biztonsági intézkedések mellett, nézők nélkül – már tartottak versenyeket, elég csak az országos bajnokságra, a szombathelyi Hun Challenge World Cup-ra, vagy mesterfokú bajnokságra gondolni. A decemberi kontinensviadalokat leszámítva, itt nagyjából véget is ért azon megmérettetések sora, amelyeken a tornászok részt vehettek.

– Soha nem fordult még elő velem, hogy ennyire kevés versenyen vegyek részt – folytatta Kovács Zsófia. – A hazai rendezvényeket tekintve én csak kettőn, az ob-n, valamint a mesterfokú bajnokságon vettem részt az Európa-bajnokság előtt.

A versenyek tekintetében azt gondolom, mind az utánpótlás, mind pedig a felnőttek szintjén helyt álltak a sportolóink. Örömteli, hogy a fiúknál Kiss Marcell beugrós kerettagként bekerült az ifjúsági válogatottba, mindezt első éves kadet versenyzőként. A női tornában pedig, mint ahogy azt tudjuk, remek eredményeket produkáltak a tornászaink.” – értékelt Trenka János.

Makovits Mirtill az országos bajnokságon – bár saját bevallása szerint nem a legjobban sikerült – korláton aranyérmet szerzett, ami jó alapot és kellő önbizalmat biztosított számára a győri megmérettetésre.

– A mesterfokú jól sikerült, amivel elégedett voltam, a legjobb talán az volt, hogy a csapattal megnyertük az első helyet az együttesek versenyében. De igazából ezek az erőpróbák mind az Eb-re történő felkészülést segítették.

És boldogan éltek...

Zárulhatna a mese. Ami tény, hogy a lányok mesébe illő, mi több, sporttörténelmi teljesítményt nyújtottak a törökországi Mersin városában megtartott kontinensviadalon. Ahogyan arról már beszámoltunk, a Bácskay Csenge, Böczögő Dorina, Kovács Zsófia, Makovits Mirtill, Székely Zója összeállítású magyar felnőtt női tornászválogatott csapatbronzérmet nyert, ez a női torna szakág történetében az első Európa-bajnoki érem volt.

– Igazából remekül éreztem magam. A felkészülés alatt nagyon jó kis csapattá értünk össze. Részben ennek is köszönhető a megszerzett csapatbronzérem.

Emellett Kovács Zsófia ugráson és felemás korláton is Európa-bajnoki címet szerzett a szerenkénti finálékban. Utóbbit ráadásul úgy, hogy mögötte egy másik magyar tornász, Székely Zója végzett.

– Hatalmas élmény volt Zójával együtt állni a dobogón, azt megélni, hogy egy másik magyarral hallgatjuk a Himnuszt a dobogó tetején, leírhatatlan.

Kovács Zsófiát ráadásul a Magyar Torna Szövetség, az Év női tornászának választotta. Az Év sportolója-gálán pedig másodikként végzett a szintén Európa-bajnoki címet szerző cselgáncsozó, Karakas Hedvig mögött. Ráadásként a bronzérmet szerző magyar női csapat is második lett a voksoláson, az egyéni sportok csapatversenye kategóriában.

– Számomra már a jelölés is megtisztelő volt. Az pedig, hogy a szűkített listán is szerepeltem, olyan sportolókkal, mint Kapás Bogi és Karakas Hedvig, nos nagyon megtisztelő. Izgatott voltam a gála előtt, de amikor kiderült az eredmény, kicsit sem voltam csalódott. Szeretném, hogy az idei év is jól sikerüljön, hogy ismét felkerüljek a listára, és akár a csúcsra jussak.”

Makovits Mirtill így összegezte az elmúlt év végén történteket:

– Elképesztő volt ennyi impulzust átélni első éves felnőttként. Az eredmények, a csapatbronzérem, az elismerések. A legnagyobb élmény számomra mégis az Európa-bajnokság volt. Nagyon sokat küzdöttem érte, és szerettem volna, ha bekerülök a csapatba. Ez pedig megvalósult.

Lehet ennél jobb?

A tornászok már az év elején, január 4-én megkezdték a felkészülést az idei esztendőre. Bár a versenynaptár elkészült, ezen a Covid-járvány még sokat alakíthat. Lesznek ugyan világkupák, valamint hazai megmérettetések is, de ami biztosnak tűnik, az az áprilisi, svájci Európa-bajnokság, amely jó felkészülést biztosít az olimpiára a kétszeres Európa-bajnok, Kovács Zsófia számára.

Trenka János elmondta: nem pihennek a lányok, a február végére tervezett cottbusi világkupa ugyan elmarad, de a hazai viadalok jó alapot nyújtanak az Európa-bajnokságra, majd később az olimpiára.